Síri csend honol a mosdóban. Majd a tökéletes némaságot csattogó léptek szakítják meg, és egy kócos hajzuhatag szalad be az egyik fülkére. A zárat elfordítja, majd visszafolytott könnyei kitörnek belőle, és zokogni kezd.
A korai óra ellenére itt van, s a portás volt olyan kedves, hogy beengedte a züllött lányt. Ő azonnal a mosdóba rohant, s felrepedt száját kezdte pátyolgatni. Természetesen csak azután, hogy kisírta magát. A tükröt még mindig ősellenségeként tartotta számon, kiváltképp családi veszekedések után. Kékeszöld monokliát tapogatta, és hidegvizes kendőt nyomott feldagadt szeméhez.
- Utállak...- nézett a karikás szemű, összevert tükörképére, majd miután kiutálkozta magát,- mind apja, mind maga ellen- összeszedelődzkötött, majd az érkező diákok sokaságába vegyült, majd kémia órára sietve vette csak észre, hogy keddre pakolt, és nem péntekre.
YOU ARE READING
Atlaszlepke Helsinkiben
Short StoryKis,- talán egy két perces- novellák, versek, melyek megfűszerezik a napodat- vagy nem. Többségben reménytelenül szerelmes, furcsa, undorítóan édes happy end-ek vannak, de akadnak véres, gyilkolászós történetek is. Talán besúvasztok pár béna verset...
