Miattad..[1] [Befejezett]

21.

Max Verstappen
📍Ausztrália

December 11 Hétfő

Teljesen másnapos vagyok ismént. Az utóbbi időben többször történt meg hogy teljesen leittam magamat az előző éjjeleken. Bár egyszer sem egyedül csináltam. A vesémnek kell pár nap pihenés. És szerintem Daniel Ricciardo veséjének is.

Az ágyban elkezdek tapogatózni de Vic nincsen mellettem. Kinyitom a szememet és körbe nézek a szóbában. Jó szobában vagyunk egyáltalán? Felülok az ágyban és úgy nézek körül. Kezd elkapni a pánik hogy tegnap valami oltári nagy hülyeséget csináltam..de az nem lehet. A részeg Max sem csinálna ilyet ezzel a nővel. Vagy mégis? A pánik átjárja a testemet. Egyből kikelek az ágyból tovább nem bírok ott maradni. Nagy levegőt veszek. Ez nem az a szóba ahol megszálltam Viccel. Ez egy ismeretlen szóba. A telefonomat megkeresve kezdtem el hívni a barátnőmet..

- Max.... hol vagy?- kérdezi rekedt hangon. Nem aludtam vele. Mi a franc?

- Én...én..- kezdtem el dadogni... Hogy tehettem ilyet ha megtettem? Hogyan tehettem? Ekkor egy mocskos dög vagyok? Komolyan? Miért tettem? Tegnap este összevesztünk? Daniel! Daniel fog nekem segíteni hogy mit csináltam tegnap este. Egyszerűen..én nem tehettem ilyet! Nem nem nem! A pánik kedzi átjárni a testemet mégjobban! Mégjobban pánilkoni kezdek! Rohamom lesz!

- Max minden rendben?- kérdezi aggódó hangon a barátnőm aki mit sem sejt hogy én mit csináltam..

- Vic...én nem tudom hol vagyok...és...azt..sem hogy mit csináltam tegnap éjjel..- a levegő a mondat végére elfogyott. Szagatottan fújtam ki és annál nehezebben vettem újra levegőt.
A nő nem szólalt meg. Ő is csalódott bennem..őt is tönkre fogom tenni? És ennyi volt..a pánik átvette a hatalmat fölöttem és nem tudtam mit tenni. A telefon kiesett a kezemből én pedig a földre estem. A levegő teljesen beszorult, és a kezem is remegett. Nem hiszem el hogy az egyetlen ember aki úgy szeretett amilyen vagyok..azt is sikerült megbántanom úgy hogy nem voltam magamnál.. nem voltam önmagam..ez nem én voltam hanem egy másik énem. Akit az alkohol hoz elő! Soha többet nem iszok! Ugyan olyan a vagyok mint ő..nem vagyok én sem jó ember..én is bántom azokat akiket szeretek..ez a vérünkben van. Mintha a genetikánkban benne lett volna hogy mindenkit megbántunk, és hogy senki sincsen sose mellettünk. Mi mindig ilyenek voltunk, és leszünk az én legnagyobb bánatomra.. Egyre rosszabb gondolatok ellepték az agyamat így nem tudtam ellenállni, és megint a sötétség nyert. Az ami nyugotságot és békét nyújt pár órára. Az ami minden gondot meg tud szüntetni...

Ausztrália egyik kórháza igazán nagy kénylemet nyújt. Megint az ördögi kör amiből nem tudok kikerülni..de ez van. Pánikbeteg vagyok. Ennek sosincsen vége.. a szagok ugyan azok. A kezem fáj, a fejem mindjárt széthasad. Csak a szokásos mizéria egy ilyen összeesés után..
Biztos vagyok benne hogy az ágyam mellett Vic ül, valahol máshol a szobában Daniel. Utálom magamat hogy ezt teszem velük, és maggamal. Csak pár nyugodt napot szerettem volna. Csak párat.. ahol nem kell gondolni a száguldó cirkuszra, és ahol Daniel és Heidi vannak előtérben.. erre az esküvő másnapján, aznaposan egy kórházban fekszem feléig halottan lelkileg..
A szememet elkezdtem nyitogatni. Milyen jól megmondtam. Vic mellettem ült, és amint kinyitottam a szememet egyből felállt és az ágyamhoz közel lépett a szemében aggodalom csillant meg amiért nagyon hálás voltam, de jelen pillanatban utáltam magamat.. Daniel is felugrott, de benne fordt a düh, a félelem, és az aggodalom. A szemébe bele volt írva. Szikraztak a sötét szemei amit már láttam korábban, de nem hittem hogy rám is tud így nézni..mit követtem el?

