Miért vagy egoista? (ft. Marics Peti)

9. rész

*2 héttel később*
Spaccnak, mint kiderült, csak egy pillanatra kellettem. nem bánom! Hisz nem voltam belé szerelmes, de éreztem valami pluszt iránta. Ennek ellenére örülök, hogy van barátnője, vagyis lett. Furcsa volt, hogy egyre többször nem ért rá, egyre kevesebbet beszéltünk, majd megláttam egy insta storyba, hogy barátnője lett. Azt kell mondjam, hogy aranyosak.
Marics pedig.... róla nem tudom mit kéne mondanom. Egyre többet beszélek vele és egyre közelebb kerülünk egymáshoz úgy érzem. Többször is találkoztunk, nem randi, csak ilyen fél meló volt. Beszéltünk pár felkérésről és minden másról. Azt leszámítva, hogy egoista egész jófej, meg egy kicsit tökfej is. Nem mondom, hogy bejön, de azt sem, hogy egy szimpla barátként tekintek rá.
És csak emlegetni kellett, már jött is a hívás a telefonomra a Petitől.
*Telefonálás*
-Sziaa bby!-szólt bele a telefonba.
-Jó reggelt Maricsom!-nevettem.
-Hmm... tehát Maricsom?!
-Jaj!
-Mi az bby?-kérdezte Peti.
-Semmi semmi.... Maricsom!-nevettem.-De egyébként miért hívtál?
-Jah ömm... Meg akartam kérdezni, hogy mit csinálsz ma este?
-Eddig úgy néz ki, hogy semmit, miért?-kérdeztem kíváncsian.
-Akkor gyere este a Margit-szigetre.-Mondta kissé parancsolóan, de kedvesen Peti.
-Ömm... Miért is? És mégis mit takar az ,,este"?-kérdeztem tőle bizonytalanul.
-Jó akkor legyen mondjuk 6 órakkor a Rózsakertnél?
-Ömm... oké legyen.-mentem bele.
-Akkor ott tali bby!-mondta örömteli hangon Peti.
-Peti!-szóltam neki mielőtt elköszönne.
-Igen bby?
-Ez egy randi?-kérdeztem továbbra is bizonytalanul.
-Majd meglátod bby!-mondta szokásos kaján hangján.-Szia bby!
-Szia Maricsom!-köszöntem el, majd letettem a telefont. El sem hiszem, hogy megtörténik ez az egész velem. Még alig ismerem Petit, és az egyik felem kissé utálja, a másik viszont úgy érzem szerelmes belé. Ez nagyon hülyén hangzik azt hiszem, hiszen nagyjából 2 hete még a haverjával kavartam. Bolond vagyok, de tényleg.
-Nóriiii!-kiabált Fanni a konyhából.
-Megyek!-mikor kiértem láttam, hogy Fanni áll a konyha közepén, minden szétszórva és kész katasztrófa az egész!-Te meg mit csináltál?
-Reggelit?-nevetett.
-És melyik kupac szemét az?
-Ömm... ez!-mutatott a serpenyőben lévő égett valamire.
-És mi az az ,,ez"?-kérdeztem idézőjelet formálva ujjaimmal.
-Rántotta!-nevetett Fanni.
-Nem vagyok éhes!-fogtam a fejem.
-Kivel beszéltél az előbb?-vettette fel a kérdést.
-Ömm... Petivel!-mondtam bizonytalanul. Utálom ezért a Petit, valahogy tőle mindig bizonytalan leszek.
-Ééés?!
-Ma este találkozom vele.
-Randi lesz?-vigyorgott.
-Azt hiszem!-feleltem, közben odamentem és segítettem kitakarítani a maradványokat. Egész gyorsan rendet raktunk így ketten és én közben azon agyaltam, hogy mégis mit vegyek fel, ha megyek Petihez és hogy viselkedjek, mit mondjak, mit csináljak és hasonlók.
Fannival ebédre rendeltünk kaját és Próbáltunk tisztaságot tartani. Délután 4 felé elkezdtem készülődni. Nagy nehezen és Fanni kis segítségével sikerült kiválasztani a tökéletes ruhát és elkészülni.

Mivel nem lakom olyan messze a Margit-szigettől ezért gyalog mentem. Olyan gyönyörű ez a hely, nem értem miért nem sétálok itt naphosszakat.
-Szia bby!-karolt át a derekamnál Peti.
-Ohh... Szia!-fordultam felé.
-Nagyon csinos vagy!-nézett végig rajtam vigyorogva.
-Köszönöm!-pirultam el.
-Alap bby!
-Peti... ez a hely nagyon szép!
-Tudom! Azért hoztalak ide! Próbáltam közel olyan szép helyet találni, mint amilyen szép vagy te, de ez nagyon nehéz feladat volt... így maradt ez!
-Nem is tudom mit mondhatnék erre!-pirultam el teljesen.-Kedves vagy!
-Még jó, hogy kedves vagyok!-mondta kissé egoistán.
-Jaj te!-nevettem.
-Én?
-Igen, te!
-Mi van velem?-nézett rám.
-Semmi Peti.... Semmi!
-Ezt megjegyeztem bby!-fogta meg a kezem. Egy pillanatra kirázott a hideg az érintésétől is, és mégis melegséget adott. Egyre jobban utálom ezt a srácot! Annyira utálom benne azt, hogy így összezavar és nem tudom mit érzek és... nem is tudom.-Én járok a fejedben?-kérdezett vissza, miután csendben maradtam.
-Ohh ömm...-zagyváltam.-Csak gondolkoztam.
-Rajtam?-nézett rám csillogó szemeivel.
-Jaj te...
-Most mi az bby? Azt ne mond, hogy pont én ne kelljek neked...
-Egoista vagy!-nevettem.
-Ez nem igaz! ÉN csak szimplán Marics vagyok!
-Miért vagy egoista?-kérdeztem nevetve tőle, miközben megőrített a viselkedése.
-Mert jó látni ahogy egyszerre vonz, és készít ki téged!-felelte kaján vigyorral az arcán Peti.
-Ne csináld ezt!-szenvedtem. Szenvedtem a tudattól, hogy igaza van, igaza van abban, hogy vonz... nagyon is vonz engem. Kikészít.
-Mit?-vigyorgott rám.
-Tudod te.-pirultam el ismét.
-Én? Dehogy tudom!-húzott tovább.
-Marics! Hagy abba!-szóltam rá.
-Miért bby? Csak nem tetszik?
-Marics!
-Bby!
-Egoista vagy!
-De szeretsz!
-Ezt kérdezed, vagy mondod?
-Mondom...-felelte.
-Ahhj te....
-Még mindig én?-nevetett.
-Igen te, Maricsom!
-Ugye tudod, hogy megbolondítasz!-fordult szembe velem.
-Olyan szép ez a hely...
-Ne terelj bby!-nézett mélyen a szemembe.
-Nem terelek!-nevettem.
-Pedig nekem nem így tűnik!-tette rá kezeit a derekamra.
-Peti....
-Sss.... Csak élvezd!-mondta Peti. Én körbefontam a nyaka körül a karom és csak ráhajtottam a vállára a fejem. Megnyugtat a jelenléte, és élvezem, hogy ilyen, de emellett utálom is ezt.-Tetszik bby?
-Igen, nagyon!-mosolyodtam el.