Miért vagy egoista? (ft. Marics Peti)

18. rész

*Nóri szemszöge*

*1 hónappal később*
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer modell lesz belőlem, főleg nem akkor amikor szebbnél szebb lányokat kellett fotóznom. Szeretek fotózni másokat, fotósnak lenni több, mint megnyomni egy gombot és kész a kép. Be kell állítani az embereket, hogy hogyan álljanak, mit csináljanak. És még kell mutatni nekik és mindenkinek egy apró mozdulat jelentősségét, hogy milyen gyönyörűen is tud kinézni egy teljesen átlagos pillanatot megörökítő kép.  Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen kép főszereplője leszek. Sem azt, hogy reklámoznom kell a dolgokat. De úgy érzem mégsem jár nagyobb nehézséggel, mint simán fotózni az embereket.
-Baby miről ábrándozol?-mosolygott rám Peti.
-Csak elgondolkoztam, hogy milyen vicces, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy modellkedjek, most pedig egyszerre vagyok modell és fotós!-magyaráztam.
-Én mondtam neked, hogy gyönyörű vagy!-csókolt meg Peti.
-De ez más!
-Nem is... Bár ők nem láthatnak annyira gyönyörűnek, mint én!-húzta mosolyra száját.
-Miért is nem?
-Mert én láttalak olyan helyen, olyan szituációban amiben ők sosem fognak!-feleli kaján vigyorral a szája szélén Marics.
-Remélem tetszett amit láttál!
-Ha nem tetszett volna, nem kívánnám amint meglátlak...
-Állj le!-nevettem.
-Most miért? Nem szeretsz?-nézett bánatosan.
-Deee... Nagyon is szeretlek! De most nem lehet!-veregetem meg Peti vállát.
-Ahhj ne már!-szenvedett.-Mikor lesz vége?
-Egy-két napon belül!
-Akkor egy-két napon belül az enyém leszel!-húzott magához továbbra is.
A teraszon még néhol látszódott a cigifüst, mit Peti hagyott maga után. Én meg csak néztem ki a fejemből vállára hajtva a fejem. Szerelmes vagyok az ilyen pillanatokba! Érzem azt a szeretetet amit nem lehet megfogni, érezni kell. A szerelmet nem lehet látni csak érezni... És ilyenkor érzem... Mikor hallom Peti szívverésének ütemes dobbanásait, mik olykor gyorsulnak, olykor pedig lassulnak mikor a karjai közt vagyok. Szeretem azt az érzést, hogy megnyugtatom őt. Szeretem azt az érzést, hogy felizgaton őt. Szeretek játszani a gondolattal, hogy mennyire örlődik mikor húzom. Sosem éreztem még, hogy ilyen boldog lennék. Boldog vagyok mikor vele lehetek. Mikor megölel, mikor megcsókol... Boldogan bújok hozzá, iszom vele reggel a kávét és boldogan megyek hozzá haza minden nap. Örülök annak, hogy végül idaköltöztem hozzá! Igaz vannak olyan napok így is amikor alig látjuk egymást és inkább csak este találkozunk, mikor végre mind a ketten befekszünk az ágyba fáradtan. Persze olyan napok is vannak mikor szinte végig együtt vagyunk.
-Baba nagyon gondolkozol mostanában!-zavarta meg Marics a gondolatmenetemet.-Remélem én járok a fejedben!
-Te is... Meg úgy minden!-feleltem.
-Mi az Beby?
-Semmi csak sok a munka!-bújtam hozzá.-Szeretlek Életem.
-Én is téged Bby! Holnap hajnalban érek csak haza... Vagyis érünk!
-Mármint te meg Milo?-kérdeztem vissza.
-Ő is, de én most kettőnkre gondoltam!-válaszolt.
-Hogy hogy?
-Kell egy fotós a koncertre! Szóval muszáj lesz jönnöd!-csókolt meg Peti.
-Akkor viszont aludni kéne!-tettem le a telefont.
-Ez így igaz Kicsi! Én még elmegyek fürödni és utána jövök!
-Rendben....-húztam magamhoz.
-Bby engedj!-próbált meg kiszabadulni a karjaim közül.
-Nem! Itt maradsz!-csókoltam meg.
-Muszaj mennem!-nyomott egy puszit a homlokomra. Végül hagytam elmenni. Bebújtam az ágyba és viszonylag hamar el is aludtam. Kicsit megébredtem mikor Peti befeküdt mellém, majd hozzá bújtam és végül sikerült elaludnunk!