Nélküled az élet

2. BARÁT

Jacob

Aggódtam Damien miatt. Később elvonult a szobájába, hogy segítő csoportok után kutasson az interneten. Egy éve elhanyagolt mindent; a kapcsolatunkat, a munkáját, rengeteget ivott, és ezzel saját magának is ártott. A balesetem következtében megjártam a pokol legsötétebb bugyrait, de azt, amit érzett csak próbáltam megérteni, támogatni a nehéz időszakban és őszintén segíteni nem tudtam. Más nem jutott eszembe csupán az, ha tények elé állítom, hogy lássa milyen következménye lesz a viselkedésének. Kicsit önző is voltam, mert egy alkoholfüggő mellett nem élhettem le az életem.
A beszélgetésünk után eljött hozzám Mike Russel, a gyógytornászom. Közel tizennégy éve voltam kerekesszékes, de minden tornát, diétát betartottam. A bénulásomat nem jellemezte a lábak elvékonyodása, sőt, az izmaim feszesebbek és görcsösebbek voltak, mint normális esetben. Mike öt éve járt házhoz, egész jó kapcsolat alakult ki köztünk. Mondhatom nyugodtan, hogy barátok lettünk. Mielőtt megérkezett lezuhanyoztam, felvettem egy pólót és egy másik nadrágot. Épp a hálószobából kanyarodtam ki, amikor belépett az ajtón. Intett nekem köszönésképp, odagurultam hozzá.
– Szia. Kérsz valamit inni? – kérdeztem.
– Igen, egy kis üdítő jólesne.
Balra fordultunk, abba a helyiségbe, ami étkező és nappali szerepét töltötte be egyben, egy konyhablokkal kiegészítve. A kanapéra pillantva felsóhajtottam. A bútordarab ülőrésze vizes volt még, amiért nemrég tisztítottam meg. Kinyitottam a hűtőt, és kivettem egy üveg almalevet, ekkor Mike rögtön érdeklődött:
– Mi lett a dívánnyal?
– Damien odahányt este – feleltem, bár halkan, és innivalót öntöttem egy pohárba, amit a pultra tettem Mike elé.
A férfi csóválta a fejét. Barna hajában néhány fehér szál látszott, amitől szerintem fickósabb lett és elég jóképű. Edzett alkata miatt úgy mozgatott engem, hogy meg se kellett erőltetnie magát. Átlagos, sportos stílusú ruhákat hordott.
– Jacob, muszáj vele élned? – pillantott rám, és ivott pár kortyot.
– Nem, de itthon van, ne beszéljünk róla.
– Azt hittem a kocsmában van, mint általában.
– Ha erről akarsz dumálni, akkor menjünk be a szobába.
Mike megitta a gyümölcslevet, aztán bólintott. Amikor aggódtam vagy bármi más rossz érzés gyötört, neki kiönthettem a szívem. Meghallgatott és rengeteg tanácsot adott. Ha aznap nem vártam volna, biztosan felhívom. Segített lelkileg, hogy támaszkodhatok valakire, főleg az elmúlt egy évben. Néha arra eszméltem, hogy hiányzik a társasága.
Felfeküdtem a fehér ágyra, elhelyezkedtem kényelmesen. Mike mosolyogva kente be a kezét egy kevés testápolóval, amit mindig az ágy melletti kisasztalon tartottam. Ez a krém volt a kedvencem, mert nagyon tetszett az illata, és tökéletesen megfelelt az állaga a masszírozáshoz, meg persze a bőröm is selymessé vált tőle. Felnevettem, ahogy figyeltem Mike-ot, amiért egy abszurd gondolat jutott eszembe arról, amit csinál.
– Mi bajod? – rántotta fel az egyik szemöldökét.
– Még senkit se láttam, aki ilyen perverz vigyorral kenegette volna a kezét.
– Ó! – nevetett ő is, aztán megfogta a lábszáramat. – Azt akarod, hogy erotikus masszázsban részesítselek?
– Ne szórakozz velem, mert ha tehetném, fejbe rúgnálak.
– Még jó, hogy nem tudsz.
Mike felcsúsztatta a tapintását a combomra, aztán vissza, ahogy elnéztem erős kézzel nyomorgatott, de ebből én semmit se vettem észre a látványon kívül.
– Szeretnél zenét hallgatni? – kérdezte közben.
