Alexander a maffia család örököse. Egy bérgyilkos, aki rettegésben tartja az egész várost. Mert aki Ivanov, annak nincsenek érzései, mert őket kegyetlennek nevelték.
Viszont Alexander Ivanov élete sosem volt egyszerű, hiszen egy nap megismerkedik e...
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
Itt állok a tükör előtt tudván,hogy néhány órán belül férjhez megyek egy olyan férfihez,akit nem szeretek borzalmas érzés. Olyannyira,hogy minden erőlködésem ellenére utat törnek a könnyeim. 16 éves kislány korom óta arról álmodok,hogy egy nap majd azzal a férfival fogok oltár elé állni, kit teljes szívemből szeretek. Akivel a hátralévő életemben boldog lehetek, most viszont még is olyan férfinek fogom ki mondani a boldogító igent, aki rákényszerített.
-Néhány perc múlva kezdődik a ceremónia.-lépett be a szobába Lorenzo, majd becsukta maga mögött az ajtót.
-Rendben.-bólintottam, miközben felvettem a magassarkút.
-Remélem nem kell még egyszer elmondanom kedvesem, hogy mi lesz ha anyakönyvvezető előtt nemet mondasz.-sétált mögém, majd hajamat félre húzva, lágy csókot lehelt a nyakamra. A mellkasom gyorsan emelkedett fel és le, szemeimet akaratlanul is,de lehunytam.
-Nem kell! Nagyon jól a tudtomra adtad.-emlékeztem vissza arra az éjszakára,amikor tudomást szerzett a terhességemről.
-Ez esetben induljunk!-húzódott el tőlem, majd kinyitotta előttem az ajtót.
A lépcsőn lefelé haladva, a vendégek el csendesedtek és mosolyogva nézték végig,ahogy az anyakönyvvezető elé sétálunk kéz a kézben.
-Szeretettel köszöntöm a kedves jegyespárt, aki a mai napon házasságot kívánnak kötni, és köszöntök minden kedves megjelent vendéget.-kezdte el az anyakönyvvezető nő, miután mindenki elfoglalta a helyét.
-Megkérlek titeket,hogy forduljatok egymással szemben.-nézett ránk, mi pedig megtettük azt.
-Elsőnek a menyasszonynak, majd a vőlegénynek teszem fel a kérdést.-folytatta a szertartást. -Kijelented-e Svetlana Bush, hogy az itt jelenlévő Lorenzo DiNozzoval házasságot kötsz?
A szívem gyorsabban kezdett el verni. A pilzusom pedig szaporább lett a kérdés hallatán. Mindenki engem figyelt, és a valaszomra vártak, azonban én képtelen voltam kimondani a boldogító igent.
-Mire vársz kedvesem?-hajolt oda hozzám Lorenzo, ezzel pedig sikerült kizökkentenie a gondolataimból. -Gyerünk,mond ki!
-Elnézést,egy kicsit izgulok.-fordultam hamis mosollyal a vendégek felé.
-Igen!-mondtam ki.
-Kijelented-e Lorenzo DiNozzo,hogy az itt jelenlévő Svetlana Bushsal házasságot kötsz? -tette fel a kérdést a mellettem álló férfinek is.
-Igen!
-Ezennel házastársaknak nyivánítalak titeket! Megcsókolhatod a menyasszonyt.
Lorenzo lassan és óvatosan tapadt az ajkaimra, majd egy kis habozás után érzelmek nélkül viszonoztam a csókot.
-Gyűlöllek!-húzódtam el tőle.
-Majd megszeretsz kedvesem.-pillantott le rám, azonban még mielőtt bármit is mondhattam volna, a vendégek sorjában jöttek oda gratulálni.
Magamra eröltettem egy hamis mosolyt, pedig legszívesebben sírva fakadtam volna. Üvölteni és tombolni akartam, mindent fájdalmat és sérelmet kiadni magamból,de ehelyett csak csendben tűrtem az egészet.
