JÓ KISLÁNY || Spacc FF. || SZÜNETEL

XX. Fejezet - Titkok ( Évad záró )

* Rebeka szemszöge *

Fárasztó napom volt, sokkal jobb volt amikor csak táncolni kellett és dőlt a pénz. Mia hamarabb haza jött. De van ide busz szóval egész hamar ide értem én is, Laci egész nap nem írt amit furcsállottam. Bementem a kapun és felmentem a házhoz, benyitottam.

-Megjöttem! - Mondtam és levettem a kabátomat meg a cipőmet.

-Szia, Rebus! - Mosolygott rám Mia. - Milyen volt a nap vége?

-Fárasztó! - Néztem rá. - Sokan voltak! - Mosolyogtam.

-Igen, vannak forgalmas napok! - Mosolygott rám. - Mi már vacsoráztunk de ha akarsz enni akkor ott van a konyhapulton minden! - Ment a nappaliba.

-Éhen halok! - Mondtam majd a konyhába mentem, közben felhívtam Lacit. A pultra tettem a telefont még szedtem magamnak kaját. - Mi van már? - Néztem a telefonra ahogy még mindig csak kicsöngött.

-Minden rendben? - Jött apa a konyhába, kivett egy sört a hűtőből és felbontotta.

-Csak nem érem utol Lacit egész nap. - Sóhajtottam. - Biztos alszik.

-Biztos.. - Mondta és a sörbe ivott, rá néztem.

-Talán tudsz valamiről? - Vontam fel a szemöldökömet.

-Nem illik hozzád ez a srác. - Nézett rám. - Szeretlek, lányom és azt szeretném, ha olyan fiú lenne melletted aki méltó hozzád és nem olyan aki, ha felajánlok neki 70 milliót, hogy hagyjon téged akkor ő 75 milliót kér. - Nézett a szemembe. Elfelejtettem lélegezni is.

-Miről beszélsz? - Kérdeztem halkan.

-Jól hallottad, Rebeka. - Sóhajtott. - Sajnálom.

-Ezt nem hiszem el. - Nevettem. - Megint csak beakarsz kavarni..

-Bár így lenne, még én is letaglóztam amikor kezet ráztunk rá.

Nevetett halkan, nem reagáltam semmit csak felmentem a szobámba. Ezt nem hiszem el apának. Újra próbáltam hívni Lacit, folyamatosan vagy százszor. Felmentem az instagramra és láttam, hogy kitette a napjába, hogy egy kocsiban ül. Könnyeim gyűltek, újra hívtam őt.

@ rebus.ka22
Vedd már fel, Laci
Látom, hogy elérhető vagy

Kiírta az instagram, hogy elvagyok némítva szóval értesítést sem kap arról, hogy írok neki. Írtam neki viberen és ott is felhívtam, semmi reakció. Elnehezedett a mellkasom és könnyeim lefolytak az arcomon.

@ rebus.ka22
Akkor bazdmeg a 75 millió
forintoddal együtt, végeztünk

Könnycseppjeim a telefonom képernyőjére potyogtak, eldőltem az ágyamon és csak sírtam.

***

Arra keltem fel, hogy rezeg a telefonom. Már sötét volt oda kint, hajnal 2 múlt pár perccel és egy ismeretlen számról hívtak.

-Igen? - Vettem fel kicsit bizonytalanul.

-Komolyan azt gondoltad, hogy elhagylak egy forintért is? - Szólt bele Laci nevetve.

-Laci? - Ültem fel az ágyon.

-El kell hitetnünk apáddal, hogy szakítottunk. - Sóhajtott.

-A pénz miatt? - Dörzsöltem meg a szememet. - Hülye vagy?

-Ne csináld már, ebből a 75 milkából tök sok ideig ellennénk. - Nevetett halkan.

-De miért nem vetted fel te faszfej? - Hunytam le szemeim kissé megkönnyebbülve.

-Mert az apádnak el kell hinnie, hogy összetörtem a kis szívedet. - Mondta halkan. -Sajnálom, ha megijesztettelek..

-És miért még csak most hívsz? - Sóhajtottam halkan.

-Most tudtam szerezni telefont. - Sóhajtott. - Meg dolgom is volt, nyugi semmi rosszalkodás! - Nevetett halkan.

-Akkor egy idióta vagy, komolyan. - Sóhajtottam.

-Szeretlek, Rebeka. - Mondta halkan.

-Én is téged. - Mondtam én is halkan.

-Bírd ki még pár napig, hogy nem beszélünk.. - Sóhajtott, hallottam, hogy rágyújt közben.

-Jó. - Sóhajtottam nagyot.

-Szeretlek, bébi! - Mondta és kifújta a füstöt.

-Én is téged. 

Mosolyodtam el halványan, kinyomtam a hívást és eldőltem az ágyon. Ez egy barom. Haragszom rá amiért egy napig kétségek között hagyott de tudtam, hogy nem hagyna el. Bár egy kicsit lelkiismeret furdalásom van, hogy apát lehúzzuk nem kevés pénzzel de végül is megérdemlem az elmúlt évek kihagyása miatt. Már most hiányzik Laci. Nem tudom, hogy fogom kibírni azt, hogy még csak ne is beszéljünk meg semmi. Kitöröltem a hívás előzményből a beszélgetésünket majd magamra húztam a takarót és megpróbáltam visszaaludni.

* Laci szemszöge *

Visszaadtam Brunonak a telefonját. Szívtam még egy utolsót a cigibe majd eldobtam a csikket, nagyot sóhajtottam. 

-Nem lesz ebből balhé, barátom? - Nézett rám Bruno. - Ha kibékültök az apja visszafogja kérni a pénzét.

-Okosan csinálom majd, nyugi. - Néztem rá.

-Egyszer élve elásnak, bazdmeg.. - Nevetve mentünk a kocsihoz.

-Hát, az lehet. - Nevetve ültem be a kocsiba. Tényleg meredek dolgaim vannak mostanában.

***

-Nos, akkor a pénz itt van. - Tette az asztalra az aktatáskát Rebeka apja.

-Szuper. - Néztem rá sóhajtva. - Rebeka hogy van?

-Maga alatt de nem kell aggódnod, majd rendbe jön. - Mosolygott rám. - Már meg is van a megfelelő pasi a számára.

-Milyen pasi? - Vontam fel a szemöldökömet.

-Téged az ne érdekeljen, itt a pénzed. - Nézett a szemembe. - Amire kezet fogtunk, hogy békén hagyod a lányomat.

-Oké. - Forgattam meg szemeim majd magamhoz húztam a táskát. 

-Ha a lányom közelébe mész a dupláját hajtom be rajtad. - Állt fel.

-Attól még barátok lehetünk, nem? - Álltam fel én is nevetve. - Csak nem járunk. - Vontam vállat.

-Ha megbocsájt neked, felőlem.. - Vont vállat. Seggfej.

-Majd kiderül. - Nevettem.

-Majd meglátjuk. 

Ment a kocsi felé, a sofőrje kinyitotta neki az ajtót és beszállt. Beültem én is a kocsimba és az anyós ülésre dobtam a táskát, felnyitottam és szinte megdobbant a szívem a sok pénz láttán. Ebből megalapozhatom a jövőnket Rebekával, megakarok változni. Érte.

/ Lesz majd II. Évad ❤️/