Kelyhem Vagy

Holló

ANNA

Szörnyen fáj a fejem. Alvásra vágyom elég zavarba ejtő , hogy Szofia engem vizslat. Azt kívánom bár csak ne lenne itt. Szeretnék egyedül lenni. Még iskolába se tudtam menni. Nicola garantáltan tudja az igazságot. Kétségbevonhatatlan a haragja felém. Én is így éreznék a helyébe. Támadt egy remek ötletem mivel tudom el csalogatni innen a szobalányt. Addig lesz pár percem gondolkodni .

- Tudnál hozni fájdalomcsillapítót ? Ma lett volna az első napom az iskolába.Nem óhajtok le maradni a mai óra anyagáról be szeretném pótolni. Valakitől el tudod kérni ?Fagyit is kívánok .
-Nem hagyhatom magára önt kisasszonykám.
-Még az őrök is vigyáznak a testi épségemre ,ha így nézzük nem vagyok egyedül.
-Ahogy kívánja.

Végre már, hogy ki ment. Így álomba szenderedhetek. Remélem egy hamar nem jön vissza. Furcsa hangra lettem figyelmes . Mintha az ablakot dobálnák kővel. Fel kelek meleg ágyamból majd ki nyitom a nyílás zárót , hogy meg nézzem mi az. Váratlanul fel bukkant a nagy semmiből egy holló.
-Hát te hogy kerültél ide?
Egyszeriben be repült a szobába majd az asztalra szállt le.
-Hess!.-zavarom ki.
De az állat nem mozdul még csak meg sem ijedt . Pár perc után a padlóra érkezik. Ha nem látom a szememmel mi történik el sem hiszem. A madár át alakul emberré. Ha jobban meg figyelem nem is halandó. Hosszú fehér haja van és szakálla . A ruhája is hó fehér. Szemei rikító kékek . A füle pedig hegyes.

Villám seben kutatok valami nehéz tárgy után, hogy le tudjam vele ütni.
-Nem akarlak bántani!-feleli.
-Ki vagy te és mit akarsz tőlem?
-Én vagyok az apád! Édes anyád nem mesélt rólam neked?
Össze csuklott lábbal a padlóra ülök. Semmi más nem hiányzott ebből az átkozott életemből csak ő.
-Képzeld nem ! Tizennyolc éves koromba itt hagyott magamra.
-Ahogy sejtettem.
-Hogy mondod?
-Le ülhetek? Tudnod kell pár dolgot.
-Van más választásom?-kérdezem.
-Én vagyok a tündérek királya édesanyád egy halandó ember volt. Szerelembe estünk bár nem szabadott volna. Meg ajándékozott egy gyermekkel.-mutat rám.

-El akartalak vinni az országomba , hogy át vedd tőlem a trónt ha el jön az ideje. Édesanyád ezt nem akarta pedig tudta ennek így kellett volna történnie . A tündéreknek varázserejük van és két csoportja létezik .A természethez kötődő lényekként a Holdból és Napból nyerik mágikus mivoltukat mi vagyunk a fény tündérek.Viszont akadnak olyanok akik el szívják az élőlények élet erejét és így tudnak varázsolni azokat pedig árnybéli tündéreknek hívják. Anyukád ezzel is tisztába volt. Kockára tette az életét miattad. Bár ez nem érdekelte.Védett  , mint egy anya tigris a kölykét.Mindent meg adott neked.Nagyon szeretett téged .Mivel meg halt a tizennyolcadik születés napodon így félő,hogy te okoztad a halálát. Minden egyes nap el szívtad az erejét. Azt még nem lehet tudni milyen mágiával rendelkezel, de én meg taníthatlak rá és arra is hogyan használd . Nem szabadott volna ott hagynom neki sajnálom lányom. Fajtársaid között kellett volna élned. Jóvá akarom tenni az elszalasztott időt. Még nem késő leányom jöjj velem.