Miért vagy egoista? (ft. Marics Peti)

10.rész

*Peti szemszöge*

Reggel van, és én azon agyalok, hogy felhívjam-e Nórit és elhívjam-e randira… Furcsa, de tartok tőle. Hisz egy csodálatos lányról van szó és már az első pillanatban szemet szúrt nekem, és tudtam, tudom, hogy meg kell szereznem őt. Tudom, hogy ő nem csak egy futó kaland lenne, van benne valami nem is tudom. Valami más, valami vonzó, valami egyedi és különleges. Végül rávettem magam, hogy felhívjam.
*Telefonálás*
-Sziaa bby!-szóltam bele a telefonba.
-Jó reggelt Maricsom!-nevetett aranyos kis hangján Nóri. Komolyan mondom kikészít ez a lány engem.
-Hmm... tehát Maricsom?!
-Jaj!
-Mi az Baba?-kérdeztem vissza...
Hátha tudom húzni egy kicsit.
-Semmi semmi.... Maricsom!-nevett.-De egyébként miért hívtál?
-Jah ömm… Meg akartam kérdezni, hogy mit csinálsz ma este?-kérdeztem kissé zavarodottan.
-Eddig úgy néz ki, hogy semmit, miért?-hallottam a kíváncsiságot a hangjában.
-Akkor gyere este a Margit-szigetre.-mondtam talán parancsolóan, de nem szeretem a nyálas randira hívásokat, jobban szeretem azt ami csak jön.
-Ömm… Miért is? És mégis mit takar az ,,este"?-kérdezte bizonytalanul és kissé talán aggódóan.
-Jó akkor legyen mondjuk 6 órakkor a Rózsakertnél?-vettettem fel.
-Ömm… oké legyen.-ment bele.
-Akkor ott tali bby!-mondtam örömteli hanggal.
-Peti!-szólt közbe.
-Igen Kicsim?
-Ez egy randi?-kérdezte meg végül Nóri.
-Majd meglátod bby!-mondtam kissé kaján hangon.-Szia bby!
-Szia Maricsom!-köszönt el, majd lerakta. Szinte el sem hiszem, hogy ez megtörténik. Kurvára örülök ennek most. Azt hiszem végre megfogott egy lány engem. Kicsit össze vagyok zavarodva, de kurva boldog is vagyok egyben, nem tudom mit kéne mondanom. Nóri egy csodálatos lány, sőt még annál is csodálatosabb.
-Tesó gyere már ide!-kiabált Valkusz.
-Gyere te Tesó!-kiabáltam vissza neki.
-Lófaszt! Gyere már ki!
-Buzi vagy Milán tudtad?-kérdeztem tőle, miközben odavonszoltam magam.
-Te is Marics megnyugodhatsz!
-Na de mi van már baszd meg!
-Este itthon vagy?-kérdezte meg végül.
-Nem! Miért?-értetlenkedtem.
-Miért hol leszel?-nézett rám gyanakodva.
-Ömm… Emlékszel Nórira?
-A fotós csaj?
-Igen... Ő, a ,,fotós csaj"! De nem hívhatod így őt, ő nem csak a ,,fotós csaj"...
-Tehát szerelmes vagy belé?-szakított félbe.
-Nem ezt mondtam, csak, hogy nagyon kedves és normális és iszonyatosan szexy a csaj!-nevettem.
-Te tudod Tesó! És akkor vele leszel?
-Igen! Az előbb hívtam el...
-Remélem összejön!-veregette meg a vállam.
-De amúgy mit akartál?-kérdeztem tőle.
-Jah semmi... nem fontos!-vonta meg a vállát.
-Akkor jó, de megyek, mert időben ott akarok lenni időben!
-Dik! Egyszer az életben nem akarsz stílusosan késni?-nézett rám Milán kerek szemekkel.
-Nem ezt mondtam, inkább őt meg akarom lepni!
-Jól van Tesó.-vigyorgott Milán. Mi olyan furcsa azon, hogy kell ez a csaj nekem. Azt hiszem szerelmes lettem belé, hisz ő olyan más. Visszamnetem a szobámba és tettem a dolgom. Jó oké lehet kicsit fifáztam is... de elintéztem pár telefont meg ilyenek. Milán rendelt kaját, de miután elpusztítottuk kis unatkozás után sikerült nekiállnom készülődni. Nagyjából összeszedtem magam, belőttem a hajam, meg lett az outfit tehát, minden kész.