Elvitték az én drága jó Annámat.Az járt a fejemben hogyan tudnám őt kihozni, vagy csak legalább az életét megmenteni.A szüleim teljesen összetörtek mióta a testvéremet elvitték,nem esznek, alig beszélnek s csak a mezőre járnak ki hogy legalább az élelem forrásunk megmaradjon,de az emberek teljesen kiközösítettek minket,édesapamat majdnem meglincselte egy cigánycsőcselék, de szerencséje volt hogy valaki éppen arra járt és megmentette.Leginkább a munkába temetkeznek,az állatok gondozásával én foglalkozom ezért nem járok ki gyakran a mezőre.A családunk tagjai szétszéledtek mindenki a saját családját alapította s elköltözött,nem mint Boriséknál ahol 10-en is laknak egy szobában, s mi csak ketten mert édesapám nyáron ha nincs vendég a csűrben,a szalmában alszik.
Lassan kiosonok a sötét szobából mert már csukott szemmel is tudnám merre van a kijárat,de előbb édesanyám fölé hajoltam s megnéztem hogy valóban alszik e.Lassan mély lélegzeteket vévén szunyókált.A gyermekek a búboskemencén aludtak összebújva az előszobában.Ide már felkelett vennem a cipőm mert a tyúkok s libák gyakran bepiszkitanak a padlóra s már lábat nem igen van időm mosni.Levettem a fogasról pelerinem s lassan vállaimra csúsztattam,ekkor egy csöndes gyerekhang szólalt meg a sötétben:
-Anya te vagy az ?Visszajöttél ?-szólalt meg a kissebik.
-Nénéd vagyok-szólaltam meg olyan halkan hogy számomra is nehezen érthető volt-Aludj vissza te gyermek, reggel mire felkelsz talán anyád is itt lesz.Tudtam hogy hazudtam ennek a kisfiúnak,de nem hagyhatom őket tovább szenvedni.
A pelerinem felső részét fejemre hajtottam, s a fogason lógott még édesanyám egyik csipke kendője amit szomorú alkalmakkor szokott a fejére tenni, s lassan pelerinem zsebébe csúsztattam, a kis asztalon lévő pipával együtt,melyet ha édesapám meglát hogy elloptam, igen komoly bajba kerülök.Lassú léptekkel haladtam tovább kifelé,s amint az ajtót megnyitottam vékony pongyolámalá befújt a hűvös nyári szél, s felborzolta bőrömet.Amint az udvarra értem már futásnak eredtem,s kis kertünk végéig meg se álltam.Néhány verítékcsepp már megjelent az arcomon a futás miatt,s leültem a nagy diófa alá megpihenni. e
Elővettem a pipát s rágyújtottam. Nem szabad ám a lányoknak ehhez hasonló dolgokat folytatni de engem nem igazán tud érdekelni más véleménye.Terveket szőttem arra, hogy hogyan tudnám kihozni reggelre a nővéremet,s egyszerre hirtelen ötletem támadt, s a pipát eldobva felálltam a fa tövéből, majd pongyolám beakadt egy ágba és amint meghúztam az alsó szegélye elszakadt.
-A kutyaúristenit ennek a galád ruhának.Verte vóna el a jegeseső a kezét annak aki ezt így megvarrta-dörmögtem -anyám biztos ideges lesz de most nincs ezzel időm foglalkozni-azzal szaladni kezdtem fel a szomszéd kerten míg a poros sötét utcára nem értem.Fény csak egy egy háznak az ablakában világított mert elfelejtették eloltani a petróleum lámpát,de nekem pont jól jött mert tudtam merre járok.Néha meg meg álltam kifújni magam, de tudtam hogy sietnem kell mert lassan hajnalodik.A főútra érve megpillantottam a bíró házát gondoltam adok neki egy tüzet had melegedjen a nagy hátsó fertája,de majd később.A főutca utolsó háza volt ahol fogva tartották Annát,s a magas házat megkerülve a hátsó kis rácsos ablakhoz mentem mely a pincenek volt az ablaka.A fűbe feküdtem s lassan csendes szavakat suttogtam:
-Anna!Anna!Anna!-szólintgattam a nővéremet-én vagyok az Lina.Itt van még Szentpéteri úr?-kérdeztem
Bágyadt alig hallható léptek közeledtek az ablakhoz s egyszerre csak nekihüppent a falnak az asszony:
-Itt van mondta-alig érthető szavakkal csendesen -hát eljöttél értem kishugom?de engem már nem menthetsz meg-mondta elcsukló hangon s egyszerre a földre zuhant s nagy csend lett.-Az ördög már itt volt s azt mondta eljön értem holnap.
