Miért vagy egoista? (ft. Marics Peti)

17. rész

*Nóri szemszöge*

-Manóm... -nézek Petire.
-Mi az Baby?-húzott közelebb magához.
-Éhes vagyok!
-Mit szeretnél enni?-kérdezett vissza Peti.
-Nem is tudom... Bármit igazából, meg úgy mindent is!-nevettem. Peti buzgón kezdte nyomkodni a telefonját, gőzöm sem volt, hogy mit csinál. Egyszer csak lerakta és tovább nézte velem a filmet.
-Manóm...-szólok hozzá újból.
-Jah tényleg... Nem sokára jön!
-Mit rendeltél?-néztem rá.
-Mindent... Azt mondtad bármit és mindent megennél.-puszilt meg.
-De Manó...-nyavajogtam.
-Jaj el ne kezd!-nevetett Peti.
-Mond el!-követelőztem gyerek hangon.
-Nem nem Bby... Majd meglátod!-nevetett továbbra is. Láttam arcán azt a szokásos kaján vigyort. Annyira utálom mikor ezt csinálja. Miért kell húzni engem? Oké oké én is húztam őt eddig, de az nem számít ez teljesen más. Az ha én húzom őt az teljesen normális, hiszen ez a dolgom... De ő nem húzhat engem... Na jó egy picit talán, de ez akkor sem igazságos! Nem sokkal később meg is csörrent Peti telefonja, mikor megláttam, hogy mi mindent vett csak néztem nagyokat.
-Baba... Ez nem lesz egy picit sok?-néztem rá kérdő tekintettel.
-Mi? Nem... Dehogy... Ha sok lenne kap belőle a Milo is, de azt mondtad éhes vagy... Tessék így nem leszel!
-Bolond vagy Maricsom...-nevettem.
-Naa... Gyere enni! Tudom, hogy szeretsz!-nyomott puszit a homlokomra. Milán kómás fejjel jött ki a konyhába hozzánk. Mi csak néztünk rá...
-Jó reggelt gerle pár!-köszönt oda fáradt hangon.
-Reggel?-kérdeztem vissza nevetve.
-Kora reggel van, ti meg itt kiabáltok...-mondta, miközben kávéjával tevékenykedett.
-Tesó ne zavarjon, hogy már dél is elmúlt....-tört ki Petiből a nevetés.
-Mi?-fagyott le egy pillanatra.
-Ez ilyen mindennapos dolog?-néztem Petire.
-Igen csak általában én szoktam ilyet csinálni, nem pedig a Milo!
-Ilyen is kell...-vonta meg a vállát, majd kiment rágyújtani.
-Nyugi Beby... Nincs semmi... Szerintem hosszú volt a tegnap estéje vagy valami...-magyarázta Peti.
-Ha te mondod...-vontam meg a vállam. Miután sikeresen jól laktunk visszamentünk a szobába. Én odabújtam Petihez és buzgón nyomkodtam a laptopom. Volt pár elintéznivalóm, több felkérés... Egy valamin viszont megakadt a szemem. A sok fotós felkérés közt egyre sűrűbben tűnt fel szponzorációs felkérés és hasonlók. Nem értettem, hogy miért nekem írnak, gondoltam először, hogy rossz e-mail címre küldték, de nem. Egész sokaknak feltűntem a videó klipből. Ez nekem idegen.
-Mi a baj Kincsem?-kérdezte Peti.
-Semmi... Dolgozom...-nyomtam puszit az arcára.
-Azt látom, de le vagy fagyva... Mit kaptál?
-Jah... Semmi... Csak idegenek tőlem az ilyen felkérések!-magyaráztam.
-Milyen felkérések?
-Nézd...-mutatok a monitorra. Peti végigolvasta az e-mailt, én pedig türelmesen vártam a reakcióját.
-Ez tök szuper Bby!
-Igen, de én fotós vagyok...
-Lehetsz olyan fotós is akit fotóznak közben...-magyarázta.
-De ez nem az én világom. Én nem illek a sok modell csaj közé én fotózom őket!-értetlenkedtem.
-Hát igen... Te sokkal szebb vagy!-csókolt meg Peti.
-Dolgoznom kell!-zártam le a témát. Válaszoltam pár olyan felkérésre ami érdekelt, nagyok sokat gondolkoztam, hogy elfogadjam-e a szponzációs felkéréseket, végül egyet elfogadtam. Holnap pedig mehetek fotózásni, utána pedig találkozom Fannival. Hosszú lesz a nap úgy érzem, utána pedig végre megyek haza... Peti pedig valószínűleg fel jön, mivel kész hiszti fog leverni, hogy nem leszek vele.
-Tudod min gondolkoztam?-szólalt meg Peti.
-Nem... Mivel nem látok a fejedben!-nevettem.
-Hahaha... Na de komolyan... Baba... Költözz ide!
-Biztos, hogy nem!-mondtam határozottan.
-Miért nem? Nem szeretsz velem lenni vagy mi?
-Dehogynem... Csak... Most te itt vagy a Milánnal... Rátok van berendezve a ház, nekem meg ott a kis lakásom, mindenem ott van és Fanni is.
-Nem... Fanni a Brunoval van!-tiltakozott.
-Azt egy dolog, de attól még nem akarok belerondítani az életetekbe. Holnap amúgy is tartotok egy kis pasis napot a srácokkal!
-Szerintem majdnem egész nap stúdióba leszünk....
-Nem baj... Majdnem ugyanaz!-nevettem.
-De Baba.... Én veled akarok lenni minden szabad percemben!-bújt hozzám.
-Én pedig veled, de még várjunk ezzel oké?! Szeretlek, de még gyors lenne összeköltözni!-mondtam, majd megcsókoltalak és folytattam a gépelést. Bárki bármit mond nehéz ülni és a gép előtt ülni egész nap. Túl gyorsan és unalmasan telt el a nap... Na jó nem volt unalmas, csak ilyenkor szar realizálni, hogy van munkám ami nem kevés időt igényel. Akkor is ha lazának tűnik.
-Baba... Le kéne feküdni aludni lassan. Holnap mész... Tudod!-puszilt meg Peti.
-Tudom Manóm, de egy csomó mindent el kell intéznem!
-Beby majd holnap elintézed! Aludjunk vagy legalább pihenjünk!
-Ahhj... Jó!-forgattam a szemeim.
-Ne forgatsd a szemeid!-mondta Peti kaján vigyorral a szája szélén. Elraktam a laptopom, majd odabújtam Petihez.
-Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek Manóm!-csókoltam meg Petit.
-Tudom Életem!-húzott magához. -Én is szeretlek!
Nem gondoltam volna, hogy Peti megkérdezi, hogy odaköltözöm-e hozzá. Én lennék talán a legboldogabb, ha vele lehetnék 0-24 de így is szinte folyton vele vagyok. Nem tudom leírni, se elmondani, hogy mennyire boldog vagyok Petivel. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer vele leszek, de most, hogy vele vagyok senki mással nem lennék!