Szörnyek Kora

8. fejezet

Új nyugtalanító hírek látnak, és Leona két társával izgalmas kalandra indul.

Helló!

A mai részhez nincs még külön trigger warningom, de majd jövő héten bepótlom! :)

A sztori ezzel a fejezettel veszi ténylegesen kezdetét, szóval jó szórakozást!:D

F.E.L. – Fertőzött emlős létforma

F.H.L. – Fertőzött humanoid létforma

Keresztbe font kezekkel, s meglehetősen türelmetlen feszültséggel várom, hogy végre történjen valami, s megjelenjen Laswell, aki olyan sürgősen hívta össze ezt a kis kupaktanácsot, mintha a valaki élete múlt volna rajta. S abból ítélve, amilyen baljósan mered a falon terpeszkedő képernyőre Price, joggal feltételezhetem, hogy valami veszettül érdekes finomsággal fog a nő beszambázni majd. S bár most először rángattak ide azért, hogy végigüljek egy megbeszélést, azért van annyi agykapacitásom, hogy felfogjam mit jelent a jelenlétem. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi időben tapasztalt kis egymásra találásunk és az erdei kirándulásom csodával határos túlélése megadta a nekik a kellő löketet ahhoz, hogy merjenek valamelyik kis akciójuk idilli kis helyszínére küldeni, s nem tudom, hogy ettől jobban kéne-e éreznem magam. Mert ugye lehetne ez egy jel, hogy teljes bizalmukat élvezve vezérelnek ki maguk mellé egy valóban fontos szerepet betölteni, de ezzel egyúttal az én csinos kis testemre is célkeresztet rajzolnak a szörnyek számára. És az sem segít, hogy minden intuícióm azt súgja, rossz ómen a tény, hogy ugyanabban a teremben kell most tűkön ülve várakoznom, ahol két és fél hónappal ezelőtt az asztal másik oldalán mutatkoztam be a Vadászoknak, megkötözve és frissen lefülelve. Akár nosztalgikus is lehetne az egész szituáció, de ehelyett a balsejtelem morzsáival hinti fel az agyam felszínét.

A kapitány tudhat már valamit, amivel még egyik kis pajtása se lehet még tisztában, mert az ő borongós hangulata nem tapad át a többi jelenlévőre, akik az évek alatt elsajátított lazasággal terpeszkednek székükben. S gyanítom, hogy már találkoztak egy-két necces helyzettel ahhoz, hogy egy újabb potenciális halálos kalandtúra gondolata ne tornázza fel a pulzusukat. Persze velük ellentétben engem a várható kis kiruccanásom egy cseppet sem villanyoz fel, mert bár tudtam, hogy elkerülhetetlen a küldetésekre való betársulásom, azért titkon reménykedtem benne, hogy még várnak pár hónapot azzal, hogy beledobjanak a mutánsoktól hemzsegő mély vízbe. De úgy tűnik Laswellnek más tervei vannak, s én visszafojtott és meglehetősen cinikus kíváncsisággal várom, hogy milyen eszeveszett ötlete támadt a küldetésszüzességem elvételére.

S mintha csak megérezte volna, hogy milyen sűrűn van emlegetve a neve a kis fejemben, kinyílik a szoba ajtaja, s a nő eddig nem látott sietséggel viharzik be rajta, kezeiben egy számítógépet és egy halom papírt szorongatva. Egy percre megsajnálom megviselt állapotát, amiről süt, hogy az elmúlt pár napban vendégként is ritkán találja meg az álom, de aztán figyelmem inkább az arcán mélyen ülő gondterhelt ráncokra fókuszál. Valami komolynak kellett felkevernie az álló szartengert ahhoz, hogy ilyen görcsbe rendezze a nő egész kisugárzását, akit eddig csak a magabiztos nyugalom megtestesítőjeként volt szerencsém látni.

- Örülök, hogy mind itt vagytok. – biccent a kis összegyűlt csapatunk felé Laswell az asztal túlvégéről, s ahogy megállapodik rajtam kék szemei, az ő arcára egy futó, de őszinte mosoly vonala kanyarodik. – Neked még inkább, Woods. – teszi hozzá a nő, s engem valódi meglepetéssel ér a hirtelen közvetlen hangnem, amit felvesz magára, mert egészen eddig a pillanatig a hivatalosság fala erős határként állt be közénk. De úgy látszik, hogy az elmúlt hónapokban tanúsított mintagyerek viselkedésem őt is közelebb hozta szerény személyem vonzásköréhez.