Bársony bőrét vércseppek piszkolták, fekete ruháján ondófolt éktelenkedett. A sarki cigi és vodka szagtól bűzlött, s álltalában tökéletesen beállított szőke haja kócosan éktelenkedett fején.
A fogda bűze, és saját szaga összekeveredve férkőztek be a másnapos férfi orrába, és mintha nem lett volna elég büdös a hideg szobában, még az ágynak nevezett kemény pad mellé is odaokádott egy úri adagot. A féktelen bulizás nem az ő stílusa, még sosem ébredt úgy, hogy a feje hasogat, a hányás környékezi, s a tegnapi nap eseményeiről is csak két, apró jelenet ugrik be.
Első, mikor valaki nadrágját lehúzva próbálta megerőszakolni egy kis sikátorban, de elvéteti, így az ondófröccs a nadrágja oldalára került.
A második, hogy a rendőrség felszedi pár másik fiatal társaságában, akik kétes eredetű cigarettákat szívnak, és kissé illuminált állapotban nevezgélnek.
Szemüvege is valahol elveszhetett, így nem lát túl sokat a kis cella világából. A hányását kikerülve botorkál az ajtóhoz, majd kidugva kezét a rácsok közt várja a tisztet. Pár tízezres fejében elengedik, s a tárgyaláson sem kell baszakodni.
Mire nem jók a korrupt rendőrök.
YOU ARE READING
Atlaszlepke Helsinkiben
Short StoryKis,- talán egy két perces- novellák, versek, melyek megfűszerezik a napodat- vagy nem. Többségben reménytelenül szerelmes, furcsa, undorítóan édes happy end-ek vannak, de akadnak véres, gyilkolászós történetek is. Talán besúvasztok pár béna verset...
