Kelyhem Vagy

Párbaj

NICOLA

Kezemben a tőrrel ülök az ágyon meztelen. Előttem Anna néz rám kérdőn. Nem hezitálok sokáig meg kell jelölnöm őt. Így egy szinttel feljebb léphet a kapcsolatunk ha ő is akarja . Meg fogom a kezét majd közelebb húzom , hogy az éles pengével sebet ejtsek a bársonyos bőrén. Most már nem bánthatja őt senki. A vágás helyét egy égési sérülés váltja át majd azt követi úgymond egy tetoválás mely a monogramomat szimbolizálja. Más vámpír szemet se vethet rá .
-Ez fájt!-szólal meg.
-Hamarosan el múlik a fájdalmad.
Azt akarom ne Takard el ezt a jelet. Hagy tudja meg mindenki kihez is tartozol. Most már nem kell aggódnunk ki lát meg minket. Azt csinálunk amit akarunk . Már nem tudnám el képzelni az életem nélküled. Gyere búj hozzám .

Olyan jó érzéssel tölt el a közelsége. A legenda szerint létezik a sors szeszélyes keze, amely láthatatlan szállal kapcsol össze két olyan embert , akiket egymásnak szánt az ég . Azok esetében , akik összekapcsolódnak, nem számít az idő és a tér. Ugyanis semmi sem képes eltépni ezt a láthatatlan köteléket azok között , akinek együtt kell lenniük. Tudom én vámpír vagyok ő pedig félig ember félig tündér. De hiszem ,hogy mi össze tartozunk.

Telefonom csörgésére lettem figyelmes . Látom a kijelzőn Carlo az. Úgy döntöttem nem veszem fel. Mivel már harmadjára se hagyja abba ezért kénytelen vagyok még is csak beszélni vele.
-Mit akarsz?
-Holnap az udvaron reggel kilenckor párbajozni fogunk. Ha neked így megfelel?
-Nincs különösebb dolgom .
-Aki veszít annak meg kell halnia!
-Biztos ezt szeretnéd?
-Teljes mértékben.
-Rendben kardforgatást választom .
-Nekem megfelel bátyám.
Bontom is a vonalat.

-Gondterheltnek tűnsz .
Valami történt?-kérdezi Anna.
-Holnap párbajoznom kell öcsémmel.
-Hogy érted?
-Aki veszít az meg hal. Nyugi tudok magamra vigyázni akinek veszíteni valója van az Carlo. Ismerve őt már intézkedik mindneki tudtára adni a holnapi mérkőzést.

Váratlanul Alessia toppan be a szobámba. Köpni nyelni nem tud a látványtól. Most fortyog biztos magába. Ajánlom neki ne járjon el a szája .
-Kopogni nem szokás?
-Ez még is mit jelentsen? -mutat rá Annára.
-Álljunk meg egy szóra ! Mi az , hogy holnap párbajozol fivérünkkel?
-Látod Anna én meg mondtam.
-Mit mi az? Ő akarta ezt az egészet.
-Ha most megbocsátasz, de ki fáradnál ?
Köszönés nélkül kiviharzott az ajtón. Na még csak ez hiányzott...
-Kedvesem próbálj meg pihenni. Holnap hosszú napunk lesz.

Pontban kilenc órát mutat az óra. Hát mit ne mondjak szinte mindenki itt van aki a kastélyba lakik. Meg kell hagyni öcsém ki tett magáért , hogy az este folyamán szétkürtölte a nagy hírt. Ahogy látom őt előttem elszántan büszke vagyok rá. Minden vészhelyzetbe el menekült annyira féltette az irháját. Kecsesen fogja hosszú kardját. Sok esélyt nem adok neki. Nálam jobb nem lehet.  Én a Japán kardforgatás mestere vagyok amit sokan nem tudnak. Többről szól , mint azt elsőre hinnék. Természetesen a fizikai mozgás is fontos szerepet játszik, de a szellemi felkészültség és az izmok mechanizmusa is legalább annyira lényeges elemei e művészetnek. A négy alapelv a következő: légzés, lábmunka, testtartás, kardlendítés.

