🌞 Jenna szemszögéből 🌞
A nap hátralévő részében nem szóltunk egymáshoz Oliverrel. A szobámban beszélgettem Lexivel, amíg ő lent tevékenykedett a konyhában, gondolom anyámnak segített..
De kit érdekel Oliver?!
– Olyan szép volt ma az időjárás.. Szerencsére nagy hullámok se voltak, nagyon jól éreztem magam. -mosolygott rám Lexi.
– Aha, az időjárás.. meg a víz.. – próbáltam válaszolni neki, anélkül, hogy szóbahoznám Olivert..
– Minden rendben? Elég furcsa vagy a hajóút óta.. – nézett rám gyanakodva – Talán nem történt valami közted és Oliver között? Emlékszel az ígéretünkre, ugye?
"Ha a másik testvérével összejössz,
A barátságunk összetört"
– idézte fel. – Nem szegted meg, igaz?
– Dehogyis! Tudod, hogy nem szegném meg sose az ígéretünket.. – nyugtattam meg a hazugságommal. Nem volt más választásom.
– Akkor jó. – mosolygott, majd témát váltottunk. Sokáig beszélgettünk még, habár Lexivel napestig tudnék, ő a legjobb barátnőm, és remélem örökre ő is marad. Csak az a fránya ígéret..
Amikor eljött az éjszaka, Oliver lépett be az ajtón. Nem szólt semmit, csak Lexivel összenéztek, mire a barátnőm némán kisétált a szobámból. Oliver ezután bezárta az ajtót, és leült mellém az ágyra.
– Beszélnünk kell. – sóhajtozott.
– Nincs miről.
– De Jenna.. kérlek.. – tovább próbálkozott, elvégre, én sem úgy ismerem, mint aki feladja ennyivel.
– Mivan?!
– Te mit szeretnél? – nézett rám komoly tekintettel, és talán egy kis aggodalommal.
– Mármint?
– Mármint érted.. velem..
velem mit szeretnél? – hallottam a félelmet a hangján.. mintha ez tényleg annyit számítana neki.. de valószínűleg így beszél minden lánnyal, szóval engem nem hat meg..
– Veled? Semmit. – vontam vállat.
Mi az, hogy semmit? Istenem.. mindent! Mindent.. Azt a mindent, amiről sosem fog tudni.. anyám, Chester, és a Lexivel való ígéretem miatt..
Oliver bólintott és nem szólt többet. Lassan lemászott az ágyamról, és a szőnyegre feküdt.
Igazából tényleg csak arra kéne rájönnöm, hogy nekem ő az egyetlen, akit szeretek, de számára én csak egy másik lány vagyok a sok közül.. a millió lány közül.. és mindegyik olyan gyönyörű, aranyos, okos és vicces. Én pedig.. bő cuccokba járok, nincs rajtam 40kg smink, de ha lenne is, azzal se lennék szebb náluk.. miért választana pont engem? A fekete bárányt..
Másnap az iskolában
Ahogy beléptem az iskolába, egyből, akaratlanul is, Oliver arcát kerestem.. Nem értem miért nem adom már fel az egészet. Megpillantottam, éppen a lépcsőháznál állt a barátaival. Összeakadt a tekintetünk. Egy ideig csak néztük egymást, amit Chester szakított meg.
BẠN ĐANG ĐỌC
Belehabarodva az Ellenségembe ⛵
Lãng mạn- Ennek nem lesz jó vége... - súgtam oda neki halkan. - Csak még egy kicsit... - hajolt közel hozzám újra, majd lenyomott a padlóra és fölém mászott, újra egy mély csókot nyomva a számra. - Kérlek.. ez olyan jó... - morogta. ,,Az élet mindig elvezet...
