Lina

Harmadik rész

Az ajtón belépett Sándor és felesége ki megpillantva a síró Annát, a nyakába borult,a férfi pedig tartózkodóan üdvözölte:
-Jó estét lányom mi az oka bánatodnak?Hát a hites urad merre kóringyál már megint ?-kérdezte majd kalapját a fogasra akasztotta, elővette pipáját a nagy zöld kredencből mely a spórral szembe volt.Rágyujtott tudnillik ez volt kedvenc elfoglaltság,ezután a ládán játszó gyerekek mellé ült egy székre s figyelte a játékukat.Anna férje Kelemen Izsák a kocsmában múlatja az időt s család pénzét melyet oly kínkeservesen kerestek meg a földeken,szórja borra s nőkre bár nem szépsége miatt kapatos a férfi de a kéjnőknek is meg kell élniük valamiből.Megesett hogy Anna szóvá tette férje piszkos dolgait s az pedig úgy ellátta a baját hogy egy hónapig nem igen látták a földeken sem s azóta pedig megtanult tűrni s csendben élni.Egy alkalommal a gyermekek szeme láttára egy vastag sodrottkötéllel addig ütötte Annát hogy a gyermekek ijedségükben Csernapatakról Almásig szaladtak s e két falu között 10 kilométer a távolság.Lina a semmiből egyszer csak gúnyosan megszólal:
-Hát a legkisebb gyermeked kire hagytad otthon? -kérdezte kárörvendő mosollyal az arcán
-A gyermekem meghalt -súgta csendesen Anna majd hisztérikus sirásban anyja vállára hajtotta a fejét.
Apja fölkapta magát a székről s kiegyenesedett s lehajtott fejjel ekképpen szólt:
-Nyugtassa az Isten békében a boldog feltámadás reménye alatt, mi is három kiskorú gyermeket temettünk el !-fejét felemelve tekintetét Annára szegezte-Hát hogyan történt leányom meséld hát el nekünk, s azt is hogyan enyhítsük szíved bánatát!
-A mezőn valék mikor gyermekemet a szénakazal árnyékába tettem le s valaki tán szándékosan tette vagy véletlenül történhetett de meggyúlladt ama szénakazal s gyermekem szénné égett holnapután temetjük testének megmaradt részeit.
-Szörnyűseges tragédia -zokogta Erzsébet s az ajtón kifelé bámuló Linát figyelte, s érezte valahol legbelül hogy valami nincsen rendben.Még folyt egy egy csendes diskurzus a konyhában de mindenki elfoglalta magát valami teendővel.Erzsébet a tavalyi dióból darált egy keveset hogy a temetésre süthessen egy kis kalácsot s Anna pedig káposztát töltött ami nagy alkalom volt, hiszen otthon náluk egy évben egyszer ha kivánkozhatnak ilyen fejedelmi ételre akkor is a húst s a káposztát mástól kapják alamizsnaként.Lina még mindig a nyitott ajtón bámult kifelé a Jóisten a megmondhatója annak hogy vajon mit gondolhatott ki járt a fejében.Csak a daráló sercegő hangja s néhány madár énekelt még az éjszakában .Sándor intett lányának hogy a gyermekeket vigyék a tiszta szobába aludni melyet már felesége elő készített s a két asszonyt is invitálta hogy térjenek nyugovóra.

Reggel amint az első nap sugarai megvilágították a kis udvart furcsa zörejekre ébredt Lina s amint a kis vakablakon kinézett három csendőrt látott s Forray Tamás bíró uramat látta a fakapun bejönni kiknek kalapjan egy egy darutoll s vállukon hosszú puska volt látható.Lina amint raeszmélt miért vannak itt futvást rohant Annához, át a kis szobából a tiszta szobából.Lépteit nem halhatták hiszen a tapasztott padlón a meztelen kis lábak nem keltettek zajt.Amint a tiszta szoba ajtaját kinyitotta megtorpant, mert Annát látta üveges tekintettel egy kis bölcsőt ringatni melyet emlekben hagytak meg a szülők s a tisztaszobában tárolták.
-Anna gyorsan siess meg elmenekülhetsz az ablakon át lefuthatsz a kerten s elbújhatsz hogy ne találjanak rád,s én gondodat viselem bujdosásodban is
-Cssss ne sírj már Fruzsikam olyan hangosan kérlek mert már fáj a fejem a sirásodtol-s tekintetét az üres bölcsőre emelte melyet egyre erősebben ringatott.A bejárati ajtó nagy recsegessel kinyílott.
-Kelemen Anna azonnal álljon elibem-mondta kemény éles hangon Forray bíró úr kinek egy szava után meghűl az embernek a vér az ereiben.Kövér teste alig fért be az alacsony keskeny ajtón s sokszor viccelődtek a ház lakói azon hogy egyszer majd a széle és a hossza egy lesz szegény nagyságos uramnak.
-Mit történt nagyságos uram hogy ilyen korán kéretik ezt a szegény asszonyt-kérdezte Sándor s felesége a háta mögül hosszú pongyolájában könnyes szemekkel figyelte a jelenetet.
-Gazduram a kedves lányát holnap felakasztják a Csernapataki templom előtt -mondta a bíró megvető és szigorú hanggal de kemény tekintetében látszott az apa iránti sajnálata hiszen neki is van ám gyermeke, s tudja mi az a szülői szeretet-Akisgyermeket a szénakazalba dugta majd lángot adott a szalmanak s ezt valaki meglátta s az este béjelentette nekünk.A baba éktelenül sírt és szenvedett míg szénné égett.Valószínűleg egész végig magánál volt.
A szobában fájdalmas csend honolt csak Erzsébet zokogó hangja hallatszott a kis szobából.Lina befogta a gyermekek fülét amennyire tudta de így sem maradt rejtve anyjuk ördögi tette előttük.
-Ahogy látom az Isten már megadta méltó büntetését ennek a bolond asszonyságnak -s Annara nézett ki még mindig a bölcsőt ringatta s elhunyt gyermeke sírását csitította-Kérem Szentpéteri csendőrkapitány uram vezesse elő az asszonyt hogy bevihessük a fogdába míg felakasztják.
A csendőrkapitány átvonult a tiszta szobán erősen megszorította a nő karját majd valósággal hajította a nőt az ajtóig hogy csak éppenséggel nem esett a bíró elébe
-Ne vigyenek el kigyedék hát a gyermeket ki fogja ápolni s megszüntetni a sirását?-és azzal még utoljára hátra tekintett a bölcsőre de Bélára és Ferikére már többé nem volt gondja.