Az elhagyatott betonkockán üldögélve néztelek ahogyan beleszívsz a cigidbe, majd kiengeded a füstöt. A vörös rúzsod foltot hagyott a füstszűrőnél. Megkínáltál, és én elfogadtam a felém nyújtott szálat. Mélyen beszívtam a könnyű, fehér füstöt és bekönnyeztem a csípős égésterméktől mikor az befurakodott a tüdőmbe. Már hónapok óta nem találkoztunk, és elszoktam az ízesített bagódtól. Nevettél, ahogy azt nézeted, hogyan köhögötem fel a könnyű füstöt. A mosolygás közben került a fogadra egy kis rúzs, én meg csak néztem azt a kis, szivecske alakú foltot. Kérdőn meredtél rám- áh, csak került a fogadra egy kis rúzs- mondtam ki nem mondott kérdésedre. Kicsit megtörölted a metszőfogaid, és a folt el is tűnt. Visszaadtam a szálat, te meg még egy utolsót szívtál bele, majd elnyomtad a betonon. Nevetve rámfújtad a füstöt, és megpróbáltál karikákat lehellni, de megint meghatározhatatlan amőbák törtek elő a szádból. Én csak mosolyogtam rád, és néztem ahogy mozog a szád, de nem hallottam semmit. Ránéztem az ajkaidra. Ekkor rájöttél.
Rájöttél, hogy én szeretlek.
Rájöttél, hogy viszont szeretsz.
Aztán egyszer csak rájöttél hogy percek óta csókolózunk
DU LIEST GERADE
Atlaszlepke Helsinkiben
KurzgeschichtenKis,- talán egy két perces- novellák, versek, melyek megfűszerezik a napodat- vagy nem. Többségben reménytelenül szerelmes, furcsa, undorítóan édes happy end-ek vannak, de akadnak véres, gyilkolászós történetek is. Talán besúvasztok pár béna verset...
