2.fejezet

1.2K 24 2
                                    

Második fejezet

Egy hét után megelégeltem, hogy a napom 90%-át a szobámban töltöm, így hát úgy gondoltam feszegetem a határokat, kíváncsi vagyok, mit bír William.
Anyám délelőtt elment itthonról a barátnőjéhez, és biztos vagyok benne, hogy csak este ér haza, tehát Willel ketten maradtunk egész nap.
Kikelve az ágyamból felvettem egy iszonyat rövid, sokat mutató nadrágot, és egy haspólót. Tudtam, hogy ezzel kifogom készíteni, de állok elébe. Tudja meg kivel van dolga, ha rólam van szó.
Nyugodt léptekkel a konyha felé vettem az irányt. Will a nappaliban ült a kanapén és a telefonján nézett valamit. Amikor elhaladtam előtte felkapta a fejét és tekintetével követte minden mozdulatomat.
Elégedetten vettem tudomásul, hogy sikerült teljesen felkeltenem a figyelmét. Nesze neked William Clark.
— Kislány nem tudom mi azzal a célod, hogy ennyire mutogatod magad, de ha így folytatod nem biztos, hogy tudom tartani magamat – mondta miközben utánam jött.
— Pedig muszáj leszel, ugyanis én nem fogom hagyni magam. Egyebként meg te mondtad tegnap, hogy felejtsük el a tegnapi incidenst – válaszoltam pimaszul, majd kivettem a hűtőből egy pudingot és bezártam az ajtaját. Természetesen hosszasan időztem el előtte, közben végig éreztem magamon a tekintetét. Tudtam, hogy végig a seggemet nézte, de nem zavartattam magam, direkt csináltam.
Ennek meg is lett az eredménye. Amikor kivettem egy kanalat a fiókból és megfordultam vele találtam szembe magam. Kezeivel a két oldalamon támaszkodott, ezzel megakadályozva, hogy elmenekülhessek.
De az igazat megvallva sehova nem akartam menni.
— Kislány ha tovább húzod az agyamat itt helyben teszlek magamévá, és az sem fog érdekelni ha anyád hazaér közben. Jobban jársz, ha nem feszegeted a határaimat, mert nagyon csúnyán ráfázhatsz! – figyelmeztetett, miközben annyira közel hajolt hozzám, hogy az ajkaink szinte összeértek.
— Tudom, hogy nem tennéd. Különben már rég meztelenül nyögnék alattad. De ha annyira merész vagy csókolj meg. Ha azt nem mered megtenni, mást sem – adtam neki zöld lámpát, de közben tudtam, hogy nem fog megcsókolni. Nem tudta, hogy anyám valószínűleg csak este ér haza, és nem merte megkockáztatni azt, hogy esetleg lebukhatunk.
— Nem itt, és nem most kicsi lány. De hidd el fogsz te még többet kérni, mint egy csók.
Ezzel erőt vett, eltolta magát, és otthagyott. Hiába utasított el, tudtam, láttam rajta, ez nem lesz mindig így.
Amint Will visszaült a kanapéra nyílt a bejárati ajtó és anyám lépett be rajta. Ezt nem értem. Ha a barátnőjéhez megy mindig estig van. És Will honnan tudta, hogy nemsokára hazaér? Vagy csak sejtette? Kész rejtély ez a pasas.
Nem tudtam, hogy mi történt, csak azt, hogy örülök amiért nem csókolt meg. Nem tudom hogy magyaráztuk volna meg.
— Szia kicsim. Van valami baj ? Falfehér vagy – nézett rám ahogy beért a konyhába.
— Szia anya. Nem, nincs semmi baj. Csak furcsát álmodtam – hazudtam, majd a mosogatóba tettem a kanalat, kidobtam a pudingos dobozt és a szobámba mentem. Befeküdtem az ágyba, a laptopomat az ölembe vettem és elindítottam a Vámpírnaplókat.

Már 4 részt megnéztem belőle amikor kopogást hallottam. Megállítottam a filmet és az ajtóhoz mentem kinyitni.
Amikor megláttam Willt előttem nem lepődtem meg, hogy ő az.
— Mit akarsz? Dolgom van és nincs hozzád kedvem – szólaltam meg mielőtt bármit is mondhatott volna.
Will nem válaszolt, csak betolt a szobába, bezárta az ajtót és a nyakamnál fogva hozzányomott.
— Beszédem van veled. Állandóan te jársz a fejemben, és a formás kis popsid, kerek melleid. Nem tudlak kiverni a fejemből és ez nagyon zavar, ugyanis ettől folyamatosan áll a farkam. Állandóan kíván téged, te pedig még mellé ilyen ruhákat veszel fel. Hogyan fogjam vissza magam, ha ilyen szexyn öltözöl, és közben még mutogatod is magad? – tért egyből a lényegre. Sejtettem, hogy még ma fogunk erről beszélni, csak nem gondoltam volna, hogy így.
— Ajánlottam valamit. Ha annyira kívánsz, és bátor vagy csókolj meg. Vagy ahhoz már nincs elég bátorságod?
— Ne kötekedj velem kislány, mert nagyon pórul fogsz járni. Megcsókolnálak, de tudom, hogy akkor nem tudnék leállni, viszont bántani nem akarlak. Nem akarok túl messzire menni és fájdalmat okozni neked.
— Ezt nehezen hiszem el úgy, hogy a nyakamnál fogva préselsz az ajtóhoz és közben érzem mennyire kemény vagy. Csókolj meg Will. Merj megcsókolni, és ha messzire mennél leállítalak – suttogtam miközben szememmel hol a száját, hol a szemét néztem. Nem bírta sokáig, száját az enyémre tapasztotta és vadul csókolni kezdett. Úgy csókolt, mintha az élete múlna rajta. A szabad kezével pólóm alá nyúlt és simogatni kezdte a hasam. Ezt egy jó ideig csinálta, néha feljebb, néha lejjebb. Őrjítő volt. Aztán ahogy elindult egyre feljebb a mellem irányába hirtelen eltűnt előlem és az ágyamban találtam magam.
Kellett egy pár perc mire realizáltam, hogy csak álmodtam az egészet.

Apuci érintése Where stories live. Discover now