Miattad..[1] [Befejezett]

4.

Victoria Donowen
📍Monaco Monte - Carlo

Május 27 Szombat

Ma az időmérő előtt két fiú jön hozzám vagyis én megyek hozzájuk. Meg minden irodám... Az egyik Charles a másik pedig Max. Kíváncsian várom hogy mit szeretne a két fiú. Maxnak a tegnapi kiborulása után kicsit féltem. Nem tudom, hogy az apja mint mond neki majd a napokban, és hogy az mennyire fogja a padlóra küldeni. Remélem semennyire. Egy sóhaj keretében lépek be a Ferrari boxába, és indulok megkeresni Charlest. A fiú elvisikon itt van valahol. Már egy ideje barangoltam a garázsba amikor megláttam Charlest. A fiú egyből észrevett és nagy lendülettel indult el felém. Amint odaért elkezdett húzni az öltözője felé. Beléptünk a szobában és mielőtt bármit tudtam volna mondani neki állt beszélni.

- Nem tudom mit csináljak! Nem szeretnék le égni már megint a hazai közönség előtt. Nem szeretnék rosszul teljesíteni! A hülye monacói átok félek hogy utolér most is! És ha utolér akkor megint kiesek! Itt születtem, itt nőttem fel, és ezek az emberek hisznek bennem! Nem szeretném ha csalódás lennék a számukra..de ha folyton kiesek akkor csak csalódást okozok! Kétségbe vagyok esve és ma legszívesebben autóba sem ülnek annyira félek..- gyorsan hadarta a szöveget, és néha franciául és angolul. Még jó hogy sok nyelvet beszélek.

- Charles figyelj rám!- fogtam meg a vállát.- Nem vagy nekik csalódás! Ha az lennél nem neked szukolnának! Teljes mértékben melletted állnak! Támogatnak téged sokan! És nyilván vannak olyanok akik ezt nem látják, és nem támogatnak, vagy csak simán utálok, de ez a sporttal járt! Ha feladod akkor fognak téged nagyon utálni! De mindenki látja hogy küzdesz és hogy nem adod fel! Minden évben megpróbálod és addig fogod csinálni amíg nem sikerül! Tudom, és ők is tudják hogy nem adod fel! És ezt értékelik! Hidd el! Igazi Tifosik vannak melletted!!- mondtam neki. A fiú bólintot egyett.. remélem átment minden amit most elmondtam.

- Köszi Vic..azszem erre most szükségem volt..- mosolydot el egy kicsit. Még maradtam beszélgetni, de utána mentem át a Red bull boxába. Max pihenőhelye felé vettem az irányt. Az ajtó előtt már koppogtam volna amikor valami hangot hallottam meg.

- Max így semmire nem fogod vinni! Gyenge vagy!- szólalt meg egy mély férfi hang..nem akartam elhinni hogy valaki ezt mondja neki. Annak a srácnak aki így is küzd!

- Menj el! Nem akarlak többet látni!- ordított Max.- Tűnny el!- morogta a fiú. Az orrom előtt kinyílt az ajtó és Jos Verstappen lépett ki rajta. A férfi végig nézett rajtam, de én nem tudtam vele foglalkozni. Maxot néztem. Az idősebb Verstappen ki kerültem, és beléptem a szobába. Az ajtót becsaptam. Max elé léptem aki engem nézett. Nem szólalt meg. Csak nézett.

- Max..- simitottam meg az arcát..- Nincsen igaza..- suttogtam, de fiú nem nézett rám. A cipője orrát nézte.

- Én ezt nem tudom tovább csinálni...- sutogtta és szerintem ő tényleg elhitte hogy én ezt hagyni fogom. Megráztam nemlegesen a fejemet.

- Nem adhatod fel! Valami miatt mindig küzdened kell!-  néztem a szemébe, de ő gyorsan el is nézett. A földet nézte.- Eddig miért küzdőtél minden nap?- kérdeztem tőle, és biztos voltam ebben hogy volt valami ami motiválta.

- Azért hogy világbajnok legyek! Hogy jobb legyek Hamiltonnál!- mondta határozottan.

- Pontosan Max! Idén is ezt kell csinálnod! Idén is küzdesz a vb címért! Gondolj ezekre mielőtt feladnád!- biztatóan ránéztem.- Jobb ember, és versenyző vagy mint apád! Te sosem leszel ő!- mondtam neki mire egyből rám kapta a tekintetét. A kék szemei engem néztek. Azok a szemek amiben el tudok veszni...