Miattad..[1] [Befejezett]

14.

Max Verstappen
📍Hollandia - Zandvoort

Augusztus 27 Vasárnap

Tegnap pole-t szereztem. Nagyon jó kört tettem össze a Q3-ban. Viszont tegnap más is történt. Daniel eltörte a kezét. Hét helyen tört el a keze amit azzonal műteni kellett így már tegnap Spanyolországba utazott, azon belül Barcelonába. Miért a legjobb barátomról van szó rettentően aggódtam érte. Több mint 8 óra telt el úgy hogy semmit nem tudtam az ausztrál fiúról. Már azt is megfordult a fejemben hogy meghalt.. És persze ha ez nem lenne elég gond akkor még van..Vic tegnap óta olyan fura. Az időmérő után is alig szólalt meg. Egész este csöndes volt, nem szólt be, nem kötkedett velem. Valami baja van én pedig nem győzök rájönni hogy mi az. Lassan kétségbe fogok esni ha nem jövök rá mi történt. Én rontottam el? Mit nem vettem észre? Teljes kétségbeesésben hívom fel reggel Daniel Ricciardot hogy tanácsot kérjek tőle. Tudom hogy éppen kórházban van, de viszont tegnap még azt mondta hogy ha bármi van hívjam. És most van az a bármi baj!

- Daniel vedd már fel!!- kezdtem el sétálgatni az ausztrál fiú hotelszobájában. Azért jöttem át hogy Vic ne hallja miről beszélünk majd..persze csak akkor ha felveszi a telefont.

- Mi bajod van nekem kora reggel?!- jött a hang a telefon másik végéről. Méghozzá egy kómás Daniel hangja.- Korán van még..- morogta nekem.

- Daniel mit rontottam el?- kérdeztem teljesen kétségbeesetten.- Nem szeretném elrontani én szeretem Vicet!- borultam ki neki.

- Mi történt?- kérdezte és elképzeltem ahogyan most felhúza szemöldökét.

- Vic tegnap óta szótlan. Furán viselkedik, nem beszél, néha kerül..sőt tegnap este nem is bújt hozzám este.- sápadtam le.

- Max! Vic csak aggódik hogy leváltod Kellyre! És azt a fruskát magasabbra tartja mint magát!- mondta a szemembe az igazságot, vagyis a fülembe mert nincsen itt..

- De nekem ez meg sem fordult a fejemben..- néztem magam elé elképedve.

- Jó de neki igen! Nem benned kételkedik hanem abban hogy Kelly iránt még érzel valamit!- oktatott ki Daniel.

- Bassza meg..- fordultam meg és futottam vissza a mi szobákba ahol hagytam a nőt nyugodtan készülődni. Persze közben elfejtettem Danielt kinyomni..- Vic!- rontottam be mire a nő ilyedten nézett rám.- Hogy gondolhatsz ilyet?!- nézek rá.- Semmit nem érzek már Kelly iránt..azért szakítottam vele mert már akkor sem éreztem iránta semmit!- sétáltam elé.- Nem váltanálak le ebben az évtizedben..- fogtam meg a derekát.- Te jobb vagy mint Kelly! Ne hidd azt hogy ő annyira jó volt. Egy szép külsőbe lakó ördög!- mondtam a szemébe.- Te viszont kívül belül gyönyörű vagy! Téged szeretlek Mijn liefste!- fogtam meg az egyik kezemmel az arcát.- Soha többet ne gondolj ilyenre, oké?- döntöttem az ő homlokának az enyémet.

- Én is szeretlek Max.- suttogta vissza nekem.

- Fújj! Tudtam hogy ki kellett volna nyomnom a telefont!- szólalt meg a kezemben lévő készülék. Nevetve váll el tőlem Vic.

- Hogy vagy te ausztrál nagy gyerek.- kérdezte a nő és elvett a telefonomat..ennyit az idil pillanatról.

- Jobban bár fájdalom csillapítottás nélkül fel sem tudnám emelni a kezemet annyira fáj.- mondta Daniel és hallottam a hangján hogy csalódott.. most ült vissza a kocsiba és egyből ez jön.

- Haver ez még nem a vége! Gyorsan össze szeded magadat aztán újra a pályán fog szárnyalni, és jövőre rám mellettem fogsz ülni!- biztattam a legjobb barátomat. Most főként mellette leszek! Segíteni fogok neki! Ebben biztos vagyok!

