JÓ KISLÁNY || Spacc FF. || SZÜNETEL

II. Fejezet - Rád bízom magam

-Igazán nem kellett volna megvárnod a műszakom végét. - Néztem Lacira ahogy sétáltunk haza, igazából a klub nincs messze a lakástól ahol lakunk.

-Ez volt a minimum! - Mosolygott rám és rágyújtott, felém nyújtotta a dobozt de legyintettem egyet.

-Nem dohányzom. - Mosolyogtam rá.

-Helyes! - Mosolygott. - Nekem sem kéne. - Nevetve fújta ki a füstöt.

-Na itt lakok! - Álltam meg a nagy ajtó előtt, Laci felnézett az épületre.

-Hányadikon? - Nézett rám miközben a cigibe szívott újra.

-Legfelső emelet. - Nevettem. - Nagy a belmagasság de ez csak három emelet! - Mosolyogtam rá.

-Ez necces, ide nem másznék fel. - Nevetve dobta el a csikket majd a zsebébe nyúlt, kivett egy rágót és bekapta.

-Miért másznál fel? - Nevettem.

-Ha esetleg nem engednél be. - Nevetett és közelebb lépett hozzám.

-Fel akarsz jönni? - Dőltem a falnak és őt néztem.

-Még nem. - Lépett egészen közel hozzám. - De hamarosan igen!

Nézett ajkaimra. Most legyél nagy lány, Rebeka. Ajkaim az övének nyomtam és lehunytam szemeim amikor nem tolt el magától, nyelvével utat tört az enyémhez. Csókjának cigi és erős mentol íze volt ami az ő esetében rendkívül vonzó volt, finom volt a csókja. Rendesen rosszul esett amikor eltávolodtunk egymástól.

-Úgy sem találkozunk többet. - Néztem rá, halkan nevettem egyet.

-Ezt miből gondolod? - Tette kezét a fejem mellett a falhoz, engem nézett.

-Megérzés.. - Vontam vállat sóhajtva.

-Megnyugodnál, ha itt aludnék? - Nézett a szemembe.

-Talán. - Mosolyodtam el halványan.

-Akkor menjünk fel. - Mosolyodott el ő is halványan.

-Nem lehet. - Néztem rá.

-Miért? - Nevetett halkan.

-Mert nem akarom, hogy pár órás ismeretség után fel gyere. - Nevettem halkan.

-Jogos. - Mosolygott. - Akkor mit szeretnél? - Nézett rám.

-Még egy kicsit itt lenni.

Néztem rá, hozzám hajolt és megcsókolt ismét. Átöleltem a nyakát és viszonoztam csókját, el sem hiszem kivel smárolok éppen. A fenekemnél fogva húzott magához teljesen, szorosabban öleltem a nyakát.

-Rebi? - Nevetett fel Maja ahogy felénk jött, mindketten rá néztünk egyből kissé zavartan. - Miért nem fent faljátok egymást, cukikáim? - Mosolygott ránk.

-Mert nem akartunk felmenni. - Nevettem halkan. - Vagy is még én nem akartam, na mindegy.. - Legyintettem nevetve.

-Ti tudjátok. - Nevetett, Laci rám nézett nevetve.

-Akkor én most megyek, te is menj fel mert megfázol. - Nézett a szemembe, Majára néztem aki az ajtót tartotta. - Fogunk még beszélni ne aggódj, tudom hol dolgozol és most már azt is, hogy hol laksz. - Nézett a szemembe, megfogta az államat és megcsókolt búcsúzóul majd elsétált.

-Na gyere, el ne ájulj itt nekem! - Nevetett Maja, mosolyogva mentem be utána a nagy ajtón.

-Azért nem élem bele magamat. - Mentem fel a lépcsőn mellette.

-Helyes! - Simogatta a hátamat. - Sajnos az ilyen pasik eljátsszák ezt minden este, minden lánnyal.

-Tudom, de most hátha én voltam neki az utolsó! - Mosolyogtam rá.