Lina

Lina szemszöge az akasztás reggelén

Hazatérve álomra hajtottam fejem ,mert a fáradságtól már képtelen voltam fent maradni.
Arra ébredtem hogy a fiúk szólítanak s arcom fölé hajulnak:
-Lina Lina kelj fel mert baj van-s egyre jobban kezdték karomat rángatni s nem tudtam elképzelni mi bajuk lehet már hogy ennyire megijedtek.
-Mi a tüzes ménkü történt ?álltam fel s a gyerekek meredten bámultak rám majd abban a pillanatban meg is halottam a "bajt"aki éppen az ajtón dörömbölt s ordított, csodálkoztam hogy hogy nem tudott bejutni.A gyerekek befordították kulcsra az ajtót amikor észre vették hogy idejött.
-Nagyon félünk Lina-szólt csendesen Ferike s a kicsi körmeit rágicskálva bújt fivére háta mögé-nem akarunk vele menni,itt akarunk maradni veled néne-könyörgött s szemeit lassan elöntötték a könnyek.
-Ide figyelj rám-gugoltam le,s erősen megszorítottam a kis kezüket -Egy férfinek nem szabad sírni, bátornak kell lenni. Én kimegyek azon az ajtón,s amint kiléptem azonnal befordítod kulcsra utánam megértetted ?-és amint becsuktad szaladjatok be a tiszta szobába, és torlaszoljátok el az ajtót s amint a kis ablakon kopogtatok kétszer, az azt jelenti én vagyok -suttogtam mert tudtam hogy bármilyen dologgal át tud járni a gyermekek eszén, s ha elviszi talán többet nem is láthatjuk őket.-Megértettétek?-kérdeztem
-Igen megéjtettük-dadogta a kicsi s nagy kék szemei ártatlanul pillantottak rám.
A dörömbölés egyre hangosabb s erősebb lett, a pongyolámra felvettem anyám vászon mellényét, amit épp kézre kaptam, s indultam kifelé, a gyerekeket pedig előtte az ajtó mögé állítottam .Mély levegőt vettem majd kiléptem. Fojtott melegség vágott az arcomba s a nap elvakított ahogy a sötét szobából kijöttem. Minden bátorságom össze szedtem, s össze szorított kézzel megszólaltam:
-Van ám pénzed te kutya hogy új ajtót csináltass vagy mi a kinod hogy ilyen korán reggel az ajtót vered?Tán megbolondítottak a nők ?-kérdeztem majd mélyen Izsák szemébe néztem s minden gyűlöletem és megvetésem éreztettem vele-Nincs dolgot csak hogy itt verd a rezet eregy haza amerre látsz. Közben kattant a zár s egy nagy kő esett le a szívemről.
Az izzadságszagát már a falu végéről is érezni lehetett ,vizet biztos rég nem látott pedig szívesen megnéztem volna hogy fúldoklik és kapálózik. Piszkor inge rég elvesztette fehér voltát, bő nadrágja épp hogy nem hagyta el sovány derekát.A borotva pengéjét nem igen ismerte,mert szakálla olyan volt már akár egy remetének.
-Gyere menjünk be a konyhába ne hallják a gyermekek amit beszélnek a felnőttek -mondta majd mosolyogni kezdett. A hátamon a hideg futkosott végig, s a megérzéseim azt mondták ne menjek, de mégis bólintottam majd elindultunk a konyha felé, én élől ő utánam. Amint beértünk becsukta maga után a kis fa ajtót, s egy helyen oda csípte vele a függönyt mely arra szolgált hogy a legyek kint maradjanak s a meleg ne szoruljon be a házba.
-Mit akarsz kérdezzem el megint vagy válaszolni is fogsz ?-húztam fel szemöldököm.
-A gyerekekért jöttem -mondta mostmár a régi megszokott gúnyos hangján -csak gondoltam előtte eljátszok veled egy kicsit- s közelebb lépett hozzám.Én egy lépést hátráltam, amire ő megszorította a nyakam s a kredencnek nyomott.
-Tudtam hogy átversz te átkozott-dadogtam s próbáltam levegőzhöz jutni, mert egyre jobban szorúlt a keze a nyakamon-vedd le rólam a mocskos kezed -s azzal védekezni próbáltam s kiszabadítani magam.
-Tudom hogy szereted ha durván megcsinálnak -suttogta a fülembe ,s kéjes mosoly volt az arcán-halottam én rólad egy s mást -mondta majd azzal a mozdulattal erőből a földre lökött. Fájdalmasan feljajgattam mert beütöttem a hátam és a karom. Míg én sebeimet nyalogattam,széttárta lábaim s befurakodott közéjük .Alsó neműm hiányzott, mert Szentpéterinél hagytam zálogba.
