Kelyhem Vagy

Rémálom

ANNA

Egy hatalmas ágyban ébredtem.
-Hol vagyok ?-tűnődtem ,miközben testem vizslatom. Sehol egy vágás... szörnyű álmom volt az éjjel.
Ahogy körbe nézek elismerően bólintok. Nem tudom kié lehet ez a fenséges szoba , de azt meg kell hagyni , hogy az ízlése rendkívüli. Mindig is vonzott a sötét szín. A fal színe fekete. Itt-ott arany be ütéssel. Mivel tágas a tér így nagyon jól áll neki. A padló burkolata márvány csempe ami szintén fekete színű. Ruhás szekrényt nem lehet látni. Biztos van egy gardróbszoba. Az ággyal szemközti falon egy hatalmas plazma tévé van felszerelve. Dekorációt nincs a szobába , viszont van itt egy gyönyörű hatalmas szoba növény . Most látok fel fedezni egy nagy könyves polcot ami azonnal rabul ejtette a szívemet.
Meg pillantok egy másik ajtót biztos az lehet a fürdő szoba. Az ablak hatalmas mely sok fényt biztosít ennek a helységnek.
Azt veszem észre fel s alá járkálok mi közbe a márvány követ vizslatom. Hírtelen el fog a rémület.

-Hogy kerültem ide?
És hol van Klaudia?-mondom hangosan.
-Francba is tudtam nem szabadott volna ennyit innom!-fakadok ki.
-Nagyon remélem hogy nem egy férfival töltöttem az éjszakát , még nem is volt barátom az ég szerelmére! Minél előbb el kell innen tűnnöm!

-Kislány azt nagyon nem ajánlom!-áll fel a székből az idegen.
-Teszem hozzá eléggé szórakoztató
vagy.-mutogat rám nevetve.
Majd megkeményedett arckifejezéssel közeledik felém.
Tetőtől talpig megnézem magamnak egyszerűen káprázatosan fest valami van a kisugárzásával.

-A hangulat ingadozásodat kezeltetned kéne ! És mi az hogy nem ajánlod? -förmedek rá. Megköszörülve a torkát így felel.
-Először is nem rémálmod volt a barátnőd hallott téged megmentettelek!Másodszor ha még egyszer így viselkedsz velem azt megbánod.És végül köszönetet mondhatsz nekem.-mosolyog széles vigyorral.
-Hogy mit mondtál?
-Vámpír támadott rátok,de te voltál a célpontja . A másik nő csak járulékos veszteség.
-Úristen ...Klaudia!-ordítom könnyes szemmel . Hogy feltételezheted ő egy járulékos veszteség ?Amúgy egy emberi életéről beszélünk bassza meg tudom a vámpíroknak ez nem jelent ez semmit.

-Jó magam is az vagyok! -jelenti ki.
-Csodálatos mondhatom...! Ugyan minek mentettél meg?
-Még nem fejeztem be !
Ne vágj a szavamba!-ingerülten fel emeli a hangját.
-Tisztába vagy a törvénnyel ...ez büntetést von maga után. Mivel meg ölt egy halandót  a napfelkeltét már nem élte túl.

Össze rogyott térdel a szőnyegre borulok.
-Ölj meg ! -kiáltom
-Párdon?-csettintett a nyelvével.
-Ilyet nem igazán szoktak kérni tőlem. Álltalába az életükért könyörögnek nehogy meg haljanak .
-Tán süket vagy? Miért nem hagytál meghalni?Azt akarom ölj meg ! -taszítok rajta egyet.
-Számomra csak ő létezett és nincs
már többé!-bőgök mint egy őrült.
-Imádom látni az emberek szenvedését és amúgy sem nyírhatlak ki .Gróf vagyok azt teszek veled amit csak akarok.

Feltápászkodok ,hogy a szemébe tudjak nézni.
Mire ellentmondást nem tűrve így közli.
-Mától kezdve a kelyhem leszel!-üvölt rám jó hangosan .
Ez nem lehet nem igaz , hogy ez velem történik meg.
-Soha a büdös életbe nem leszek a tiéd! Mindent el követek azért , hogy ez ne következzen be! -köpöm neki oda.
-Majd azt meglátjuk drágám. Az enyém vagy ! Más férfi nem érhet hozzád. Meg értetted?
Mostani véradóm , hogy is fogalmazzak ... alulról szagolja az ibolyát . Kell a  pótlás én a helyedben nagyon vigyáznék a számra a végén nehogy össze varrják.
Szélsebesen ki viharzik az ajtón majd azt kulcsra zárja.

-Drága egyetlen Klaudiám ! Bár én haltam volna meg helyetted!-ütök , vágok, török mindent ami a kezem ügyébe kerül. Annyira fáj az elvesztése darabokra hullott a szívem. Már nincs értelme , hogy éljek . Egyedül maradtam ebbe a romlott világba. Itt vagyok huszonkét évesen édesanyám elhunyt váratlanul pont tizennyolcadik születésnapomon . Nagyszüleimet is rég el vesztettem . Most ő is el hagyott , testvérem nincs se élő rokonom se barátom. Apámról nem tudok semmit , de azt viszont igen , hogy anyám titkolt valamit vele kapcsolatba és nem mondta el az igazságot.