Őrület háza az agy.
Őrjöngő bolondok laknak benne.
Őrültek szaladgálnak,
Öregek ordibálnak, kezüket rázzák,
Özvegyek sírnak,
Őrök kiabálnak,
S a sok szilánk csak szakad, szakad, a végén már nem leszel te, csak MINDENKI, aki benned lakik. A testedben, a földi porhüvelyedben.
Őrület háza az agy.
Csecsemők haldokolnak.
Csendesen elhamvadnak,
Csorba fogaik a porban ragadnak.
Csenevész testük elvész,
Csontjaik elrothadnak.
Széttörsz, s már nincs aki összerakna, nem segít senki, csak MINDENKI, aki szétszórt, ő segít mégjobban szétszórni, s ha eléggé szétestél, az úgy tűnik, mintha egész lennél.
Őrület háza az agy.
Nagy rakás tűz pattog benne.
Néhány levél lehull az aljára.
Napok robbannak, s újak születnek.
Népek vándorolnak, s fagynak az időbe.
Nem menekülhetsz.
Megmenthet a töréstől a pszichológus, de össze már nem pakol. Hihet benned a család, támogathat, de úgy nem fog, mint MINDENKI.
Őrület háza az agy, s az őrület elől nem menekülhetsz. Egyszer úgyis elér.
BINABASA MO ANG
Atlaszlepke Helsinkiben
Short StoryKis,- talán egy két perces- novellák, versek, melyek megfűszerezik a napodat- vagy nem. Többségben reménytelenül szerelmes, furcsa, undorítóan édes happy end-ek vannak, de akadnak véres, gyilkolászós történetek is. Talán besúvasztok pár béna verset...
