Apuci érintése

6.fejezet

Egy ismeretlen helyen ébredtem. A fejem sajgott a fájdalomtól, féltem, hogy mi történt velem, ki ütött és hogy kerültem ide.
Fel akartam állni, hogy elmeneküljek, de nem vettem észre, hogy ki vagyok kötve egy ágyhoz, méghozzá meztelenül. És ha ez mind nem lenne elég, amikor végignéztem a testemen tiszta kék, zöld és piros foltok voltak rajta. Ütések nyomai lehettek. Egyáltalán ezeket mikor szereztem? Miért nem ébredtem fel arra, hogy bántanak? Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben és csak reménykedni tudtam, hogy nem erőszakoltak meg amíg ki voltam ütve.
— Felkeltél aranyom? – kérdezte egy ismerős hang, én meg azonnal abba az irányba fordultam ahonnan hallottam. Elsőnek azt hittem csak káprázik a szemem, de rá kellett jönnöm, hogy sajnos nem, tényleg Jackson állt az ajtóban és nézett engem.
— Mit csináltál velem te barom? Azonnal engedj el! Megbíztam benned! – kezdtem el kiabálni vele, majd minden maradék erőmmel azon voltam, hogy kitudjak szabadulni.
— Azonnal állíts magadon kislány! Hogy mit csináltam veled? Csupa jó dolgokat, amiket élveztem. Na nem azt amire gondolsz. Akkora szörnyeteg nem vagyok, hogy megerőszakoljalak. Csak kicsit "megsimogattalak" az ostorral, utána lefertőtlenítettem a sebeidet – mondta, majd ekkor láttam meg a kezében az ostort.
— És miért nem erőszakoltál meg? Egyáltalán minek raboltál el? Mond meg mégis mit akarsz tőlem!
— Azt mondtam állíts magadon! – jött oda hozzám, és vágott egyet a hasamra az ostrorral. A fájdalomtól hatalmasat sikítottam, és egy hajszál választott el attól, hogy sírni kezdjek.
— Lenyugodtál angyalom? – kérdezte, én pedig csak bólintani tudtam.
— Helyes. Azért nem erőszakoltalak meg, mert azt akarom, hogy ébren legyél amikor megteszem. És hogy mit akarok? Roppant egyszerű. Téged!
— És mi lesz az anyámmal? Mi lesz Willel?
— Te az enyém vagy és nem mehetsz vissza ahhoz a pasashoz! Érthető voltam? – kiabálta, majd csapott az ostorral, majd újra és újra. Nem tudom hányszor ütött meg, de iszonyatosan fájt mindenem.
Ismét elájultam.
Amint felkeltem éreztem, ahogy az egész testem sajog a fájdalomtól. A fejem amiért leütöttek, a hasam, a combom, a karjaim és a mellkasom pedig a folyamatos korbácsolástól. Eddig azt hittem, hogy Jackson a legaranyosabb pasi a világon, de rá kellett jönnöm, hogy nagyon nem az akinek mutatja magát. Átvert, elrabolt, megkötözött és fizikailag is bántott. De mindközül nem a fizikai bántás fájt a legjobban, hanem az, hogy átvert. A lelkemet és szívemet ezzel seperc alatt darabokra tépte. Megbíztam benne, ő pedig ezt kihasználta.
Nem tudtam hova hozott, de féltem. Féltem Jacksontól, attól hogy miket fog még csinálni velem. Nem tudom mennyi ideje hozott el, de ideges voltam. Biztos voltam benne, hogy anya halálra aggódja majd magát amiért eltűntem. Jacksont fogja elsőnek keresni, de ha ő itt van, így száz százalék, hogy nem fogják megtalálni. Ha el is megy innen és meg is találják adni fogja a kisangyalt és tagadni fog mindent. Engem pedig nem fognak megtalálni.
— Szép jó reggelt drágám. Jól aludtál? Tessék itt egy kis kaja. Egyél. De figyelmeztetlek, hogy ha szökni mersz megbánod! – tett elém egy tálcát Jackson, majd eloldozta a kezeimet, hogy enni tudjak. A lábaim még lekötve maradtak, így ha akartam volna se tudtam volna elmenekülni.
— Ez mi? – kérdeztem gyengén miközben néztem az előttem lévő tányért és próbáltam kitalálni mi lehet benne.
— Valamilyen főzelék egy kis hússal. Ne aggódj, nincs megmérgezve.
A főzelékeket sose szerettem, de mivel farkas éhes voltam ezért mindet megettem. A túlélésért bármit bevállaltam, még ezt is.
— Drágám én most elmegyek. Pár nap múlva vissza jövök, addig az egyik testőr gondoskodik rólad. Ha vissza jöttem átviszlek egy másik szobába. Addig is viselkedj! – mondta, majd elment.
Ahogy Jackson elment egy lány jött be. Barna, hátközépig erő haja és barna szeme volt. Ki volt sminkelve, de nem túl feltűnően. Olyan jó kislányosan nézett ki, mégis Jacksonnal volt, tehát nem lehetett egy ártatlan angyal.
— Szia. Emma vagyok – köszönt, majd leült az ágy szélére.
— Szia. Én Madelyn, de gondolom ezt már tudod.
— Igen tudom. Sajnálom ami veled történt. Ha korábban ismertelek volna… – itt abbahagyta a mondatot.
— Mi lett volna?
— Ahh hagyjuk. Semmi érdekes.
— Nem, nem hagyjuk. Mond el légyszives.
— Jó rendben. Figyelmeztetni tudtalak volna.
— Miért? Honnan ismered Jacksont? Mit mondtál volna nekem? – kezdtem el faggatni, mert egyre jobban kíváncsivá tett a lány.
— Jackson az exem, és tudom jól milyen. Vigyázz vele, mert bajod eshet. Ezt momdtam volna, de már úgy is mindegy.
— Ha tudod milyen akkor miért dolgozol neki? Miért vagy itt?
— Nem mondhatok semmit. Erről sem szabadna tudnod. Most pedig pihenj. Esetleg kérsz valamit? Inni valamit, vagy könyvet unalom űzésre? – kérdezte miközben az ajtókilincset fogta és menni készült.
— Egy kis víz jól jönne. Meg elfogadok egy könyvet is. Romantikus vagy erotikus van? Esetleg mind a kettő?
— Van mind a kettő. Hozok egyet egyet belőlük. Rövidet vagy vastagabbat szeretnél?
— Vastagat – mondtam, majd kilépett az ajtón.
Nem sokkal később egy üveg vízzel és kettő könyvvel a kezében tért vissza.
— Köszönöm szépen.
— Te aztán jó szomjas voltál. Hozok még egy üveggel.
Ismét kiment, majd újra visszatért még egy üveg vízzel. Ezután elment, és nem jött vissza. Gondolom ment a saját szobájába.
Vajon neki milyen a szobája? Az enyém inkább hasonlít egy cellához. Vagyis ez nem az enyém, csak Jackson itt tart fogva.
Az otthoniakra kezdtem gondolni. Mi lehet anyával? Mi lehet Willel? Biztosan nagyon aggódnak. Szinte látom magam előtt anya aggódó és Will mérges arcát. Jackson nem fogja megúszni ha megtalálják. Jobb esetben a rendőrség fogja, rosszabb esetben Will.

Sziasztok!
Ez lenne a következő fejezet.

Mi a véleményetek róla?
Eddig hogy tetszik a történet?

Pénteken 20:00-kor ismét hozom az új fejezetet!❤️