A metró ismét nagy tömeg van. Ülni soha nem lehet, de most még kapaszkodni is szinte lehetetlenség. Egy ellenőr próbálja átverekedni magát a tömegen, és eljutni egy hajléktalanhoz, aki feltehetően nem fizetett jegyet, ahogy én sem, de fekete öltönyömben és aktatáskámmal elbújhatok a sok munkába siető ember között. A zacskókkal és szeméttel megrakodott csöves leszáll a megállónál ahol én is, így kettesben baktatunk a felüljáró felé. Adok neki százötven forintot, ami ugyan metrójegyre nem volt elég, de talán egy kis kenyér összejön belőle. Sűrű köszönetek között elköszön tőlem, majd a metrólejáró mellett leül, és egy Kérlek adományozz pár forintot, életre kell táblát kirakva bambul a semmibe. Berakja a kis műanyag dobozba a pénzemet.
- Okos- motyogom az orrom alatt, majd rohanok a munkahelyemre, hogy legalább ma beérjek időben.
YOU ARE READING
Atlaszlepke Helsinkiben
Short StoryKis,- talán egy két perces- novellák, versek, melyek megfűszerezik a napodat- vagy nem. Többségben reménytelenül szerelmes, furcsa, undorítóan édes happy end-ek vannak, de akadnak véres, gyilkolászós történetek is. Talán besúvasztok pár béna verset...
