Te vagy az!

Leves

Kilencedik fejezet
🍲

Azt reméltem, hogy Máté el fogja feledtetni velem a Patrik iránt egyre erősödő érzéseimet, de nem így történt.
Sőt..
Nyolcadikig mindent megadtam volna egy Máté féle romantikus srácért, de most csak a régi énemet hozza ki belőlem, amit nem akarok. Elbizonytalanodtam kettőnkkel kapcsolatban, pedig egyetlen hete járunk...
És szar bevallani, de egyre jobban érdekel Patrik.  

A szalagavató utáni afterpartira átöltöztem egy fehér, zebra mintás topba és egy fekete kardigánt vettem rá (a Messenger csoportunkban annyit elcsíptem, hogy mindenki valami állatmintás felsőt vegyen fel) és egy egyszerű fekete farmerral párosítottam.
Nem szoktam bulikba járni, de Máté először hívott meg, ezért igent mondtam.
— Csini vagy — dicsér meg, majd kézen fogva besétálunk a baljósan kinéző kertesházba, ahol már javában megy a parti.
Mátét leszólítja egy haverja és beszélgetni kezdenek, míg én az összekulcsolt kezünket bámulom.
Még soha senki nem fogta így a kezem. Talán egyszer Patrik, mikor a Central étteremből menekültünk el.
Azon agyalok megosszam-e Mátéval, hogy tudok a csokros dologról. Viszont már nem kaptam egy ideje, így úgy vélem jobb lesz, ha ezt magunk mögött hagyjuk.
Elmegyünk inni valamit, Máté csak egy üdítőt, én viszont egy whiskykólát kértem, ami erősre sikeredett, de megittam. Kezdett beütni és reméltem, hogy csak ennek köszönhetően láttam meg Patrikot, de aztán egyre valóságosabbá vált, mivel felém tartott.
A rohadt életbe — gondolom magamban, mivel fehér alapon fekete csíkos ingben volt.
Összeöltöztünk.
Nem tűnt józannak, fel is botlott és bocsánatot kért egy lánytól, aki szívéjesen mosolygott fel rá.
— Neked elnézem — hallom meg a magas hangját, mire Patrik öntelt mosollyal tovább halad.
— Kár lenne veszni hagyni ezt a lehetőséget — mondom, amikor odaér hozzám.
— A barátod? — kérdezi és rá se ránt az előbbi beszólásomra.
Körbenézek, de sehol nem találom Mátét.
— Biztos elment a mosdóba — legyintek, majd a fiú mellett ellépve átverekszem magamat a tömegen. (Jobb, ha nem vagyok a közelében amikor ittas, legutóbb szerelmet vallott nekem..)
Random idegenek megkínálnak felesekkel, amit elfogadok, majd a hátsó udvar felé veszem az irányt. Iszonyat hangzavar van és büdös, ezért kellett a friss levegő.
— Ne kószálj egyedül — ragadja meg a karom Patrik, amit hosszasan bámulok, ezért elengedi.
— Talán veled kéne lennem? — utalok a részeg képére.
— Amíg visszatalál hozzád a herceged — mosolyog le rám.
A szemében tényleg látom, hogy nem önmaga.
— Ne hívd így!
— Mostmár csak azért is — próbál felhúzni, amit seperc alatt sikerült is neki.
Nem a dumája, hanem az érintése miatt, amit azóta is ott érzek a karomon.
— Vedd le ezt az inged —  utalok az egyen pólónkra.
— Miért akarod hogy levegyem?
Szemei játékosan csillognak, amitől eláll a lélegzetem. Egyértelműen félreértette, amit próbáltam közölni.
— Ha eddig nem tűnt volna fel, ugyanolyan ruhában vagyunk és bármelyik percben itt teremhet Máté — magyarázom zavaromban.
Patrik hosszasan fürkész, majd oldalra biccenti a fejét és egy apró mosoly kíséretében válaszol.
— Nekem jó így.
Hergel, de ezzel csak azt éri el, hogy minél messzebb szeretnék tőle kerülni.
— 20 perce vagyok itt, de már most haza akarok menni — ülök le egy kinti virágtartó peremére.
— Akkor minek jöttél? Sosem szeretted a bulikat — csatlakozik Patrik.
— Milyen szép pár — hallok meg egy ismerős hangot és mindketten oda fordítjuk a fejünket.
Ron mosolyogva halad felénk, nyomában Samuval. Az ikrek egyikén barna leopárd, másikon zöld kígyóbőr mintás ing volt.
A látványunk nevetséges volt, talán jobban át kellett volna gondolnunk ezt a dresszkódot...
Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy komoly fejet vágjak, viszont ez csak józanul szokott sikerülni, így kibuggyant belőle a nevetés. Annyira nevettem, hogy a virágtartóról is leestem volna, ha Patrik nem kap utánam. Ránéztem és csak nagyon homályosan láttam, hogy mosolyog.
— Ittatok már? — vált témát Ron.
Ez egy fölösleges kérdés volt.
— Nézz csak rájuk — válaszol Samu.