Rose Hale egy félvér boszorkány akinek birtokában nagy erő lakozik csak ő még erről nem tud. Egy nap viszont élete megváltozik mivel megkapta a levelét Roxfortba ő is az ikertestvére is Mattheo. A lány Roxfortba találkozik az ezüstszőke hajú, tenger...
Épp a szobámba ültem és olvastam a bájitalokról , amikor anyám lentről vidáman a nevemet és a bátyám nevét üvöltötte. (Akkor még nem tudtam hogy csak most kezdődik igazán az életem.)
-Rose, Mattheo gyertek le most azonnal a nappaliba nagy hírem van. Vajon mi lehet ennyire fontos, forgattam a szemem. Majd feltápászkódtam kényelmes ágyamból és lementem a nappaliba ahol már anyám és Mattheo izagatottan nézett rám majd megláttam anyám kezében 2 db levelet teljesen elképedtem, ugye ez csak egy vicc?
-Anya ugye nem azt akarod mondani hogy az a kettő a kezedben a Roxforti levél? Mondtam izgatottan de egyszerre döbbenten. Anyám erre válaszként kötekedően elmosolyodott ebből már tudtam hogy tényleg az amire gondolok. Mattheo odajött és átkarolt. Majd anyám a kezünkben adta a levelet amit én sebesen ki kaptam kezéből izgatotságomban . Kinyitottam a levelet és az állt benne:
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Istenem ezt nem hiszem el tényleg felvettek a Roxfortba, és most a 6. évfolyamomat fogom ott kezdeni, nos lesz mit bepótolni, na de most nem ez a kibaszott lényeg hanem az hogy felvettek világ legjobb és legerősebb varázs iskolájába .
Örömömben szorosan átöleltem anyámat , majd éreztem hogy Mattheo is csatlakozik hozzánk. Egy hosszú ölelés után Mattheo szakította meg a csendet.
-Na hugi mikor indulunk Roxfortba? Ezt most komolyan megkérdezte? -Ha tehetném most azonnal. -És engem itt hagytok egyedül? Szólalt meg anyám boci szemekkel ránk nézve. Tényleg ebbe bele sem gondoltam, ha mi ketten Mattheoval elmegyünk akkor anya egyedül marad, mivel kicsi korunk óta ő nevel minket egyedül. -Basszus tényleg anya nem hagyhatunk egyedül. Mondta Mattheo kicsit lehangolódva. Majd anyánk felnevetett. -Jaj ne aggódjatok meg leszek én egyedül, csak hülyéskedtem. -Szóval alig várod hogy megszabadulj tőlünk . Nevettem fel. -Tudod hogy hogyan értettem, rettentően fogtok hiányozni. Majd megpuszilta homlokunkat. -Anya ígérd meg hogy vigyázni fogsz magadra . Mondta Mattheo aggódva. -Ne aggódj kincsem , vigyázni fogok, de nincs miért aggódnotok! Mondta anya nyugtató képpen mivel Mattheo túlságosan aggódó és védelmező típus volt, úgy mond ő a "férfi a háznál " mivel apánkat nem ismertük. Majd anyám megszólalt. -Be kell szereznetek suliba a felszereléseket amit csak egy helyen találtok meg az Abszol úton! Oh persze az Abszol út minden varázsló és boszorkány oda jár tanév kezdésre megvásárolni a szükséges dolgokat. Mattheo elkényeztetett hangon megszólal. -Jaj ne már anya még van 1 hónap tanév kezdésig, majd később megvásárolunk mindent. -Mattheo tudtad hogy lusta vagy? Mondtam kötekedve. -Igen és ne aggódj ez nem sértő, számomra tőled ez bók. Majd megforgattam a szememet és felmásztam az emeletre .
