Miattad..[1] [Befejezett]

1.

Max Verstappen

Egy újabb futam győzelem. Semmi bajom azzal hogy nincsenek kihívások a futamban, de azért két óra teljesen egyedül. Rémes. A nagy Max Verstappennek nem lehet semmi baja. Nem panaszodok. Arra semmi okom. Mindenem megvan, vagyis majdnem mindenem. Normális családot nem kaptam.. De ezt nem tudják sokan.
Mert nem mutatók sokat a világnak. Csak pont annyit amennyit én szeretném hogy lássanak. Christian Horner a csapatfőnököm szerint ez nem jó. Nem mutatom a világnak hogy igazából egy sérült kisfiú vagyok aki még mindig nehezen viseli az apját. De miért adjak a világnak, médiának bármilyen támadási felületet? Nekem az miért lenne jó? Nem szeretném hogy gyengének lássanak. Az nem nekem való. Én vagyok az a Max Verstappen akit arogáns baromnak hisznek, és lehet hogy igazuk is van. Nem mindig teljesen jó a stílusom, és a modorom. Próbálok változtatni, de nehéz..nehéz új embernek lennem. Változni szeretnék de nincsen motivációm már. Belefáradtam hogy küzdök minden nap maggamal. Senki sem értene meg..ez nem az a világ ahol bárki egy kis empátiát is mutatna felém...

Victoria Donowen

A formula 1 felkért hogy legyek a pilóták szihologusa. Friss diplomával, és az autók szerelmeseként egyből igent mondtam. Nem is gondolkoztam a válaszon. Nem is gondoltam bele hogy el kell költöznöm egy másik országba teljesen egyedül hogy segítsek pilótákon. Monaco szép ország. Nem bántam hogy ide kell költözni. A hideg Anglia után ez a hely maga a megváltás. A munkámon kívül semmivel nem akartam foglalkozni. Csak élni szerettem volna. Országból, országba utazva erre meg is lesz a lehetőségem. Gátlások nélkül. Röviden és tömören én 25 éves lányként egy jól fizető munkát találtam, és ha ez nem lenne elég akkor még utazók, és autók között lehetek. Szerintem elég jó lesz az idei évem.

A családom nem teljesen örült ennek a munka lehetőségnek, de engem mikor állított meg a családom véleménye? Megsúgom.. Soha! Szóval ez ma sem volt máshogyan. Kár pedig örültem volna ha jobban válok el a szüleimtől, de persze az én családom sosem volt egyszerű vagy megértő.. miért is lett volna az?

                               §§§

- Kislányom! Ennél rosszabb ötleted nem is lehetne! Egyedül költözni egy pénz éhes városba?!- kérte rajtam számon édesanyám a tervemet. Öt óra múlva indul a gépem. Öt órát akartam kibírni veszekedés nélkül. Hát nem sikerült..

- Anya! Eddig is külön éltem, és most is! Ez miben más mint amikor Oxfordba költöztem?- akadtam ki mostmár én is. Olyan hangnemet engedtem meg magamnak amit a szüleim ellen nem szoktam..de ma megérdemli anya.

- Oxfordba tanulni mentél! Ide meg 20 férfi közé.- fogta a fejét.- Lúvnya leszel kislányom! A család hírnevét tönkre fogod tenni!- ordított velem anya. Döbbenten nézetem rá. Nem vagyok érzékeny lány de azért ha a saját anyám kurvának mond az nem esik általában jól.

- Eszter! Elég legyen mostmár!- szólalt meg apa is. A férfi aki mindenben támogatott most is ki áll mellettem.- Vigyázz hogyan beszélsz a lányodról! A munkáját megy oda végezni!- morogta kicsit sem kedvesen apa. Azt kihagytam hogy a szüleim elváltak, és hogy van egy bátyám Matt Donowen. Az apám pedig Milán Donowen. Mind a ketten apával éltünk 18 éves korunkig, de közben persze anyát nem hanyagoltuk el. Mert az anyánknak mondta magát. Apánk teljesen oké volt hogy foglalkoztunk anyával. De Eszter sosem volt érte hálás..

- Persze Milán! Állj a lúvnya mellé! Mindig is az ő pártját fogtad..- vágta hozzá Eszter, apához. Ez a veszekedés egyre jobban bántott engem. Anya és apa sokat veszekednek nem kellek én. De ez a veszekedés miattam alakult ki..

- Én legalább foglalkozok a gyerekeimmel.- vágta vissza. Apa sarkon fordult és kiment a házból én pedig utána mentem. Nem volt kedvem tovább itt maradni. Soha többet nem akarok ide visszajönni..A kocsiba belülve indultunk haza a bőrödeimért, hogy aztán a reptérre vigyen apa. Után pedig el innen el messzire a repülőgép.

Nappokal később

Monacoban minden szép és jó. A város gyönyörű! Napokat el lehetne azzal tölteni hogy sétálgatok benne. Viszont ma megismertem a csapatfőnöket. Valami bázisra kell menni ahol minden csapatfőnök ott lesz. Kíváncsian várom. Felvettem egy farmert és egy fehér inget. Az arany barna hajamat a vállamra engedtem. Egyszerű, de nagyszerű szett.

A nagy épületbe belépve nagy levegőt vettem hogy ne legyek ideges. Mintha segített volna.. A folyosón sétálva egyszer nem néztem a lábam elé, mert a táskámban kerestem a telefonomat, és pont akkor megyek neki valakinek. Ez az én szerencsém..Már készülök hogy elesek, de két kar tart meg a derekamnál fogva. Felnézek a megmentőmre aki egy szőke hajú kék szemű srác. Segített felállni. Amikor már stabilan állok a két lábamon még mindig a derekamon tartja a kezeit. Nem enged el ami fura bizsergést vált ki belőlem. A szemeibe nézek amik már vakítóan kékek voltak. Hogyan lehet valakinek ennyire kékek a szemei?

- Elnézését..nem figyeltem a lábam elé..- mondta a névtelen fiúnak aki egy mosolyt engedett el. A srác végig mért amit elég tapló dolognak véltem, de nem foglalkoztam vele. Talán nem nagy tahó..

- Nem bánom..- mosolygott sármosan.

Ha tudtam volna hogy az a kék szemű férfi még ennyi mindent fog nekem jelenteni talán sosem maradok ott vele pár percre..

.