JÓ KISLÁNY || Spacc FF. || SZÜNETEL

X. Fejezet - Nem az én hibám!

-Menjünk már el apádhoz. - Mondta Laci miközben filmet néztünk, felvontam a szemöldökömet.

-Nem. - Néztem fel rá sóhajtva ahogy a mellkasán feküdtem. - Biztos, hogy nem.

-De kíváncsi vagyok a kecójára. - Nevetett halkan.

-Egy kibaszott nagy villa a semmi közepén Pilisborosjenőnél. - Néztem rá. - Nem megyünk oda.

-De, bébi. - Sóhajtott. - Jóban is akarok lenni apáddal, főleg, hogy most már nem tartozom neki. - Mondta halkan.

-Amúgy meg mi a szarba keveredtél bele ami hozzá fűzött? - Vontam fel a szemöldökömet.

-Lényegtelen most már, hogy nincs. - Nevetett vállat vonva. - De tényleg menjünk el, meg nem árt ha te is kibékülsz vele..

-Laci, sajnálom de ehhez nincs közöd. - Sóhajtva feküdtem vissza a mellkasára.

-Miért haragszol rá ennyire? - Kérdezte halkan, a hajamat kezdte befonni.

-Az apám sosem foglalkozott velem. - Mondtam halkan, közben a tévét néztem. - Leszarom milyen palotában lakik.

-Én nem. - Nevetett. - Menjünk már el, csak poénból.

-Ahj, Laci.. - Forgattam meg szemeim.

***

-Nem hiszem el, hogy ebbe bele rángattál. - Fogtam a fejem ahogy lehajtott a főútról a kocsival. - Azt sem tudom itthon van-e..

-Biztos. - Nevetett Laci.

-Egyáltalán nem biztos. - Néztem rá sóhajtva. - A címét is csak onnan tudom, hogy ez az én lakcímem is. - Forgattam meg szemeim. Minél közelebb értünk, annál jobban vissza akartam fordulni.

-Az az? - Kérdezte Laci amikor a távolban felbukkant egy elég nagy birtok.

-Az. - Sóhajtottam és néztem ahogy egyre közelebb érünk.

-Látod, itthon van. - Mondta ahogy megállt a kapu előtt. - Ahogy látom vendégei is vannak! - Nézte Laci a luxus autókat mire felnevettem. - Mi az? - Nézett rám.

-Ezek csak az apám verdái. - Néztem rá, ő nagyra nyílt szemekkel nézte most már a kocsikat. - Na akkor próbáljunk meg bejutni. - Sóhajtottam és kiszálltam a kocsiból, Laci is kiszállt.

-Nincs kulcsod? - Nevetve ölelte át a derekamat ahogy mentünk a nagy kapu felé.

-Szerinted? - Nevettem majd a kaputelefonhoz mentem. - Jesszus, mennyi szarság. - Néztem az érintőpanelt.

-Ez itt nem turista látványosság, kölykök! - Jött felénk egy nagy darab öltönyös férfi. - El lehet húzni!

-De kedves.. - Nevettem fel és a kapunak támaszkodtam. - Inkább engedj be minket, gorilla!

-Szerintem meg inkább kotródjatok el, kis lány. - Vett elő egy pisztolyt, Laci egyből elém állt védelmezően.

-Lelőnél gyerekeket te idióta? - Kérdezte tőle Laci.

-Szerintem te holnaptól nem dolgozol itt! - Nevetve néztem ki Laci háta mögött, apa sietett a kapu felé.

-Márkó! Te idióta, hülye fasz ő a lányom! - Kiabált rá a pasira, ő nagy szemekkel nézett rám majd apára.

-Én.. Nem tudtam, főnök.. - Habogott neki, apa ököllel arcon ütötte. Nem szeretem a módszereit de ez a faszi megérdemelte.

-Tűnj a szemem elől. - Nézett rá apa majd ránk, megigazította az öltönyét és kifújta magát. - Rebeka! - Mosolyodott el halványan és egy kóddal kinyitotta a kaput. - Hát, még is eljöttetek! - Fogott kezet Lacival, nekem puszit akart adni de elhajoltam.

