Lángoló érzelmek

Kettősség

De hol is vagyok? Körülnézve fehér minden. Fehérek a falak, az ágy, az ajtó, fehér hálóing van rajtam. Hálóing... híd... napfelkelte... emlékek... ugrás. Hirtelen megrohamoz minden emlékem az elmúlt... mennyit is lehettem kómában? Egy nap, vagy esetleg egy hét? Gyomrom fájóan rándul össze, arcom bűnbánatot tükröz, ahogy Rád nézek. Igen, már megérdemled, hogy így írjak rólad. Első szám első személyben.

Rám nézel és én gondolkodás nélkül belenézek a szemedbe, ezzel egyidejűleg megnyílik lelkem előtted, mint egy napló. Hagyom, hagy olvass belőle, minden érzésemet eléd tárom, szavak nélkül, némán. Érzem, ahogy lelkem megnyugszik.

Egy idő után el akarom fordítani a fejem, de te nem engeded. Ujjaid lassan az állam alá csúszik, és a szemembe nézel. Hirtelen megrohamoznak az érzéseid: az őszinte és mélyen szeretet, de valahol mélyen ott lapul a fájdalom és a csalódottság is. Óvatosan a kezed után nyúlok, megfogom. Nem húzod el, ez jó jel. Lehunyom a szemem, közben érzem ajkad melegét a számon, ettől jólesően megborzongok. Két csók között a számba súgod, hogy ahogy kijutok innen, többet is kapok. Erre már az alhasam is feszülni kezd, de inkább csak kedvesen mosolygok rád, te cuki visszamosolyogsz.
Imádom ezt a romantikus éned. Hogy nem kapkodsz, hogy türelmes vagy és megértő. Bár még csak másodjára találkoztunk, már most olyan érzés, mintha ezer éve ismernénk egymást.

De valami nem stimmel, nem tudom mi. Te megérzed, és végig simítod arcom, de én elhúzódok. Szomorú tekinteted rám veted, érzem, ahogy az én szememben is könnyek gyűlnek. Nem érdemelsz meg, nem vagyok jó hozzád. Te csak nézel csendben, de megértően. Tudod, hogy időre van szükségem. Lassan odahajolsz hozzám és egy apró csókot lehelsz ajkaimra. Csak egy pillanat, de mégis benne van az összes érzés. Lassan felállsz, megigazítod fehér inged és elindulsz kifelé. Az ajtónál még megállsz, visszafordulsz. Tekintetünk összekapcsolódik egy végtelennek tűnő másodpercig, borostás arcodon szomorú mosoly jelenik meg. Megfordulsz és kilépsz az ajtón.

Remélem tetszett ez a fejezet is, ha igen, ne felejtsd el kifejezni. 🙂