JÓ KISLÁNY || Spacc FF. || SZÜNETEL

XVIII. Fejezet - Bízz bennem, kérlek..

A Rómában töltött három nap szuper volt, nagyon jól összeismerkedtem az öcsémmel és Miával is. Apával is kibékültünk. Lacival egy árva szót nem beszéltünk, de nem is zaklatott fel. Főleg miután meghallgattam a zenét amit csinált. Őszintén szólva megrémisztett amit láttam, borzalmas irányt vett az élete és rá sem ismertem a fiúra akit szeretek. Szerettem. Nem tudom hogy lesz ezután, az biztos, hogy nem fogok Lacival lakni. Miának van egy étterme Ráckevén, valószínűleg oda fogok költözni és ott fogok dolgozni. Beszéltem Majával és már el is költözött Milohoz míg én külföldön voltam, ezt nem nagyon tartom fairnek de nem tudok mit csinálni és nincs hova mennem.

***

-Szóval akkor a régi szobámat kapom meg? - Néztem apára, két gorillája pakolták be éppen a cuccaimat.

-Persze. - Nézett rám apa. - Azóta úgy áll, ahogy itt hagytad. - Mosolygott rám.

-És tényleg.. - Nevettem halkan ahogy bementem a szobámba, körbe néztem mosolyogva.

-Én mindig is vártalak vissza, apához mindig jöhetsz! - Mosolygott rám, átöleltem őt mosolyogva.

-Köszönöm. - Néztem az embereire majd apára, az ablakhoz mentem és kinéztem rajta. Esett az eső. - Ez meg mit keres itt? - Vontam fel a szemöldökömet ahogy Laci kocsija állt meg a kapu előtt.

-Kicsoda? - Kérdezte apa.

-Laci de lemegyek hozzá. - Sóhajtva vettem fel a kabátomat, lementem a lépcsőn sóhajtva és kimentem a házból. A kapucnit a fejemre húztam mert tényleg szakadt az eső, Laci kiszállt a kocsiból. - Te mit keresel itt? - Álltam meg a kapunál, nem nyitottam ki.

-Hozzád jöttem, nyilván. - Nevetve jött a kapuhoz. A pupillái tágak voltak.

-Komolyan autóba ültél így? - Néztem rá csalódottan.

-Milyen volt Róma? - Vett elő egy cigit és rágyújtott.

-Miért jöttél ide, Laci? - Sóhajtottam, jobban összehúztam a kabátomat.

-Ma reggel amikor felkeltem.. - Fújta ki a füstöt. - Magam mellé nyúltam és csak az ágyat tapogattam..

-Megkérdezem újra.. - Köszörültem meg a torkomat. - Minek jöttél ide?

-Magam sem tudom. - Nevettet halkan. - Csak éreztem, hogy kocsiba kell ülnöm és ide kell jönnöm..

-És ide jöttél betépve? - Nevettem halkan én is, az eső már teljesen eláztatott mindkettőnket.

-Tudom, hogy szeretsz. - Nézett a szemembe, eldobta a csikket.

-Szedd fel a csikket és húzz innen. - Léptem hátra egyet.

-És, ha autó balesetem lesz? - Nevetve tárta szét a karjait.

-Fenyegetsz megint? - Nevettem.

-Szeretlek, Rebeka. - Sóhajtott. - Nem akarok elmenni.

-Világosan elmondtad Berlinben, hogy csak kihasználtál és.. Ilyenek. - Mondtam halkan, a gyomrom liftezett.

-Én csak énekeltem neked egyet az egyik dalomból. - Nevetett. - Te tiltottál le és zártál ki az életedből. - Nézett a házra mögöttem. - Jó itt apucinál?

-Menj a picsába, Laci. - Nevettem. - Nincs más választásom, ha nem akarok a híd alá menni..

-És a munka amit ajánlottam? - Nézett rám.

-Milyen munka? - Nevettem a fejem csóválva. - Azt se tudod miket beszélsz..

-Hát, a táncos.. - Sóhajtott.

-Úgy néz ki sokat drogozol. - Nevettem halkan. - Laci.. - Sóhajtottam nagyot.

-Minden rendben? - Jött oda apa, egy esernyőt tartott a fejem fölé.

-Persze. - Sóhajtottam.

-Már megyek is.. - Sóhajtott Laci, őt néztem.

-Várj.. - Bukott ki belőlem, megállt a kocsi mellett. - Maradj itt..