-Köszönd Lacinak. - Néztem körbe jobban ahogy bementünk a kapun. - Én nem akartam ide jönni.

-Nehéz is volt meggyőzni. - Mondta Laci apának sóhajtva, átölelte a derekamat.

-Gyertek csak be! - Mondta apa. - Jó régen voltál már itthon..

-Ja. - Sóhajtottam és a kert részt néztem ahogy mentünk fel a házhoz a kis járdán.

-Oh, szívem nem is mondtad, hogy vendégeink jönnek! - Jött ki a teraszra egy középkorú nő. Szívem?

-Én sem tudtam róla.. - Nevetett halkan. - Mia, ő a lányom Rebeka! - Nézett rám apa majd vissza rá.

-Oh, akkor én vagyok az új anyukád! - Nevetve nyújtotta felém a kezét, a lábam a földbe gyökerezett.

-Maximum a mostohám.. - Fogtam vele kezet nagy nehezen. - Ez most komoly? - Néztem apára.

-Anya, éhes vagyok már! - Szaladt ki egy kis fiú az ajtón, 4 éves lehetett nagyjából. Biztos az ő fia.

-Mindjárt kész a vacsora, csak apához vendégek jöttek. - Lacira néztem egyből majd apára.

-Rebeka.. - Mondta apa halkan.

-Ő a te gyereked?! - Néztem a kis fiúra majd apára.

-Igen, ő az öcséd.. - Mondta halkabban.

-De hát azt mondtad tudja a lányod csak nem akarja látni.. - Nézett rá Mia, könnyeim gyűltek.

-Rebi.. - Jött utánam Laci ahogy elindultam sietve a kapu felé.

-Elmegyünk, most! - Töröltem meg a szemeimet.

-Rebeka, ne menjetek el! - Jött utánunk apa is.

-Legalább most már tiszta, hogy miért szartál a fejemre évekig. - Nevettem halkan.

-Azért azt ne kend rám, te voltál az aki egyik napról a másikra elcuccolt innen.. - Jött utánunk továbbra is.

-Mert Pestre akartam költözni.. - Forgattam meg szemeim. - Nem akartam utazni órákat..

-Felajánlottam, hogy legyen saját sofőröd. - Nevetett apa. - Mindent megadtam volna neked, te voltál aki lelépett..

-Te meg egy kibaszott rossz ember vagy.. - Fordultam meg hirtelen. - Mások kárán építettél palotát.. - Emeltem fel a hangomat.

-Jól el éldegéltél évekig ebben a kibaszott palotában. - Nézett rám. - Anyád elhagyott, mit vártál majd egyedül fogom tengetni a napjaimat?! - Emelte fel ő is a hangját, Laci csak a körmét rágta mellettem.

-Azért azt elmondhattad volna, hogy van egy öcsém.. - Néztem rá könnyes szemekkel.

-Érdekelt volna? - Tárta szét a karjait. - Én megpróbáltalak keresni de te nem voltál hajlandó felvenni velem a kapcsolatot, kis lányom..

-Mert miattad halt meg Bence, azért! - Kiabáltam rá, légzésem szaporább lett és próbáltam kimenni a kapun de nem nyílt ki. - Elakarok menni. - Néztem Lacira sírva.

-Ne engem hibáztass, Rebeka! - Mondta apa. - Nem tehetek róla, hogy az az idióta elkötötte a Porschét és különben is ott ültél mellette, te is meghalhattál volna.. - Mondta apa halkan és beírta a kapukódot, semmit nem mondtam csak kimentem a kapun.

-Hát.. Viszlát akkor.. - Mondta Laci és kinyitotta nekem a kocsi ajtót, szinte hiperventiláltam ahogy apát néztem. Laci végre beszállt, zokogva csatoltam be a biztonsági övemet. Hálás voltam Lacinak, hogy nem faggatott Bencéről. Bár biztos fog.