Miért vagy egoista? (ft. Marics Peti)

14.rész

*2 héttel később*
Nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi minden történhet. De gyors beszámoló.... Petivel az eddiginél is mélyebb és jobb lett a kapcsolatunk, ha lehet olyat akkor még jobban szeretem őt. Voltam pár koncerten is fotózni és nagyjából mindenhol is. Sok időt töltök Petivel, ha már van egy egészséges kapcsolatom. Viszont jött egy nagy felkérés, Spanyolországba kéne kimennem fotózni, sokat gondolkoztam rajta, hogy elfogadjam-e. Első sorban az én Maricsomat kérdeztem meg róla, aki azt mondta, hogy mindenképp fogadjam el, így elfogadtam. 5 nap kint Spanyolban gyönyörű a hely és én fotózhatok másokat. Oké ez így szarul hangzik, de azért ki is fogom élvezni azt az 5 napot. Meg hát majd küldünk Petinek képet.... szeretem őt húzni. Olyan vicces olyankor.
Gyorsan telt a repülő út meg úgy minden is, mindenki kedves és jófej. Nagyon tetszik ez az egész. Egy hotelben szálltunk meg, baromi szép szobát kaptam. Egész hamar berendezkedtem meg minden egyéb. Az első nap nem igazán történt semmi izgalmas, leginkább megbeszéltük a stábbal a dolgokat. Dávid amúgy nagyon jófej, a stáb meg úgy minden feje is, de összességében kedves és minden egyéb. Este felhívtam Petit, megígértem neki, hogy minden este hívom, és ha nem veszi akkor pedig megvárom míg visszahív. Ugyanis nem tudom számon tartani, hogy mikor van koncertjük vagy bármi.
*Telefonálás*
-Szia Bbym! Milyen spanyolba?-szólt bele azonnal a telefonba.
-Szia Kicsim! Szép... amúgy.... bár még nem láttam sokat belőle.
-Majd fogsz!
-Remélem is...
-Hercegnőm...
-Igen Kicsim?!-kérdeztem vissza miközben beledőltem az ágyamban.
-Egyedül vagy?-kérdezte kissé kaján hangon.
-Hmm.... igen.
-Akkor jó! Tudod mi jár a fejemben?-kérdezte perverz.
-Hát tudnám se fosztanálak meg attól az élvezettől, hogy elmond!
-Annyira imádom amikor ilyen vagy! Tudod Bbym annyira hot ahogy játszod a jó kislányt...
-Mi az, hogy játszom? Én jó kislány vagyok!
-Nem nem nem.... te egy igazi rossz kislány vagy. És nekem ez annyira bejön.
-El ne élvezz...
-Ahh Beby! Tőled.... hmm-élvezkedett Peti.
-Marics! Ez így nem jó.... túl messze vagy!
-Képzeld el, hogy ott vagyok veled!
-Ahhj... de én azt akarom, hogy itt legyél.-szenvedtem.-Azt akarom, hogy itt legyél, és megcsókolj, és magadhoz húzz és levedd rólam a ruhát...
-Babaaa.... ennyire akarsz engem?-szakított félbe.
-Még jó, hogy.... nagyon is akarlak téged, de úgy, hogy itt legyél!
-Gyere haza...
-Életem... nem mehetek!
-De miért nem?
-Mert dolgozom!-mondtam szomorúan.
-Ugye tudod, hogy hozzám kell jönnöd amint haza érsz?
-Nyugi hozzád megyek!
-Hmm... akkor jó!
-Életem aludni kéne!-mondtam.
-De én nem akarok aludni!
-Tudom jól, hogy mit akarsz...
-Akkor megkapom?-kérdezte gyerekhangon.
-Most nem!
-De én most akarom!-hisztizett.
-Jó éjt Szívem!-köszöntem el.
-De Babaa...
-Nincs semmi de!
-De én akarlak...-folytatta gyerekhangon.