-Ezt szeretnéd? - Mosolyodott el féloldalasan.

-Így nem mehetsz haza. - Sóhajtottam. - Még a végén megölsz valakit..

-Haza vitetem én szívesen. - Mondta apa, rá néztem sóhajtva.

-Nem kell. - Nyomtam meg a gombot amivel kinyílik a kapu, Laci bezárta a kocsiját és bejött mosolyogva. - Azért ne bízd el magad.. - Sóhajtottam.

-De ne legyen semmi gond.. - Mondta apa sóhajtva.

-Nem lesz. - Mondtam majd mentem Laci mellett be, nem szóltam hozzá de ő úgy tűnt elégedett ezzel is, hogy behívtam. - Tényleg viselkedj.. - Sóhajtva néztem rá ahogy bementünk.

-Áh, Laci.. - Nézett rá Mia kissé meglepődve.

-Laci! - Szaladt oda hozzá az öcsém és átölelte őt.

-Szia, kis haver! - Mosolygott Laci, sóhajtva néztem Miára aki nem nagyon értette a szitut de tényleg nem akarom, hogy Laci így kocsiba üljön.

-Menjünk a szobámba, amúgy is csurom vizesek vagyunk.. - Néztem Lacira.

-Jól van. - Nézett körbe közben, az öcsémet elhívta Mia mert ő is kicsit vizes lett ahogy átölelte Lacit.

-Erre van a szobám. - Mentem fel a csigalépcsőn, jött utánam és bementünk a szobámba. Levette a cipőjét mielőtt bement volna a szobámba.

-Nekem kellett az az idő amit Berlinben töltöttem. - Nézett rám. - Kurvára nem találom magam és én csak.. - Sóhajtott. - Be voltam végig állva, nem is emlékszem, hogy beszéltünk volna.. - Mondta halkan. - Enikő mondta..

-Miért csinálod ezt magaddal? - Kérdeztem halkan. - Meg velem is?

-Sajnálom. - Nézett rám. - Azt hiszem segítségre lesz szükségem.. 

-Csoda, hogy rájöttél.. - Nevettem halkan.

-És rád is szükségem van. - Lépett hozzám közelebb, felnéztem rá.

-Csak azért voltál velem, hogy apám ne hajtsa be azt amit elloptál tőle. - Nevettem.

-Az elején igen. - Tűrte el a hajamat. - Aztán szerelmes lettem. - Nézett ajkaimra.

-Tönkre teszed magad. - Tettem a kezemet az arcára, a szemeit néztem. Üveges volt a tekintete és pupillái tágak. - Hogy ülhettél így kocsiba?

-Veled akartam lenni, muszáj volt. - Nevetett halkan.

-És, ha meghalsz? - Kérdeztem halkan.

-Számított volna? - Nézett a szemembe.

-Persze, hogy számított volna.. - Gyűltek könnyeim. - De nem csak nekem hanem a több ezer rajongódnak is, Laci.. - Töröltem le könnyeim.

-Én is kurvára szeretlek. - Nézett a szemembe, magához húzott és átölelt. - Kibaszottul, már szinte fáj.. - Remegett a hangja. - Ezért voltam ilyen hülye mert legutóbb amikor így szerettem valakit nagyon sok fájdalmat okozott.. - Mondta halkan, átöleltem őt.

-Én nem vagyok Luca.. - Sóhajtottam. - Én nem foglak bántani, Laci.. - Mondtam halkan. - Tudom, hogy sok mindent azért csináltál, hogy óvd a lelkedet de én sosem bántottalak. - Könnyeim lefolytak az arcomon.

-Annyira sajnálom, hogy én viszont bántottalak csak én.. - Mondta szipogva. - Tudod az agyam védte a szívemet és ezért csináltam sok hülyeséget.. - Nevetett halkan.  - Annyira sajnálom. - Ölelt szorosabban.

-Bízz bennem kérlek. - Hunytam le szemeim. 

-Jó. - Mondta halkan és a nyakamhoz bújt, a hátát simogattam sóhajtva majd kissé eltávolodtunk egymástól. 

-Menjünk el fürdeni. - Húztam le a pólóját, most már kissé csillogtak szemei.

-Jól hangzik. 

Mosolyodott el féloldalasan és ő is lehúzta az én pólómat, a földre hajította. A mellkasára tettem a kezemet és felnéztem rá, ő ajkaimra nézett majd a tarkómra tette a kezét és megcsókolt. Imádom a csókját.