🌞 Jenna szemszögéből 🌞
Szinte hihetetlen, számomra is, de másnap reggel az ágyamban ébredtem. Mondjuk sántít hogy anya bejött és feltett az ágyamra, Olivert meg lelökte a földre. Sőt mi több, pontosan ezt nézem ki belőle. Illetve egy puszit is éreztem félálomban a homlokomon, az pedig csakis anya lehetett.. Habár most azt kívánom, bárcsak ne ő lett volna.. -ültem fel az ágyamban és a szemeimmel Olivert fürkésztem, de hiába. Sehol egy árva lélek. Leszállok az ágyamról és kísétálok az ajtón, majd a lépcsőt célzom meg. Nyújtozkodom egy picikét aztán leérek a földszintre. Ó, hát megvan. Mint egy család, úgy reggelizett anya, Lewis, Lexi és az öcsém.
– Oliver hol van? – kérdeztem aggodalmasan, hiszen nem csillapodott túl sokat a vihar és félek, hogy anyám kiküldte.
– Mögötted tökfej – szólt a hátam mögül Oliver.
– Hát itt vagy! – fordultam oda hozzá, amitől egyből boldogság töltötte be a szívem. Isteeeneem, Jenna, nyugodj meg. Emlékszel? Még mindig le akarunk szállni róla. Én, meg a hangok a fejemben ugyebár. Anyád is utálja, nem működne a kapcsolat, ő nem szerelmes beléd, semmi esélyed nincs nála, és ő az aki tönkre tette az életed régebben. Maradj bunkó. Maradj bunkó és szedd össze magad! – vitattam meg saját magammal a dolgokat.
– Jenna drága gyere reggelizni velünk! – ajánlotta fel barátságosan Lewis az ételt.
– A szüleid isteni szakácsok Jenna! – rágta meg az ételt Lexi. Vagyis nem, inkább csámcsogott.
– Nem vagyok éhes, köszönöm.. – valójában meg csak felszedtem pár kilót és nem akarok elhízni.
– Jenna, ülj le. – szólalt meg ismét Oliver.
– Mondtam hogy nem vagyok-
Nem tudtam sokat ellenkezni, megfogott, és mint egy apuka a gyerekét alrébb pakolt. Pontosabban a székemre.
– Eszel. – kulcsolta össze a karjait miközben felém magasodott. Valahol egy hang bennem azt mondta, hogy "érted bármit Oliver~" a másik pedig "hagyjál békén te mocsok, éppen próbálok kiszeretni belőled, mit provokálod magad". Nyilván, egyik ilyen mondat sem hagyta el a számat.. Hála a jó égnek.
Reggeli után még nem küldtek ki senkit a házból, anya el volt foglalva a munkájával én pedig Oliverrel ültem a földön a szobában, éppen UNO-t játszottunk.
– Hé Jenna amúgy.. köszönöm hogy itt maradhatok amíg nem teszik rendbe a mi házunkat.. és kedves tőled hogy felajánlottad a szobádat!
– Igazából az ablakomat dobáltad kaviccsal mire én nagy nehezen beengedtelek, de persze, az is egy oldala a sztorinak. – közöltem vele a tényeket majd felnevetett. De vicces a valóság, ha-ha. Olyan szívesen mennék vitorlázni már! Mondom is majd anyának.
– Várj, elmegyek mosdóba.. de viszem a kártyáim, nem nézed meg őket! – húzta féloldalas mosollya a száját, és ahogy mondta, vitte a kártyákat, meg a telefonját.. de azt minek?
Mit tervez?
instagram- lizacskalkot
YOU ARE READING
Belehabarodva az Ellenségembe ⛵
Romance- Ennek nem lesz jó vége... - súgtam oda neki halkan. - Csak még egy kicsit... - hajolt közel hozzám újra, majd lenyomott a padlóra és fölém mászott, újra egy mély csókot nyomva a számra. - Kérlek.. ez olyan jó... - morogta. ,,Az élet mindig elvezet...