-Tudom. Majd megkapsz... de nekem hosszú lesz a holnapi napom. Szóval muszáj aludnom, neked is kéne.
-Jól van Hercegnőm... Aludj jól! Szeretlek! Puszi!
-Te is aludj jól.... szeretlek Szívem!-tettem le a telefont. Annyira hiányzik már most és annyira szeretem őt. Imádom, hogy mindig vigyáz rám.
Sikeresen lefeküdtem aludni egy kis kajálás után és végre pihentem. Ő szintén nem tudom miben, de baromira elfáradtam.
Reggel ébresztőre keltem, mint általában, elég fárasztó hétnek nézek elébe, de egyszerre várom is.
Kiválasztottam az outfitet, majd lementem a szobámból megkeresni a stábot, egész hamar meglettek, mindenki reggelizett, így én is így tettem. A reggeli után tartottunk egy rövid megbeszélést, majd pedig irány vissza a szobába összeszedni a cuccokat. Nem tudom, én nagyon szeretek az utcán fotózni, valahogy számomra olyan természetes és olyan valódi érzetet ad. Persze ez nagyon sok helyszínnen így van. Holnapi napra egy tengerparti fotózás van betervezve, ami után a megérdemelt pihenőidőnk is meglesz a parton. Annyira kár, hogy Peti nem lesz itt, túlságosan megszoktam, hogy szinte minden nap együtt vagyunk. Nem csak az a nehéz, hogy nem lehetek vele, hanem az is, hogy ilyen messze vagyok tőle, mert igen érezni, hogy milyen messze van. Nagyon hiányzik!
Nagyjából az egész nap elment a fotózással, több helyszín volt, rövidebb és hosszabb távokra. Én úgy érzem, hogy jók lettek a képek, és ahogy láttam az egész stábnak tetszik, mert egyre közvetlenebbek. Dávid, mindig próbál mellettem lenni néha már idegesít, de gondolom én nem akarja, hogy magam maradjak.
Este mikor már lefeküdni készültem felhívtam Petit, fel is vette.
-Szia Kicsim...-szólt bele a telefonba.
-Szia Életem.-köszöntem neki fáradt hangon.
-Na milyen volt az első nap?-érdeklődött.
-Jó volt, kedvesek az emberek. Nagyon tetszik minden hely amit eddig láttam, olyan valódi és melegséget áraszt.
-Ennek örülök Baba.
-Ennek én is .... de...-sóhajtottam.
-Mi a baj?
-Hiányzol.-csuklott el a hangom.
-Jaj Hercegnőm nehogy elkezdj sírni.-próbált nyugtatni Peti.
-Nem sírok.... csak szar és fáj!
-Tudom... te is hiányzol nekem!
-Mikor lesz már vége?!
-Sokára Babám.... sokára.
-De én most akarok veled lenni.-hisztiztem.
-Kicsim.... aludni kéne. Fáradt vagy. Hallom a hangodon, feküdj le aludni.
-Majd ha itt leszel!
-Hercegnőm.... dolgozom és te is! Kérlek feküdj le és nyugodj meg, nem sokára jössz haza és együtt leszünk... oké?
-Oké... rendben... szeretlek Életem.
-Én is szeretlek Baba... aludj jól.... jó éjt!
-Jó éjt Életem...-köszöntem el tőle, majd letettem a telefont. Olyan rossz nekem nélküle és annyira fáj ez az egész nekem. Nem akarok nélküle itt lenni, tényleg ha nem is beszélhetnék vele, én biztos haza mennék. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz.
Reggel álmosan keltem, nem akartam megmozdulni. Nem volt se kedvem se erőm hozzá. Nagy nehezen kivánszorogtam az ágyból, összeszedtem magam és lementem reggelizni. Ugyanaz, mint tegnap. Reggeli, megbeszélés, készülődés. Csak ma próbáltam úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Felmentem a szobámba felvettem a bikinim, majd rá egy ruhát, de előtte kültem Petinek egy képet.