Nem húzhattam tovább esztelen fecsegésekre az időt, feltettem anyám fekete kendőjét hogy eltakarja arcom,s felmentem a nagy ház hosszú s magas lépcsőjén s az ajtó előtt hezitálva álltam.Ahogy a lépcsőn jöttem fel, láttam fényt az ablakon s ezzel a felindulással benyitottam a házba.A fapadló recsegett lábam alatt,s az előszobában állva fényt láttam meg a bal oldali ajtón kiszűrődni s oda vettem az irányt.Ahogy benyitottam ezen ajtón inamba szállt minden bátorságom, majd egyszerre csak megszólalt Szentpéteri úr az íróasztalnál ülve :
-Már vártam önt hogy megjelenik -mondta gúnyosan s a petróleum lámpát nagyobb lángra vette,s kirajzolódott fiatal napbarnitott bőre s hosszú bajusza melyre mindig gondja van.Nem csendőri ruhában volt csak egy egyszerű öltönyben, de izmos felső testén az ing feszülni látszott a zakó alatt.
-Szóval ezért ül itt maga éjnek évadján?-tettem fel a kérdést s mélyen a világoskék szemeibe néztem.
-Tudtam hogy eljön, mert elég simlisnek ismerem magát ahhoz hogy legyen bátorsága ide betenni a lábát.
-A családtagjaiért maga is bármit megtenne nem igaz?-vettem le a kendőt s gúnyos mosolyt színleltem hátha valamivel el tudom csábítani.
-És mit akar most pontosan ezzel elérni hogy idejön?Azt gondolja hogy ha engem elcsábít akkor majd kiengedem a testvérét ?-kérdezte s nagy szemeivel végig mustrálta a testem amitől bizsergett minden porcikam majd megkerülte az asztalt s nehéz léptekkel elém állt-ahhoz magának nagyon jól kell teljesítenie-súgta a fülembe majd hajamat fülem mögé tette s éreztem meleg lehelletét a nyakamon.
-Úgyis tudom hogy a kemény külső alatt egy érző szívű ember van -mondtam, majd éreztem ahogy keze a vállamat érinti s a pelerinem a földre zuhan.Kezének érintése felvillanyozott ahogy haladt végig a derekamon, egész a lábam közé amire én csak egy sóhajjal tudtam válaszolni.
-Kemény itt másvalami is nem akarja megnézni -s kezemet oda vezette s éreztem hogy szétfesziti a vágy s tudtam hogy jó úton járok.Amint simogatni kezdtem odalent, nyakamat megszoritván megforditott s az asztalra ültetett.Én fejemet hátradöntve élveztem a csókjait mellyel elárasztotta nyakam majd lejjebb haladva mellem s hegyes bimbóimat, mindeközben ahogy ágyékomban táncolnak újjai,amiben eddig nem volt részem hisz Misi csak durva dolgokat művelt velem.Egyszerre hátra döntött s megszólalt:
-Tegye szét a lábait kislány-s ahogy hezitálva széttártam lábaim felhúzta a pongyolám mire egész testem remegni kezdett.Csókokat lehelt a combomra amitől már minden gondolat elillant a fejemből,s nem tudtam másra koncentrálni,csak arra ami most fog következni.Ajkaim széthúzta s már éreztem meleg lehelletét ágyékomon s egyszerre csak a nyelve sebesen kezdett járni a csiklómon.Éreztem ahogy lassan elázik a nedvességtől a pongyolám alsó része de nem bántam,mert ilyet még sose éltem át.Ujjait a hátsó bejáratomhoz irányította, amelyet egy hangos nyögésem követett s ziháló levegővételeim.Szemét rám emelte s ettől én megfeszülve élveztem el miközben erősen a kezét szorítottam.Felállt majd a fénynél kirajzolódott állán lecsöpögő nedvességem, amit én érzékien lenyaltam róla.Ezt egy vad csókkal viszonozta,majd belém tette férfiasságát s lassan mozogni kezdett bennem:
Ha fáj szóljon -mondta majd egyre gyorsabb és hevesebb lett és én az újabb gyönyörök határát is elértem,s valószínűleg a sikolyaimat a cellában Anna is halhatta de mindezt csak miatta tettem.
Nem kellett sok belém engedte forró nedvet s még egy csókot lehelt ajkamra:
-Menjen haza kisasszony biztosítom róla hogy holnap nem akasztják föl Annát -mondta de szemében más érzelmek s gondolatok rajzolódtak ki.-de azért ezt máskor is megismételhetjük ha akarja -nézett rám csábos mosollyal.
Felöltöztem amit tekintetével végig kísért és elhagytam a házat.
ESTÁS LEYENDO
Lina
Ficción General"Az ördög sosem alszik szokták hangoztatni s megfertőzi az elméd is, az agyad legmélyebb zugába is beférkőzik míg nem már azt cselekszel amit ő parancsol a tetteid már nem te irányítod.Vérszomjas hóhér módjára eltiprod az embereket az utadból míg ne...