-Hagyj békén te szerencsétlen, sosem kapod meg a gyermekeket -orditottam ahogy számon kifért s keze már ágyékomon járt amikor egyszerre megállt s szemei izzó parázzsá változtak, s egyszerre csak düh öntötte el az arcát. Kezem össze kötötte egy a zsebéből kivett madzaggal, s olyan erősen megszorította hogy nem tudtam szabadulni
-Dögölnél meg!-törtem ki zokogásban
-Megkapod te most a magadét te kurva! -azzal férfiasságát elő vette s ágyékomhoz nyomta. Ebben a pillanatban az ajtó kinyílott s mire feleszmélt ,egy erős ütéstől a földre zuhant és betört a feje is.Kálló volt az, ki Annát hozta pár napja hozzánk.
-Mit tett veled gádzsi ez az istenverte ember ?-kérdezte lihegve s én meg mindig széttárt lábakkal feküdtem a padlón-zárd össze a lábad én nem vagyok kíváncsi a lyukadra-mondta alpári hangon de én nem vettem figyelembe.
-Hál istennek semmit-mondtam zokogva majd kezét nyújtotta felém hogy fel tudjak állni.
-Siessünk míg fel nem ébred, tegyük bele a szekerébe -mondta majd megfogta két karja alatt s várakozó pillantást vetett rám -fogd meg hamar a lábát ne legyél már teszetosza -szólt majd amint megfogtam elindultunk kifelé de lassan haladtunk mert észre vettem hogy Kálló sántít ,egyik lába béna s csak húzza maga után.
-Veled mi van ?Tán megvert az isten mert ilyen szépen beszélsz az asszonyokkal s azért sántítol?
-Nem tartozik rád, örülj hogy jöttem mert másképp már felcsinált volna.
Nagy nehezen tudtuk a szekérig kivinni,lelöktük a földre majd segítettem a két oldaldeszkát leszedni hogy könnyebb legyen felrakni. Felcipeltük a szekérre úgy hogy én álltam a szekérben s Kalló pedig lent.Fájdalmas nyögések hagyták el Izsák száját amikor dühömben odavágtam a fejét a deszkába s újra elkábult. Leszálltam majd meghajtotta a lovakat, s azok szélsebesen neki indultak a falunak.
Egy fekete fejkendős asszony sietett a járdán s megállt a kapunk előtt
-Janyom hát mi az ég van itt hogy annyira kiabáltatok-kérdezte Zsuzsa néni az egyik szomszédunk akit csak boszorkánynak csúfoltunk mert mikor kicsik voltunk és rosszat tettünk neki, vagy kicsúfoltuk egy hétig betegágynak voltunk döntve-Csak egy kis családi perpatvar-mondtam majd az asszony száját húzva távozni akart -Néném kérem nem vigyázik pár órára a gyermekekre ? Megfizetem érte
-Pénzért még a medve is táncol nem?mondta s a pénz hallatán még arca is felvidult-4 pengő három óra
-Rohadt boszorkány -mormogtam
-Mondtál valamit ?-kérdezte
-Nem néném most adok kettő pengőt aztán ha hazajövök megint kettőt úgy jó lesz?-kérdeztem s reméltem hogy belemegy s be tudom csapni.
-Benne vagyok de ne gondold hogy átverhetsz-fenyegetett
-Hová akarsz menni ahová nem viheted a gyerekeket is?-kérdezte Kálló suttogva.
-Elmegyek a nővérem után a börtönbe hogy hazahozzam hisz ma reggel kiengedik úgy hallottam.
-Neked elment a maradék eszed is már úton vannak vele Csernapatakra útközben láttamz a szekér s kocsi menetet
Hirtelen végtelen düh s szomorúság töltött el s úgy éreztem mintha minden erőm elhagy. Hogy lehettem ennyire naiv és hiszékeny hogy egy férfinak elhiszem amit mond és hagyom hogy átverjen.
-Én vagyok a harangozó a templomban ha akarod elvihetlek, ott biztonságban lennél, nem tudná senki hogy ott vagy -mondta mostmár lágy hangon
-Felöltözöm és mehetünk-szóltam lehajtott fejjel.

A szekér végébe feküdtem a szalmán, csak az eget kémleltem, figyeltem a felhők járását.A csendet a lovak patái és a szekér zötykölődése töltötte ki.Néhány sárgarigó dalával próbáltam meg jobb kedvre derülni amint a mezőn mentünk keresztül.
-Honnan volt nagyságodnak pénze azt az asszonyt kifizetni mert hát négy pengő az elég sok -mondta gúnyolódva
Ennek a pénznek is megvan a maga története de ezt majd később
-Te mondtad nekem hogy nem tartozik rám az hogy miért bénultál le akkor ez meg nem tartozik terád-szóltam majd a deszka felé fordultam és jeleket rajzoltam a fába a körmömmel.