Apuci érintése

1. fejezet

2023.04.11. A nap amikor az egész életem megváltozott. A nap amikor anyám bemutatta az új pasiját. Őt. Aki abban a pillanatban végzetem lett. Arca borostás, barna haja tökéletesen beállított, szemei kékek akár az ég. Azok a szemek, amikkel egyetlen pillanat alatt megigézett és az emlékezetembe véste magát örökre.
Elindultam volna bemutatkozni, de anyám rám szólt.
— Kislányom nem bánnám ha felvennél valamit.
Végignéztem magamon, akkor esett le. Nyár lévén szokásosan csak fehérneműben voltam, semmi egyéb ruhát nem vettem fel. Igaz vendégre sem számítottam. Gyorsan visszaszaladtam a szobámba magamra venni valamit, és újra a nappaliba mentem anyámékhoz.
— Madelyn, ő itt William. William ő a lányom – mutatott be minket egymásnak.
— William Clark. Örvendek a találkozásnak. Édesanyád nagyon sokat mesélt rólad.
— Madelyn Cline. Én is örvendek. Ez vicces, ugyanis én még rólad semmit nem hallottam. Elnézést kérek az előbbiért. Megszokásból nyáron csak fehérnemű szokott lenni rajtam a meleg miatt – mutatkoztam be, majd szabadkozni kezdtem az előbbi helyzet miatt.
— Semmi baj. Tudom milyen amikor megszokásból csinálsz valamit. Miattam ne is aggódj. Nyugodtan legyél úgy ahogy neked kényelmes, engem nem zavar. Akár most is leveheted a pólót meg a nadrágot ha szeretnéd.
— Hát rendben. Ha tényleg nem zavar akkor oké – mondtam, majd levettem a pólót és a nadrágot.
Először fel sem fogtam, hogy mit csinálok, csak akkor amikor a nadrágot levéve észrevettem Will ágaskodó farkát, ami a nadrágján keresztül is jól látszott. Kicsit sokkolt, hogy anyám pasija így felizgult rám. Gyorsan felkaptam a kezembe a korábban ledobott ruháim és egészen a szobámig futottam, majd magamra zártam az ajtót.

Este nyolc körül járhatott az idő amikor kopogtak az ajtón. Azt gondoltam szokásosan anya szól, hogy menjek vacsorázni. Az ajtóban azonban nem anya állt, hanem Will.
— Te mégis mit akarsz? – kérdeztem kicsit ingerülten, mert látni se akartam.
— Anyád kért meg, hogy szóljak gyere enni.
Ezek szerint nem tévedtem nagyot.
— Mindjárt megyek – mondtam, majd bezártam az ajtót. Vagyis akartam, ugyanis Will nem engedte.
— Figyelj. Lehetne, hogy azt a reggeli dolgot elfelejtsük és ne szólj anyádnak?
— Persze. Csak engem kerülj el. Az anyám pasija vagy, nem tisztességes vele szemben, hogy közben a lányára izgulsz fel. Gyakorlatilag a mostoha apám vagy – mondtam, majd még mielőtt válaszolhatott, ellenkezhetett volna rázártam az ajtót.
Az igaz, hogy egy iszonyat jóképű, de az anyám pasija. Nem izgulhat fel rám. És nekem sem ártana gondolkodnom.
Amikor valamennyire lenyugodtam kinyitottam az ajtót és mentem a konyhába.
— Végre, hogy kivonszoltad magad kisasszony – szólalt meg anyám miután leültem az asztalhoz.
— Bocsánat. Még volt egy kis dolgom és nem néztem mennyi idő elment vele.
— Direkt mentem szólni. Miért nem tudtál velem jönni? – szólalt meg Will is. Ez nem tudja befogni a száját?
— Mert nem akartam. Nem lehetne hagyni a témát? Vacsorázunk vagy veszekszünk? – kezdtem egyre ingerültebb lenni. Ez a pasas csak úgy belépett az életünkbe, elcsavarta anyám fejét, ide költözött és máris azt hiszi, hogy ő az isten.
— Kislányom vegyél vissza a szádból! Will velünk él. Nem bánnám ha kibírnád a jelenlétét és nem civakodnátok folyton. Nem mellesleg engedelmeskedned kell neki is! – kelt anyám egyből a védelmére.
— Fantasztikus. Ez a pasi csak úgy, a semmiből betoppant az életedbe, ide költözött és máris az ő pártját fogod, miközben én a lányod vagyok. Nagyszerű vagy, el is ment az étvágyam tőletek. Megyek a szobámba – álltam fel, majd nem figyelve arra amit utánam kiabálnak ismét bezárkóztam a szobámba. Úgy tűnik újonnan ezt fogom csinálni. A szobámba zárkózok és kizárom a világot, mindezt egy pöcsfej miatt.