A pályára kiérve egyből közel húztam magamhoz Vicet. Semmi felé képen nem szerettem volna ha újra kételyek merüljenek fel benne. A nő mosolyogva nyomott egy puszit az arcomra aminek nagyon örültem. Csak az volt a baj hogy ezt a jelenetet tíz kamera vette fel különböző szögekből. Fantasztikus..
A boxok között Vic lekanyarodott a Alpinnál hogy meg nézze a két pilótát amíg én tovább mentem a Red bullhoz. Bent köszöntem mindenkinek majd az öltözőmbe vonulva vártam hogy a nő csatlakozón hozzám. Én addig a következő futamokra terveztem magamnak sisak festést. Egész jól elütöttem vele az időt. Fél óra múlva kopogtak. Már kezdtem örülni hogy Vic az amikor apám lépett be. Már megint mi a francért van itt?!

- Te képes voltál direkt rosszul menni a hétvégén hogy egy fogadásom se jöjjön be?!- esett nekem egyből apám.

- Mégcsak most tűnt fel?- néztem rá szemtelenül.

- Te nem tudod kivel húzol ujjat! Tönkre foglak tenni Max! Ez lesz az utolsó szezonod a formula 1-ben!..- kezdte el amikor az ajtó megint nyílt és egy Vic lépett be rajta.

- Inkább maga nem tudja kivel packázik! A saját fiát fenyegeti?! Maga apának mondja magát? A nagy Jos Verstappen idáig süllyedt? Vicces! Pedig ő tanította hogy ez gyengeség!- nevetett gúnyosan.- Max nem tálat ki a médiának de ha keresztbe tesz én isten bizony hogy kitalálok és ha nekem nem hisznek akkor Christian Horner mellém fog állni és mindent alá fog támasztani! Sőt még bizonyíték is van! Szóval örülnék ha békén hagyná a saját fiát és elhúzna innen!- morogta neki a nő. Nem hogy apám le döbbent, de még én.. Most láttam egy olyan oldalát is Vicnek amit még sosem.

- Maga meg ki a franc?- kérdezte Jos felhúzott szemöldökel.

- Bocsánat de tiszteletlen vagyok.- mondja szarkasztikusan a brit nő.- Dr. Victoria Donowen, Max barátnője.- mosolyog angyalian a férfire.- Most hogy tudja a nevemet nem vagyok hajlandó elmondani mégegyszer! Hagyja békén a fiát!- mondat erélyesen, és olyan hanglejtésel hogy én is megijedtem.

- Nem félek magától! Egy ilyen kis fruska nem mondja meg nekem mit csináljak!- mondta a barátnőm szemébe.

- Válogasd meg a szavaidat ha a barátnőmről beszélsz!- szólaltam meg én is.

- Nem fél tőlem? Nagy hiba.- nyitotta ki Vic az ajtót majd megindult ki. Jos és én is a nő után indultunk. Horner már kint állt és amin meglátta hogy Vic után jön mind a két Verstappen neki is leesett hogy Jos nem tágít innen.

- Max vagy te vagy én!- szólt nekem Horner. Megijedtem..egy kicsit. Igazuk volt..a férfi addig nem fog leállni míg nem tudja itt mindenki milyen egy szörnyeteg. Vic engem nézett aggódó szemekkel.. még ilyen helyzetben is értem aggódik és nem magáért.

- Jól van! Elég! Elmegyek! De a médiának egy szót se mert..- kezdte el Jos.

- Mert mi lesz? Mi lesz apa? Keresztbe teszel nekem? Várom nagy szeretettel! Nem félek tőled! Sőt itt senki nem fél tőled! Minden egyes szavad hazugság nagyrészt!- szállok szembe vele.- Tűny el innen most!- mondtam neki nyugodt hangnemben. Csak arra vágyok hogy elmennyen innen én pedig Vichez léphessek. A férfi végül megfordult és elment valamerre. Egy nagyobb levegő hagyta el a számat. Apa nem lesz itt.. Vic egyből elém lépett én pedig gondolkodás nélkül magamhoz húztam.. Elfáradtam..nincsen kedvem küzdeni apával..én csak azt szeretném hogyha ma a holland közönség büszek legyen rám és örüljenek mert én nyertem...de sosem szabad feladnia..

A futam jól sikerült. Norrisal az élen küzdöttem egy jó úgy hogy amúgy a fiú tegnap kiesett a Q2-ben. Nem tudom hogyan kerül mögém a futam felére, de végül én jöttem ki a csatából nyertesen. A holland nép csak úgy üvöltött. A himnuszt együtt énekelték ami nekem nagyon jól esett. Ez a nap után pont erre volt szükségem, és persze egy fantasztikus bulira amit Lando biztosan biztosítani fog nekem, ha már Daniel nincsen. Nem is szívesen megyek el nélküle bulizni..de maga Daniel Ricciardo küldött el a francba ha ma nem megyek el bulizni..

.