Apuci érintése

10.fejezet

Tizedik fejezet

Másnap reggel kegyetlen fejfájással keltem. A konyhába mentem és fájdalomcsillapítót kezdtem keresni, de úgy tűnt, hogy nincs itthon. Ez az én szerencsém.
— Jó reggelt drágám. A fájdalomcsillapító a másik szekrényben van, ha azt keresed – hallottam meg mögülem Will hangját.
— Jó reggelt. Köszönöm. Ja és nem vagyok a drágád, ne hívj így – kutattam a másik szekrényben, és meg is találtam a fájdalomcsillapítót. Bevettem egy pohár vízzel, utána töltöttem magamnak kávét.
— Azok után, hogy tegnap letámadtál és széttépted az ingem úgy hívlak ahogy szeretnélek.
— Hogy mit csináltam? – nyeltem félre a kávémat, aminek következtében köhögni kezdtem.
— Nem emlékszel? Tényleg nagyon kiütötted magad. Együtt ittunk és a második üveg bort ittad meg, majd beleültél az ölembe, mozgatni kezdted a csípőd és letépted az ingem. De még időben leállítottalak. Viszont ha így, józanon is szeretnéd akkor állok elébe a dolognak – jött közel hozzám. A testünk összeért, a szánk pedig vészesen közel volt egymáshoz. Egy ismerős bizsergés futott át a testemen. Egy hirtelen mozdulattal a számat a szájára tapasztottam és vadul csókolni kezdtem.
Will megfogta a csípőmet, feltett a konyhapultra és úgy csókolóztunk tovább.
A keze a csípőmről a pólómra vándorolt, majd az alját megfogva levette rólam. Arra az egy pillanatra ajkaink elváltak és a szemébe tudtam nézni. Láttam benne a vágyat amit irántam érzett. Biztos vagyok benne, hogy ő is ugyan ezt látta az én szememben.
— Akarlak – szólalt meg, majd száját újra a számra tapasztotta. Vadul, mégis érzelmesen csókolt. Éreztem rajta, hogy mennyire kíván, de azt is, hogy szeret. Csók közben levette rólam a nadrágot a bugyival együtt, így már teljesen meztelenül ültem előtte.
Szája a számról a nyakamra, majd a mellemre vándorolt, egyik keze a combomat simogatta, a másikkal a nyakamat fogta.
Érintése teljesen feltüzelte a testem, éreztem egyre nedvesebb vagyok odalent.
Amikor már a keze szinte elérte a nedves résem annyira, hogy egyik ujját bedugja, megszólalt a csengő.
— Csessze meg – dörmögte szinte villámló tekintettel, majd megigazítva a ruházatát elindult a bejárat felé, én is gyorsan magamra kaptam a ruhámat, mintha semmi sem történt volna.
— Ki az? – kérdeztem amikor Will 5 perc után sem tért vissza.
— Mad megkérlek arra, hogy maradj ott ahol vagy! – kiabált oda nekem, de nem láttam. Nem tetszett a hangsúly ahogy mondja. Ideges volt és aggódó egyszerre, ez pedig nála nem jó kombináció.
Nem hallgatva arra amit mond odamentem, de hiba volt.
Az ajtóban Emma állt.
— Mit akarsz te itt? – szegeztem a kérdést a lánynak miközben szorosan Willhez tapadtam. Mellette úgy éreztem biztonságban vagyok és nem bánthat.
— Hozzád jöttem. Segítened kell Jackson kiszabadításában.
— Megőrültél? Nem segítek abban, hogy az a pszichopata újra szabadlábon legyen! Nem ártott még eleget az embereknek? – akadtam ki teljesen azon amit Emma mondott. Hogy fordulhat meg az a fejében, hogy segítek neki kiszabadítani azt az őrültet?
— Mad légyszíves. Nála van egy olyan dolog amire szükségem van.