– Csak valami romantikusat.
Erre Mike megtorpant egy percre, és egymásra vigyorogtunk, végül azt mondta:
– Nincs elég romantika az életedben.
– Ezt a körülményeket elnézve nem lehetett olyan nehéz kitalálni.
– Szóval – kezdte, majd áttért a másik lábamra –, nincs köztetek semmi?
– Nem igazán vagyok képes rá.
– Képes vagy. Itt másról van szó.
Egy darabig csendben maradtam, szigorú arccal figyeltem a napsütötte helyiség egy távoli pontját. Nem akartam a szerelmi életemről beszélni, leginkább azért, mert nem volt miről beszélnem. Bár Mike-ra nem haragudtam, mert felhozta, csak kedves akart lenni, és kiszedni belőlem mi bánt, biztosan a képemre volt írva a siralmas hangulat.
– Nincs kedvem tornázni most – néztem rá. – Egyébként is tornáztam ma már eleget.
– Az feltűnt – mondta, és letette a lábam az ágyra. – Szépen kerekednek az izmaid – mosolygott megint, és rám kacsintott az ágy szelén támaszkodva.
– Állj le! Be tudok húzni, a karom nem béna.
– Elugrok előled úgyis. Könnyen le lehet szerelni téged.
– Rohadj meg!
Felültem, és egy nagy sóhajjal végigsimítottam az arcomon.
– Miért nem mentek el valahová? – kérdezte Mike karba tett kézzel, komolyra fordítva a szót.
– Mert nincs kedvem. Megértem, hogy rossz neki, de nekem is vannak határaim. Nem bírom már sokáig a viselkedését.
Örültem, hogy Mike-kal őszinte lehetek, mindenkinek kell valaki, akinek kiöntheti a szívét néha. Összekulcsoltam az ujjaimat az ölemben, és arra eszméltem, hogy eszelősen szorítom, a körmeim szinte a kézfejembe mélyednek.
– Jacob – sóhajtotta Mike. – Dicséretes, hogy ennyire odafigyelsz magadra, edzel, tornázol, diétázol. Az ember meg se mondaná, milyen régóta élsz székben, azonban ez nem tudja pótolni egy megértő társ hiányát, és a szerelemét.
Csodálkozó tekintettel meredtem Mike-ra, mert eddig a szerelem témát egyszer se érintettünk.
– Elég, hogy élek – közöltem. – Bár olykor kicsit se boldogít a létezés.
– Ne haragudj Jake! – Leengedte a két karját, és kissé zavartan nézett. – Nem szándékosan sértettelek meg.
Figyeltem a lábam, a térdemre simítottam a tenyerem. Így merengtem pár hosszú percig.
– Nem bántottál meg – vettem egy jó mély levegőt.
– Csináljatok valamit ketten. Vagy már semmit se szoktatok?
– Mire célzol pontosan? – sandítottam felé gyanakvóan.
– Nincs köztetek testiség semmilyen formában?
– Ez nyilvánvaló – mosolyodtam el. Az egész kérdezősködést viccesnek találtam, mivel nem láttam értelmét. – Nem vagyok épp egy lepedőakrobata, meg persze az se segít, ha a másikból árad a piaszag.
– Tehát, nincs kedved hozzá.
– Fogalmam sincs arról milyen.
Tartottam egy kis szünetet, már azt éreztem, hogy túl sokat árulok el, a helyzet kezdett egyre kényelmetlenebb lenni.
– Elfelejtetted? – kérdezte Mike halkan.
– Igen – bólintottam, és kissé elfordultam. – Nem megy felidézni milyen érzés a szex.
Mike-ra néztem komoly arccal, ám az ő szemében sajnálatot fedeztem fel, ami még akkor is kiborított. Nem kellett engem senkinek se sajnálni, senkitől se vártam el, és senkitől se akartam eltűrni. Lehet, hogy kicsit bunkón mondtam emiatt:
– Befejeztem a témát.
– Rettenetes a párkapcsolatod, azért vagy ilyen. Megérdemelsz egy olyan társat, akiért szívesen megpróbálsz visszaemlékezni.
– Ha ismersz megfelelő embert, akkor szólj – feleltem, majd a székemhez nyúlva lendületet vettem, és átültem bele. – Talán van olyan, aki a tolószéktől gerjed be.
Mike az ágyra könyökölve mosolygott és csóválta a fejét.