4.fejezet

1.2K 20 2
                                    

Negyedik fejezet

Eltelt 2 nap azóta, hogy Willel aludtam. Utána nem történt semmi, szinte ki sem mentem a szobámból. Nem mertem elé állni, pedig tudtam, hogy ezt meg kell beszélnünk. Észre lehetett venni, hogy kerülöm őt, és az egész "családot" de nem érdekelt.
Ám ma kénytelen voltam kimozdulni a szobám nyújtotta menedékből, ugyanis ismét találkozok Jacksonnal és ha minden jól alakul be tudom mutatni anyának. Ugyanazt a kávézót beszéltük meg találkozási pontnak ahol legutóbb is voltunk, így boldogan indultam oda. Jackson ismét a motorja mellett állt és várt rám.
— Szia Mad. Hiányoztál – ölelt meg, majd adott egy puszit az arcomra, és meglepő módon a számra is.
— Szia Jackson. Te is hiányoztál. Elsőnek üljünk be egy italra, mint múltkor vagy menjünk egyből hozzánk? – kérdeztem, mert már tudta, hogy anya azt akarja mutassam be.
— Mehetünk egyből hozzátok is.
— Akkor gyere utánam.
— Inkább szállj fel mögém. Ha elmondod a címet könnyen odatalálok és motorral gyorsabb – ajánlotta fel, én pedig nem ellenkeztem. Elmondtam neki a címet, felültem mögé a motorra és elindultunk hozzánk.
A házunkhoz érve megálltunk, leszálltunk és elindultunk be, de megláttam a kerítésünknél egy dobozt. Egy dobozt ami mozgott és hangokat hallottam kijönni belőle.
Egyből oda rohantam, hogy megnézzem mi van benne. Ahogy kinyitottam 4 kiscicát láttam meg, és az anyjukat. A kicsik 6 hetes körüliek lehettek. Valaki biztosan kidobta őket.
— Gyere ide. Segíts őket bevinni – szóltam Jacksonnak aki megfogta a dobozt és bevittük a lakásba a cicákat.
— Sziasztok gyerekek. Mi van nálatok? – üdvözölt minket anya.
— Négy kiscica és az anyjuk. Valakinek biztos nem kellettek, ezért kirakta őket – magyaráztam el, miközben adtam az anya macskának vizet. Miközben bevittem a cicákat a szobámba Jackson bemutatkozott anyának.
— Elrohanok az anya cicának valami kajáért a boltba, és keresek valamilyen ládát amibe bele tudjuk őket tenni – mondta anya, majd felkapva a kocsikulcsot már ki is ment a lakásból.
Jacksonnal a szobámba mentünk ahol a kiscicákat az ajtó mellé raktam. Ahogy felegyenesedtem Jackson a csípőmnél fogva maga felé fordított és vadul az ajkaimnak esett. Igaz, hogy nem sok csókunk volt eddig, de mindig óvatosan, lágyan csókolt. Most viszont durván, erőszakosan tette azt. Nem értettem miért, de aztán amikor az ágyam felé vezetett, majd szinte rádobott és elkezdte puszilgatni a nyakam megértettem. Nehezen elhúzódtam tőle, majd megszólaltam.
— Jackson figyelj. Szeretlek, de… de nekem még nem volt senkivel úgy kapcsolatom. Vagyis szűz vagyok. És azt hiszem… azt hiszem nem állok rá készen arra, hogy lefeküdjek akárkivel is… – böktem ki nehezen. Jackson eltávolodott tőlem, majd le is szállt rólam és az ágyam elé állt. Én is felültem az ágyon és úgy néztem rá.
— Hogy mivan? Te most szórakozol velem? 17 évesen még szűz vagy? És ezt eddig mégis miért nem mondtad? –
akadt ki teljesen, csak nem értettem a miértjét.
— De hát miért baj az, hogy még az vagyok? Fiatal vagyok és azt szeretném ha az első különleges lenne, meg amúgy is, szerintem teljesen normális az, hogy ennyi idősen még szűz vagyok – sütöttem le a szemem. Szeretem Jacksont, és az, hogy kiakasztotta a szüzességem fájt. Nagyon fájt.
— Én most megyek. Majd beszélünk – ment ki az ajtón, majd becsapta maga után. Bűntudatom támadt amiért nem hagytam magam neki, de nem akartam úgy lefeküdni vele, hogy nem állok rá készen.
Megpróbáltam volna Jackson után menni, de tudtam, hogy motorral van így semmi esélyem nincs. A bejárati ajtó csapódása után nem sokkal meghallottam a motor ismerős hangját, majd elment. Amíg még hallottam figyeltem a hangra, aztán az ágyon elterülve ostoroztam magam. Nem sokkal Jackson távozása után anya nyitott be, de nem kérdezett semmit, csak lerakta az ajtó mellé a cicáknak vett dolgokat, majd ment dolgozni.

Este 8-9 felé járhatott az idő amikor kopogást hallottam. Az engedélyt követően Will nyitott be.
— Mond mit akarsz? Nem akarok senkit sem látni – szóltam rá miközben feküdtem mielőtt bármit mondhatott volna.
— El akarok neked mondani valamit. Jacksonnal kapcsolatban.
— Hagyjál. Pont nem a te monológod kell. Amúgy sem hiszem el egy szavadat sem. Anyámmal jársz, közben kitudja miket gondolsz, mik járnak a fejedben mikor rám gondolsz. Anyámat az ujjaid köré csavarhatod, de engem nem! – mondtam neki miközben még mindig fekve néztem.
— Csak hallgass végig. Az, hogy elhiszed amit mondani fogok vagy sem döntsd el te magad. Mindenesetre szeretném ha tudnád azt amit most mondani fogok.
— Jó. Mondjad akkor. Meghallgatlak – adtam be a derekam, majd felültem az ágyban. Leült mellém, én pedig teljesen szembe fordultam vele.
— Figyelj. Végig figyeltem Jacksont, hiába nem láttatok. Láttam rajta azt amit te nem veszel észre a rózsaszín ködtől. Utána pedig hallottam mennyire kiakadt amikor vissza utasítottad. Érted amit mondani akarok? – mondta, nekem pedig a földig esett az állam.
— Azt gondolod Jackson ki akar használni? Te megőrültél! A féltékenység az agyadra ment. Eldobom az agyam. Jackson szeret engem – kezdtem el kiabálni vele.
— Tudtam, hogy nem fogsz hinni nekem. Viszont ha így lesz ne gyere nekem azzal, hogy igazam volt, mert nem fog érdekelni! – ment ki az ajtón, és csapta be ő is. Mi van ma az emberekkel? Lefogják szakítani az ajtómat, ha így folytatják.
— Ne csapkodja már mindenki az ajtómat! – kiabáltam utána, de válasz már nem jött, csak egy újabb csapódás, de ezuttal most a bejárati ajtó volt. Fantasztikus. Jackson itthagyott, anyám dolgozik és Will is elment. Egyedül maradtam a cicákkal.

Apuci érintése Where stories live. Discover now