Lángoló érzelmek

Emlékezés, majd tett

Lassan, nagyon lassan lehúzom a vállamról a köntöst, közben elől kioldom a vékony összekötő szalagot. Óvatosan lejjebb csúsztatom, egészen a hátam közepéig, majd a csípőmig, a lábamon át a földre csúsztatva a selymes halvány lila anyagot.

Egyik lábamat a hideg korlátra helyezem, majd a másikat is. Amikor már teljesen a szélén állok, nagyot lélegzek a friss levegőből, lehunyom a szemem és hirtelen megrohamoznak az emlékek: amikor először megláttalak abban a kávézóban; a cuki mosolyod, amivel egyből levettél a lábamról; az első randink, az első forró csókunk... hát igen, akkor még nem tudtam, milyen is vagy. Önző vagy. Nem csak a szexben, hanem az életben is. Úgy bántál velem, mintha a tulajdonod lennék. Bár - ha úgy vesszük - az voltam. Egy alá-fölérendelt viszonyban az utóbbi. Persze ez neked csak az érzelem nélküli szexről szólt. Én hülye meg képes voltam beléd szeretni!

Lassan kinyitom szemem és meglátom a nap első sugarait a horizonton túl. Érzem, ahogyan egy lágy szellő végig simítja az arcom és meztelen testem. Érzem ahogy az arcomon egy árva könnycsepp csorog le, majd még egy. Nem törlöm le. Összpontosítok, ahogy fájóan lüktető szívem az utolsókat dobogja. Elmosolyodok, majd előre dőlök. Még érzem, ahogy a mélység magával ragad, majd körülvesz a végtelen sötétség.

Utolsó látvány egy gyönyörű kék szempár.

Remélem tetszett ez a fejezet is, ha igen, ne felejtsd el kifejezni. 🙂