Te vagy az!

Mosoly

Ötödik fejezet
👄

Hétfőn a menzán gyűlt össze a csapat teljes létszámmal és a szokásos virágcsokrom mellett megebédeltünk. Most jázminok hada fogadott, tetején az elengedhetetlen kártya, rajta a növény szimbóluma: érzékiség. A brokkoli krémlevesemet eszegetve hallgattam az éttermes sztori legjobb részeit.
— És akkor futni kezdtünk. Bodza magas sarkúban is sokkal ügyesebben ment, mint Áron, aki kétszer is elvágódott — meséli Gerdának Samu.
Ron tele van horzsolásokkal, amik azóta sokat gyógyultak, de még mindig látszik, főleg az arcán lévők feltűnőek.
— Mindenkinek azt hazudtuk, hogy pofára esett, amit senki sem kérdőjelezett meg — mondja szórakozottan Patrik.
Tényleg így volt, még csak gyanúsnak sem találták.
— Lett valami következmény? — harap a rántott húsba Gerda.
— Aha, ki lettünk tiltva. Még a képünk is felkerült a falra — mutatom az étterem oldalán lévő képeket.
— Tök jól néztek ki a fotókon — ragadja meg a lényeget.
— Kicsípve nem nehéz..

A próbán nem volt jelen Máté, így szinte fölöslegesen mentem. De csak szinte, mivel Patrik éppen arra járt és besegített, aminek örültem.
— Szóval délutánonként itt ropod — fogja át a derekam.
— Mit is ettél ebédre? — kérdezem gyanakodva.
— Halfilé, rizs és tartármártás. Miért?
— Utálom a hal szagát — hajolok minél távolabb tőle.
— Én mindig hányingert keltek benned — elenged és kisétál.
Egyáltalán nem szántam sértőnek az előbbi megjegyzésem.
Végül pár nélkül maradtam, ezért csalódottan leülök egy székre és onnan nézem a többieket. Sokkal jobban fejlődnek, mint én meg Máté. Na jó, Máté ügyes lenne, ha többet gyakorolna (és ha nem én lennék a párja). Megkeresem instán, hogy rá tudjak írni, de úgy tűnik már követem, ahogyan ő is engem. Szerintem egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy kiderítsem mi a gond vele.

16:37

Bodza üzenete: Szóval lógós típus vagy. Ezért nem akart senki veled táncolni?

16:43

Máté üzenete: Lebuktam.

Bodza üzenete: És mi olyan fontos, hogy itt kellett hagynod?

Máté üzenete: Be kell segítenem anyának az üzletbe. Túl sok margaritát rendelt.

Bodza üzenete: Akkor jó szórakozást!

Máté üzenete: Neked meg.. jó próbát!😄

Az utolsó üzenetére egy sírós emojival reagáltam. Most szívesen elfogadnék egy margarita koktélt. Máté anyukája biztosan egy bár vagy pub tulajdonosa, esetleg egy étteremé. Majd rákérdezek, hátha ellátogathatunk oda.
Felálltam és éppen távozni készültem, amikor Patrik futva ért oda hozzám.
— Nem mentél el? — illetődtem meg.
Mosolyogva megrázta a fejét. Ezek szerint nem haragszik rám.
— Akkor hol voltál? — értetlenkedek.
— Fogat mostam.
Totálisan megdöbbentett a válasza. Semmit nem tudtam mondani, mert már a derekamon volt a bal keze és megtolt, hogy csatlakozzunk a végzős osztályokhoz.
Teljesen abszurd, hogy ott maradtunk a próba végéig. Még csak nem is idén ballagunk, de ha így lenne sem néztem volna ki Patrikból, hogy végig csinál akár 1 táncórát is. Főleg nem velem.
A fogása gyengéd volt, de mihelyt megbotlottam azonnal utánam kapott és erősen megtartott. Soha nem kerültem ennyire közel hozzá, még csak ölelkezni sem szoktunk. Figyelt rám és a lépéseimre is, így kikerülte a suta lábaimat. Mátét agyon tapostam múlt órán, de Patrik bírja a strapát. A tánctanár meg is dicsérte őt óra végén. (Engem nem.)
— Köszönöm, hogy itt maradtál — nézek a szemébe.
— Az „itt maradtál" alatt azt érted, hogy eltűrtem a két órányi bénázásodat? — mulat rajtam.
Lesütött szemekkel bólintok, hiszen ezt megérdemeltem.
Üzenetem érkezik, mire Patrik is automatikusan megnézi a saját mobilját, csakhogy nem a csoportban keresnek minket a többiek, hanem engem privátban. A mellettem álló fiú kérdőn néz rám, telefonját a zsebébe csúsztatva.
— Csak Máté, a párom érdeklődik, hogy milyen volt a tánc — legyintek.
Magam sem értem miért mondtam el ezt.
— Oké. Haza viszlek.