Az eltitkolt lány és a Malfoy fiú

Újrakezdés

Ahogy lehúztam a holdfény megvilágította ezüstszőke haját, és velem szembe fordult. - Draco? - Néztem rá meglepetten és hátrébb léptem de megragadta a csuklóm - Engedj el ! - Ellenkeztem vele és próbáltam kiszabadulni szorításából. De nem tudtam, ő erősebb volt nálam. Szorítása erős volt de nem annyira hogy fájjon. Kicsit elkezdtem remegni mert fáztam , láttam a szemében hogy aggódóan néz rám és enyhített a szorításán. - Sajnálom nem akartam fájdalmat okozni de tényleg beszélnem kell veled. - Csak fázom azért remegek, de mondd miről akarsz beszélni? - Ezután még jobban meglepődtem mert levette a köpenyét és rám borította. - Draco nem kell...- De ragaszkodom hozzá nem akarom hogy megfázz miattam hisz én hívtalak ide. - Magyarázkodott, én zavartan néztem rá hisz nem értettem hogy most mi van vele. A viselkedése tényleg ingadozó. - Draco miért vagyok itt ? - Habozott egy pillanatig majd rám nézett tengerkék szemeivel amit a holdfény tényleg szépen megvilágított. Ettől zavarba jöttem hisz szemei valóban csoda szépek. - Sajnálom... - Várjunk csak Draco Malfoy most tényleg bocsánatot kért tőlem vagy csak álmodom?. De úgy tűnik ez tényleg a valóság. - Draco én nem értelek. - Ráztam a fejem. - Két héttel ezelőtt vagy is nem sokára 3 hete fogadásból megpróbáltál játszadozni velem de mivel rájöttem még te sértődtél meg és 2 hétig nem beszéltél velem, ma reggel még sértegettél engem és kigúnyoltál a barátaiddal együtt és azt állítottad hogy csókolóztunk. Miért? - Néztem rá értetlenül és ő felsóhajtott. - Rose én tényleg sajnálom , és most azért hívtalak ide hogy bocsánatot kérjek. Kérlek bocsáss meg nekem Rose egy seggfej voltam és hát a büszkeségem nem engedte hogy veszítsek de rájöttem ez nem ér semmit , kérlek bocsáss meg... - Könyörgő szemekkel nézett rám. Elakadt a lélegzetem a szavaitól a szívem hevesebben vert. - Draco ez nem egyszerű... - Rose tudom nem érdemlem meg a megbocsájtásodat de kérlek kezdjük ellőről. - Draco nem tudom mit mondjak ez nagyon hirtelen jött és hát olyan ingatag vagy nem tudlak kiismerni. - Tudom és ez nagyon rossz dolog én sem tudom kiismerni saját magam , nem tudom mikor vagyok önmagam és mikor nem. - Ez kicsit ijesztő hogy így beszél saját magáról. - Draco szeretnék kérdezni valamit de kérlek válaszolj őszintén. - Gyengéden bólintott. - Még is mi késztetett arra hogy ide hívj ? Válaszolj őszintén kérlek ha ez egy újabb fogadás... - Nem, nem - Vágott a szavamba és sértetten nézett rám. - Esküszöm nincs semmi szó a fogadásról , kérlek higgy nekem kérlek. - Könyörgött ahogy csak tudott és akkor elkapott az a két érzés amit utálok a sajnálat és kedvesség. Anyám mindig mondta hogy túl kedves vagyok és hogy ezzel vigyázzak mert a kedvességemet sokan kihasználhatják. Tehát egy szóval megenyhült a szívem Draco-val kapcsolatban és ez nem jó , nagyon nem jó... - Kérlek Rose mondj valamit. - Nem válaszóltál a kérdésemre , mi késztetett arra hogy ide hívj és bocsánatot kérj tőlem. - Keresztbe tettem a kezem. Egy pillanatig habozott. - A kérdés inkább ki késztetett engem arra hogy ide hívjalak és bocsánatot kérjek. - Szünetet tartott. - Az anyám... - Elkerekedett a szemem és döbbenten néztem rá . - Várj... te beszéltél anyukáddal rólam? - Bólintott. - Igen beszéltem vele mielőtt ide értél. - Anyukád itt volt ilyenkor Roxfortban? - Kíváncsian néztem rá , aztán láttam hogy a korlátra támaszkodik és az égre néz. - Hiszem hogy itt van ő is köztünk... - Továbbra is az eget bámúltam majd tekintete találkozott az enyémmel. - Ezzel azt akarod mondani hogy ő már... - Nem tudtam kimondani az utolsó szót. - Igen ő már meghalt... - A vállára tettem a kezem, láttam ezen kicsit meglepődött de aztán megfogta a kezem és kezébe vette a kezem , érintése gyengéd még is erőteljes. Mikor megérintett az kicsit fura volt, furán jó.. - Nagyon sajnálom anyukádat Draco. - Bólintott és láttam próbálta visszatartani a könnyeit. - Köszönöm de ez már régen történt , és most már tényleg válaszolok a kérdésedre az késztetett engem hogy ide hívjalak hogy ma mikor egy kancsóval teli hideg vízzel ugye leöntöttél - Ezt a részét tréfásan mondta. - Oh sajnálom . - Ne sajnáld megérdemeltem , na és szóval a szobámba rohantam és amikor ideges vagyok mindig elő veszem anyámról a kedvenc képemet és ez megnyugtat , ahogy a képet néztem eszembe jutott hogy mielőtt anyám meghalt én tettem neki egy igéretet. - Vett egy mély levegőt - Mit? - Vontam fel a szemöldököm . -Azt hogy ha valamit elszúrok újra próbálkozok és nem adom fel. - Majd felsóhajtott. - És hát persze rájöttem hogy veled elszúrtam és újra akarom kezdeni. - Nézett mélyen a szemembe. - És a srácoknak elmondtam az igazat hogy mi történt valójában a könyvtárban... - Tényleg ? - Néztem őt hitetlenkedve. - Igen . - Köszönöm Draco ezt nagyra értékelem. - Majd a kezét az arcom felé irányította és ujjaival a fülem mögé simított egy kósza hajtincset. Ettől egy kicsit elpirultam remélem nem látta. - Khm - Köszörültem meg a torkom. - Azt hiszem későre jár. - Uhm igen gyere menjünk vissza. - Kezemet még mindig fogdta nem engedte el.
Majd elindultunk a lépcsőn lefelé és néma csendben mentünk egymás mellett. Majd a mardekár közös helyiségbe értünk. - Nos holnap órán találkozunk. - Igen holnap. - Majd a lány hálókörlet felé indultam. - Jó éjt kismadárka. - Szólt utánam Draco , egy kicsit elpirultam mikor kismadárnak hívott majd felé fordultam. - Jó éjt Draco. - Majd mindketten a saját hálókörletünkbe mentünk. Lassan és halkan kinyitottam a szobám ajtaját szerencsére Pansy nem ébredt fel még mindig aludt remélem. Óvatosan elsétáltam az ágya mellett és lefeküdtem a sajátomra , és magamr húztam a takarómat. Még mindig azon gondolkoztam hogy ez a valóság vagy sem hisz Draco most nagyon más volt jó értelemben. Remélem tényleg újrakezdhetjük és ez nem egy át verés , de lehet hogy már most újra kezdtük? Egy dolgot tudok hogy még nem bízom Draco-ban. Egyenlőre... Néhány perccel később gondolataimmal álomba merültem.