Amint a faluba értünk Kálló az ülődeszkából egy pokrócot vett ki s rám terítette hogy még véletlenül se ismerjenek fel.Mondanom sem kell a forró nyári melegben úgy éreztem hogy ha nem érünk oda minél hamarabb megfulladok.
Legnagyobb örömömre szolgált hogy megálltunk de hamar rá kellett jönnöm hogy ez még nem a végállomás.
-Szevasz Jankó van disznód eladó?-kiabálta Kálló s azon töprengtem hogy vajon tudja e hogy én itt fuldoklok s ő disznóvásáron töri a fejét.
-Van két kis süldő 50 pengő darabja -hallatta messziről egy férfi hang
-Ez már kész rablás- dünnyögte Kálló-Megbeszélem az anyámmal oszt majd jönni fogok mondta-orditott a férfi
-Kálló menjünk már mert itt lelem halálom ha nem sietsz- dugtam ki a fejem a takaró alól.
-Ha megmerészelsz halni,még jól meg is verlek -fordult hátra majd, a lovak közé csapott nagy nehéz ostorával.
A templomhoz érve nagy volt már a csődület.Beosontunk a fakapun,egy kis hátsó ajtón.Megváltás volt az a hűvösség mit a templom árasztott.Elámultam a gyönyörű kézzel festett isteni alakokon,s a két szobron melyek oldalt voltak elhelyezve.Nagy szó volt az hogy a szobrok még épp állapotban megmaradtak mert a fosztogató németek,mindent mi útjukba került vagy elvittek magukkal vagy szétzúztak.Halottam az egyik nem messze lévő faluban a télen az összes fejfát,mi fából készült kiszedtek s elvitték magukkal majd a tűzön elegétték hogy a mellett melegedjenek.Bár fagytak volna meg.Azóta csak néhányan tudják szerettük hová van eltemetve.
-Jössz vagy még mindig azokat a szentképeket fogod bámulni -mondta gúnyosan majd elindultunk a harang felé.Ordítást hallottam Forray bíró úrtól de nem tudtam kivenni azonképp hogy mit mond.Már egyre jobban siettem fel olyannyira hogy a keskeny lépcsőn majd lábamat törtem.A harang mellett a falon rengeteg név és írás volt látható de én most nem tudtam ezzel törődni.
Amint az ablakhoz értünk egy kis fekete keretű faablak volt és egyből megpillantottam Annát kinek feje tiszta vér s karjánál fogva rángatják.Dühöt és elképzelhetetlen szomorúságot éreztem s legszívesebben leszaladtam volna hogy engem kössenek fel helyette.Kálló hozzám lépett s hátam kezdtem simogatni mire én elhúzódtam tőle.Szomorúság látszódott meg az arcán a visszautasítástól s fedeztem a történteket ekképpen:
-Köszönöm hogy itt vagy -próbáltam neki valamit hazudni hogy ne sértsem meg s mosolygásban tört ki:
-Hol máshol lehetnék ha nem itt, különben majd fogd be a füled ha rákezdek harangozni!
Szentépetrit láttam meg a tömegben kinek bámulása oda vezetett hogy tekintetünk szembe találkozott amikor felpillantott a toronyra.Minden létező megvetésem rá irányítottam s gondolatban életének szép véget ígértem.
Az kivégzés végét meredten bámulva magam elé néztem.A harang erős zugása felébresztett bennem valami megmagyarázhatatlant,csak a bosszú telítette el az elmém. Sírni akartam de egy csepp könny sem jött ki szememből.
YOU ARE READING
Lina
General Fiction"Az ördög sosem alszik szokták hangoztatni s megfertőzi az elméd is, az agyad legmélyebb zugába is beférkőzik míg nem már azt cselekszel amit ő parancsol a tetteid már nem te irányítod.Vérszomjas hóhér módjára eltiprod az embereket az utadból míg ne...