Most újra átgondoltam hogy tényleg felvettek a Roxfortba, ez volt a legnagyobb álmom és ez most teljesült, örömömben ugrálni kezdtem. Majd eszembe jutott hogy apám ennek mennyire örülne és büszke lenne rám és Mattheora. Nem ismertem apámat anyám azt mesélte hogy apám meghalt, de azt nem mondta el hogy hogyan. elvileg Reginek hívták, akiről csak egy fotóm van amin anyámat a vállánál fogva öleli. Mindennap megnézem azt a fotót, és elképzelem milyen lenne ha ő is itt lenne. Hisz minden lánynak szüksége van az apai szeretetre és védelemre. Főleg Mattheonak, ő nem beszél apánkról soha, de tudom hogy sokat gondol rá. Láttam a minap hogy egy fotót nézegetett apánkról könnyes szemmel, ami nagyon ritka mert Mattheo soha nem sír, most 15 évesek vagyunk és a 15 év alatt egyszer láttam sírni mikor, anyánk egyszer nagyon beteg lett és azt hittük elveszítjük őt, de szerencsére még mindig itt van köztünk, vissza térve arra hogy láttam Mattheot könnyes szemmel, biztosan csak szüksége lett volna apánkra valami fiú tanács kérdésében, hisz ő nem tudja hogy milyen az apai szeretet, és én sem tudom...
3 nappal később.
-Rose gyere indulunk az Abszol útra. -Rohanok. Mondtam miközben még mindig pizsamában voltam, megsúgom tudni kell rólam hogy a késés mestere vagyok. Gyorsan magamra kaptam egy zöld trikót és egy sima fekete nadrágot, majd megfésültem hajam ami barna volt és elől két oldalt szőke tincsem kitűnve pompázott. Gyors sebességgel a konyhába futottam. Ahol Mattheo kissé dühösen várt engem hogy elinduljunk. -Már vagy félórája várok rád végre. Mondta bosszúsan tudni illő ha Mattheo és én megváratjuk egymást akkor valamelyikünk biztosan megszivatja majd valamivel a másikat. -Anya jön velünk? Kérdeztem miközben a gyümölcsös tálból elvettem egy zöld almát. -Szokása szerint mint mindig itthon marad. Ja és azt ne mondd hogy most reggelizni készülsz. Válaszként szemem forgattam. -Nos akkor indulunk? Kérdeztem miközben Mattheo vigyorgott, ez azt jelenti tervez valamit. -Igen indulhatunk. Amint ezt kimondta ő elhoppanált , engemet ott hagyva. -Segfej. Ordítottam fel dühösen. Erre anyám lejött az emeletről, kuncugva. -Mattheo itt hagyott? Kérdezte nevetve . -Ez nem vicces, tudod jól hogy én nem tudok hoppanálni csak Mattheo, megtennéd hogy elhoppanálsz velem? Kérdeztem reménykedve de erre már tudtam a választ. -Oké legyen, de haza Mattheoval jössz! Ezen nagyon meglepődtem anyám nem szeretett London utcáin kívül sehova sem menni meglepődségemet gyorsan elrejtettem nehogy meggondolja magát. -Rendben. Majd anyám odajött hozzám megfogta a kezem, és éreztem hogy szédülök és mindjárt hányni fogok, majd azt vettem észre magam körül hogy az Abszol útom vagyunk. -Nos első alkalom szóval gondoltam hogy kellemtlen lesz neked. -A lényeg hogy itt vagyunk most megyek megkeresem Mattheot , egyébként itt maradsz velünk? Anyám arca vörösre változott, és zavart lett. -Nem, nekem most dologom van, keresd meg a bátyád és vigyázz magadra! Akkor hirtelen eltűnt, hát ez nagyon jó kereshetem egyedül. Kb 5 perc keresés után megtaláltam Mattheot a könyvesbolt előtt , háttal volt nekem szóval gondoltam megijesztem. Hirtelen megfogtam a nyakát. -Mi van Mattheo? Mattheo hirtelen megugrott amire páran felfigyeltek majd folytatták a saját dolgukat. -Te hülye vagy? -Mi van Mattheo megijedtél. Mondtam kuncugva , erre csak szemét forgatta majd a könyvesbolt felé vettük az irányt, ő ment előre én pedig követtem őt.
Amint beértünk a könyvesboltba ő egyből a növényekről szóló könyvek felé vette az irányt fura de ha szeret róla tanulmányozni . Én ellentétben a bájitalról szóló könyvek felé mentem . Körülbelül 5 percig ott időztem , majd éreztem valakinek a tekintetét rajtam, felnéztem a könyvek közül, és egy gyönyörű szép tenger kék szempárral talkozott az én gesztenye barna szemem.