-Találatok adása vágással és szúrással is történhet.A találati felület derektól felfelé érvényes.-mondta a bíró.
-Erre semmi szükség Carlo! Még bírót is hozattál ide! Ugyan minek? Nem
Kellenek ide a szabályok! 
Bólint egyet ezzel be ismeri , hogy igazam van . Oda sétál a bíróhoz majd a fülébe súg.
-Öcsém mivel az volt a kérésed aki veszít az halál fia így kérlek mártsd bele kardod hegyét abba a tálba ami a közeledbe van.
-Mi van benne?-kérdezi.
-Tegyük izgalmasabbá . Ezüst folyadék van benne.
Oda megy a tálhoz majd meg forgatja benne kardját. Követem én is mozdulatait.
-Ha készen állsz kezdhetjük.
-Kezdjük!-ordítja.

Villámgyors sebességgel előre döftem a kardommal.Csak hogy a fegyver hegye nem ért célba, mert Carlo el kapta és félre lökte. A mozdulat mintha semmiféle megerőltetés t nem jelentett volna számára. Az arcizma se rándult meg még is úgy tántorodott hátra , mintha egy autó ütötte volna el. A penge nagyot koppant a betonon fémes csengése még hosszan visszhangzott a csendben. Szemmel szinte követni sem lehetett olyan sebességgel csaptam le fivéremre torkon ragadtam.
Rémülten figyeltem ,ahogy szeme kidülled, lábai emelkednek a földről , és arcából ki fut a vér. Artikulálatlan, köhögő hangokat adott ki magából, lába a levegőben rángatózott.
-Feladod?
-Soha!
Hírtelen erőt vett magán majd gyomron rúgott. Kezem meg lazult torka szorításában így könnyen ki tudott szabadulni.
Nem tétlenkedek előre sietek hozzá majd egy kardlendítéssel el találom az övét. Amit szépen ki is véd. Mivel nagy volt a lendítés így elvesztette egyensúlyát. Hátra hőkölt majd össze szedte magát . Most ő kezdeményez egy suhintással lecsap éles pengéjével. Én ki védem majd át pördülök a háta mögé és kőnyékkel tarkón ütöm.
Meg indul felém amit én egy rúgással viszonzok. Meg torpant  rám veti magát. Hírtelen hátra vetődök amit ő ki is használ. Kardját az oldalamba szúrja . Én meg fejelem az orra azonnal vérezni kezdett. Erős mozdulattal lökök rajta egyet amitől le fordul rólam. Sebem nem tud be forrni mivel a pengét ezüst borítja. Elég mély a szúrás egyik kezemmel próbálom le szorítani a vérző sebet, de sok időm nincs mert megint támadásba lép. Torkon ragadva fel emelem majd megvágom mind két karját.
-Remélem a könnyebbik utat választod.
-Remélem most megrohadsz. -Sziszegi.
Ám öcsém nem adja olyan könnyen az életét. Rám ront kardjával könyörtelenül. El kell ismernem az évek folyamán megerősödött. Egyre ügyesebben forgatja vivő eszközét. Párszor alig bírok ki térni előle. De mivel én vagyok a rangidős sokáig már nem húzza. Még egy vágást ejt a testemen én kettővel viszonzom. Mind a kettőnket vér borítja. Egyre jobban fáradunk mind a ketten ő viszont nincs hozzá szokva a küzdéshez.

-Ha most vissza vonulsz megkegyelmezem az életed!
-Aki meg fog dögleni az te leszel.
Mint a főnix fel támad hamvaiból. Gyorsabban kezd mozogni , erősebben lendíti kardját és egyre jobb a lábmunkája. Egy hirtelen mozdulattal ki gáncsol közbe a kardom ki veri a kezemből mely messzire repül tőlem. Pallosát felém szúrja én viszont ki térek előle. Mivel nincs szabály én is elő veszem vámpír adottságom és szélsebesen a háta mögé termek. Ki használva az időt, hogy vissza szerezzem a párbaj eszközöm nyakába harapok. Futva a szablyáért nyúlok azonban Carlo a nyomomba van . Azt tervezi hátulról gonosz módon le szúr majd. Ám én hírtelen megfordulva rá suhintok a pengére majd a  másik mozdulattal el vágom a torkát. Halott teste vérbe fagyva a földre érkezik majd könnyedén terül el a fűbe.