itt van. már nem menekülhetsz. idejön. beleliheg a pofádba. kivillantja éles fogait. büdös a szája. ide látom, hogy undorodsz. vége... nincs menekvés. téged is mindjárt megöl. de nem. engem vesz észre. megérzi hogy félek. emberi pofáján egy vigyor jelenik meg. kihegyezett emberei fogait a nyakamba mélyeszti. a sebemhez kapom a kezem mikor elveszi száját. könnyek csorognak le az arcomon, és a nyakamhoz érve összekeverednek a piros vérrel. a szörny nevetve nézi küszködésem a halállal.
Még nem akarok meghalni! Még rengeteg dolgom van... de a szörny csak nevet és nevet...
Az ágyamban riadok fel- szerencsére csak egy álom volt- konstatálom. A nyakamnál zsibbadó fájdalmat érzek. Odanyúlok.
e g y h a r a p á s n y o m
A cím, a mű keletkezési helyéről számol be, egyáltalán nem vezethető vissza a matekórán elszenvedett lelki,- esetekben testi- sérülésekre.
YOU ARE READING
Atlaszlepke Helsinkiben
Short StoryKis,- talán egy két perces- novellák, versek, melyek megfűszerezik a napodat- vagy nem. Többségben reménytelenül szerelmes, furcsa, undorítóan édes happy end-ek vannak, de akadnak véres, gyilkolászós történetek is. Talán besúvasztok pár béna verset...
