Az eltitkolt lány és a Malfoy fiú

Kviddics 2. rész

Draco szemszöge

Ahogy Rose kilépett az ajtón az  ágyamra dűltem és elkezdtem gondolkozni. Rose csodálatos ő tényleg megbocsájtott nekem és elfogad amilyen vagyok , ezt az érzést amit most érzek rég nem tapasztaltam úgy érzem Rose törődik velem. Utoljára anyámtól kaptam törődést, igaz ő már rég meghalt még akkor amikor 7 éves voltam tehát 9 éve hogy nem tapasztaltam ezt az érzést. Félek ettől az érzéstől őszintén szólva csak nem akarom hogy ez egyszer véget érjen és vágyjak újra e érzés után. Miután anyám meghalt már csak apám maradt meg nekem és amit tőle kaptam arra nem szívesen emlékszem , bárcsak elfeledhetném de nem olyan könnyű dolog. De ne beszéljünk inkább a múltról... Felálltam és a tükörhöz léptem a sebeimet vagy is már a bekötözött sebeimet néztem amit Rose csinált. Majd arra a pontra néztem ahol van egy hegem és azt nem most szereztem. Az a heg nem fog soha sem eltűnni onnan, és ha csak a hegemre pillantok rossz érzés fog el. De most koncentráljunk a kviddics meccsre ma jól kell teljesítenem győznöm kell  vagy is bizonyítanom kell mint mindig. És ugye ott lesz Rose is és hát nem akarok siralmasan felsülni előtte. Ami ezt illetti kiterveltem valamit ha ma megnyerjük a kviddics meccset akkor tartogatok valami meglepő dolgot , élményt Rose-nak. 

Később vissza mentem a kviddics edzésre a többiekhez. Nott persze próbált az agyamra menni de vissza fogtam magam, egyébként biztos vagyok benne hogy ő miatta estem le a seprűmről , ezt nem ússza meg szárazon.

Rose szemszöge

Jaj ma alig vártam hogy vége legyen a bájitaltannak , ez kicsit furcsa hogy ezt mondom mivel imádok bájitalokkal foglalkozni de Piton a múltkoriért még mindig pipa. Ezért ma 3 bájitalt kellett elkészíteni és ha akár csak egy pici dolog hiányzik belőle elégtelent ad. Köszönjük Fred és George hogy Piton most mindenkit csesztet ezért. De szerencsére az enyém jó lettt bár csak mogorván bólintott és tovább ment. Legalább Hermione-val kellet együtt dolgoznom.

A szobánkba tartottunk Pansy-vel és közben arról beszélgettünk hogy mennyire várjuk már a meccset. Remélem Draco jobban van bár eddig sem volt semmi baja szóval aggodalom felesleges. Ma miután kimentem szóbájából hirtelen minden más lett mintha vissza tértem volna a valóságba mikor a közelemben van minden más és nem tudom megmagyarázni ezt az érzést amit érzek amikor közelben van. Megmagyarázhatatlan. Ahogy elmerültem gondolataimban hirtelen azt vettem észre hogy szobánkba értünk. - Na és te már tudod mit veszel fel? - Fordult felém Pansy. - Hát én egy mardekáros mezt veszek fel. - Sétáltam oda a szekrényhez és kivettem egy zöld mezt aminek a hátulján egy hetes szám volt és a mardekár jegy. Pansy elkezdett nevetni erre én csak felvontam a szemöldököm. - Mi az? Ennyire gáz? - Nevettem vele, Pansy csak rázta a fejét. - Nem , nem azon nevetek. - Akkor még is min ? - Öhm az nem fontos nyugodtan vedd fel a meccsre. - Pansy játékosan elvigyorodott és kacsintott. Rendben ez nem tudom mi volt. 

Rose gyere már nem lesz helyünk és nem fogunk semmit sem látni. - Szólt ám Pansy. - Jó, jó megyek már nyugi. - Mikor odaértünk még pont maradt kettő hely a mardekárosonál , Pansy-vel le is ültünk. - Látod maradt hely. - Mosolyogtam kötekedően, ő csak játékosan forgatta a szemét. Még senki nem volt a pályán ugyanis a meccsig még volt vagy legalább 15 perc. Az idő pont jó volt kellemes és hűs. 

Mielőtt a meccs elkezdődött volna Pansy , én és még néhány mardekáros lány beszélgettünk. Majd Dumbledore elkezdte a beszédét. - Köszöntök minden kedves Roxforti diákot akik ma eljöttek megnézni a mai tanév első kviddics meccsét , amin ma a griffendélesek és a mardekárosok vesznek mérkőzést. Szurkoljunk mindkét csapatnak, ne feledjétek mostantól a meccseken 50 pontot nyer a nyertes csapat háza. - Jaj meddig beszél még . - Súgta nekem  unottan Pansy és várva mikor kezdődik már. - Most pedig nem is húzom az időd jöjjenek hát a csapatok , először a griffendélesek. - Mindenki tapsolni és kiáltani kezdett nekik miközben a pályára vonultak. - És a mardekár. - Hajrá , gyerünk. Mardekár! Mardekár! Mardekár! - Kiáltották a mardekárosok és köztük én is és Pansy is. Ahogy a pályára vonultak elkaptam Draco tekintetét rajtam aki a levegőben egy csókot küldött és tátogta "szurkolj nekem". Elpirultam de észre vettem Draco mez számát hetes. Ó most már tudom miért nevetett rajtam Pansy. - Húúú valaki csókot küldött neked. - Pansy. Fogd be. - ezen mindketten röhögtünk. - Sok szerencsét kivánok mindenkinek most pedig kezdődjék hát a várva várt kviddics meccs! 

A meccs alatt Harry többször is felém pillantott és mosolygott rám , Draco szintén. Ugye Draco és Harry is fogó szóval ha valamelyikük elkapja az aranycikeszt a meccs véget ér és az egyik csapat lesz a győztes. Az aranycikesz eléggé közel volt Harry-hez és Harry próbálta elkapni de közben Draco is nagyon próbálkozott láttam rajta hogy már nem bírja mintha fel akarná adni ezért gondoltam bátorítom. - Hajrá Draco , tudom hogy sikerülni fog! - kiáltottam fel hangosan Draco felém kapta a fejét és láttam gondolkozott de hirtelen felgyorsult és közelebb volt mint Harry. Ó ezzel lehet kicsit megsértettem Harry-t. Viszont Draconak már nem sok kellet és végül elkapta az aranycikeszt, a mardekárosok ujjongni kezdet és  Dumbledore felkiáltott. - A nyertes csapat a MARDEKÁR!- Felálltam és tapsoltam. - Ez az Draco. - Mindenki őt örvendezte. Láttam a griffendélesek csalódtak és a bátyám és Harry bosszúsan néztek ki. Viszont egyszer csak Draco közeledett a seprűjén felém , mikor közel ért megragadta kezem és felhúzott a seprűre megához. Hirtelen történtek miatt felsikoltottam és erősen kapaszkodtam Draco-ba. Mindenki meglepődött kicsit de erre csak még jobban ujjongtak  - Ne aggódj kismadárka nem hagyom hogy bajod essen csak lazíts.