— Emma menj a pokolba! Nem érdekelsz se te, se ő. Napokig fogvatartott, bántott lelkileg és testileg is. Te pedig még segítenél neki, most pedig azt kéred segítsek kiszabadítani. Ez teljességgel képtelenség! Nem így ismertelek meg! Hagyj engem békén! Nem segítek neked – csaptam be az ajtót idegesen, majd a szobámba mentem és bezárkóztam. Az ágyra feküdve a fal felé fordultam és sírni kezdtem. Emma olyan sebeket tépett fel, olyan emlékeket hozott elő, amiket nem akartam újra érezni, átélni, ez pedig most megtörtént, és iszonyatosan fájt.
Pár perccel később hallottam, hogy nyílik az ajtó, majd egy kar hátulról átölel. Tudtam, hogy Will az, és tudtam azt is, hogy addig nem fog magamra hagyni amíg meg nem nyugodtam, tehát meg sem próbáltam elzavarni. Nem is akartam. Szükségem volt ölelő, védelmező karjaira. Szükségem volt rá, és ezt ő is nagyon jól tudta.
Néhány percig így feküdtünk, de ezt a romantikus pillanatot a telefon csörgése szakította félbe.
Esküszöm, hogy az összes idióta telefont ki fogom dobni az ablakon. Kezd elegem lenni, hogy folyamatosan csörög. Will felállt, hogy feltudja venni.
— A kórház az – mondta, majd felvette. Nagyon ajánlom a kórháznak, hogy fontos okból hívjon.
Miután Will megszakította a hívást mosollyal az arcán fordult felém.
— Mit akartak? – kérdeztem.
— Találtak az anyádnak donort. Meg tudják menteni.
Még ki sem mondta az utolsó szót, de én hatalmasat sikítottam örömömben.
— Ez csodás hír! – ugrottam Will karjai közé. A lábaimat átkulcsoltam a derekán, karjaimat a nyaka köré fontam, ő pedig szorosan fogott, hogy le ne essek. Szinte éreztem a megkönnyebbülést, azt ahogy a hatalmas szikla ami eddig nyomta leesett a vállamról.
Akkora hév kapott el, hogy nem gondolkodtam, és megtettem amit régóta akartam, de nem mertem.
— Szeretlek William Clark – suttogtam fülébe, majd még mielőtt megszólalhatott volna megcsókoltam. Beleadtam mindent, próbáltam minden érzelmemet amit iránta érzek bele sűríteni. Volt már egy hasonló csókunk, de akkor ő volt a kezdeményező.
Levegőt kapkodva váltak el ajkaink egymástól. Homlokomat az övének döntöttem, mélyen a szemébe nézve próbáltam normalizálni a légzésemet.
— Én is szeretlek Madelyn Cline – nyomott egy puszit a homlokomra, majd lerakott.
— Szerintem menjünk be a kórházba – ajánlotta fel miközben kinyitotta az ajtót és elindult ki rajta.
Én szó nélkül követtem, egészen a kocsiig. Ő beült a kormány mögé, én pedig mellé. Testben mellette ültem, de a gondolataim teljesen máshol jártak. Körülbelül félúton járhattunk a kórház felé amikor megszólaltam.
— Azt mondtad szeretnéd bebizonyítani, hogy szeretsz. Remélem nem azzal tervezed, hogy folyton megfektetsz. Igaz, hogy engem is elragadott az izgalom, de nem az a fajta lány vagyok akit ezzel el tudsz csábítani.
— Ezzel már az eleje óta tisztában vagyok. Tudom, hogy te egy különleges lány vagy akinek nem csak fasz kell. És hidd el, hogy nem így terveztelek meghódítani.

Mit szóltok ehhez a fejezethez?
Szívesen olvasnék véleményeket kommentben. Sokat számít a Ti véleményetek, ugyanis csak úgy tudok fejlődni.

Jövőhét pénteken jön az új rész.
Addig is Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek!❤️

Instagram: apucierintese_wp