- Akkor egy barom vagy!- szólalt meg először az ausztrál férfi.- Te egy világi barom! Soha a büdös életben nem foglak alkohol közelébe engedni!- kelt ki magából egy kicsit. Jól van Danny akkor már ketten vagyunk...- A szervezetben drog volt!- kezdte el.- De ha ez nem lenne elég! Akkor tegnap este én zártalak be abba a szobába, mert Vic Hedivel ment el hogy segítsen neki a ruhával, te sík részeg voltál!- magyarázta.- Gondoltam nem lesz baj! Erre te hülye! Te!- mutat rám mostmár idegesen.- Meg azt hiszed hogy lefeküdtél valami csajjal!- csapta magát fejbe sápadtan.- Én tudtam hogy hülye vagy! De hogy ennyire!- ült le velem szembe végül. Valahol igaz volt. De ezt nekem abban az öt percben honnan kellett volna tudnom?

- Nyugodj meg mert mindjárt felmegy a vérnyomásod és itt mellettem a másik ágyon fogsz feküdni!- mutattam az ágyra ami az enyém mellett volt üresen.

- Kurvára hülye vagy!- morogta a srác de ott volt a szája szélén egy kis mosoly. Tudtam én hogy élveszte hogy ordíthat velem. Ez a pillanat elég kaotikusra sikeredett. Viszont a barátnőmre nem mertem nézni aztán mégis bátorkodtam ránézni. Vic még mindig aggódan nézett rám.

- Haragszol?- nézek a nőre aki nemlegesen megrázza a fejét. Az ágyam szélére ül én pedig arébb megyek hogy oda férjen teljesen.

- Én kimegyek.- állt fel Ricciardo. Behúzott nyakkal ment ki. Gondolom Vic neki már megmondta a magáét..

- Max..- csak a nevemet elytette ki de már most rettegtem. Én nem akartam rosszat Vicnek. De mégis nekem volt egy olyan korszakom ami erre visszavezethető..vagyis múltam! Kizárólag múlt lehet!

- Ha nem feküdnél egy kórházban most csúnya fejmosámst kapnál, de most egy kicsit diszkrétebb leszek.- forgadta meg a szemét amin én elmosolyodtam.- Miért nem bizol magadban?- tett fel egy kérdés ami miatt a mosoly eltűnt az arcomról.

Nem néztem rá. Erre a kérdésre én magam sem tudom a választ. Talán apa miatt? Mert ő sokat bántott? És ezért azt gondolom hogy én is csak bántani tudok? Vagy mert én egyszerűen félek attól hogy valakit annyira tönkre teszek mint apa mi családunkat? Nem tudom erre a kérdésre mi lenne a helyes válasz. Vagy talán ki? Nem hibázthatóm őt mindenért. Ez az én hibám is hogy hagytam hogy ennyire befolyásoljon! Ha nem szedem össze magamat akkor az a következő szezonra is ki fog hatni amit nem engedhetek meg magamnak egy ekkora csapatnál aminél én vagyok. Én vagyok a Red bull csillaga és ezt nem fogom engedni hogy elvegyék tőlem...ezt már nem! Szóval itt az idő gyatyába rázni magamat!

- Nem tudom erre a kérdésre miért nem tudsz válaszolni! Egy egyszerű kérdést tettem fel amire nem tudsz válaszolni!- nézett rám a nő, akit a világon a legjobban szeretek de most mégis haragudtam rá hogy nem tud megérteni.

- Igen Donowen! Nem tudok rá mit mondani!- fakadtam ki.- Senki nem mutatott példát hogyan kell viselkednem! Senki nem mondta meg hogy ez nem jó! De minek is tették volna meg? Hülye önpusztító vagyok és nem tudtak volna segíteni! Sokszor senki nem tudott segíteni!- itt megálltam és vissza vettem a hangomból mégis csak egy korházban vagyunk.- Christian volt az első ember aki 18 éves koromban megmondta hogy ez nem jó! Addig egy kibaszott ember sem akart semmit tenni hogy más legyek! Horner volt az egyetlen aki segíteni tudott, és akart is! De még ő sem volt ott mindig hogy segítsen! Neki sem mondtam el mindent!- felnéztem rá.- Erre jöttél te és kibaszottul segítettél mindenben! Senkire nem hallgattam előtted! Te pedig eltudtad érni hogy ne üssem meg Logant! Túl nagy hatalmad volt, és van felettem! És igen! Megijedtem hogy mindent tönkretettem! Mert nem akartalak elveszteni!- mondtam a szemébe. A nő csak döbbenten nézett rám. Nem akartam ennyire kiborulni, de megtettem. Mostmár mindent tud..

- Én nem ezt....nem tudtam!- nézett rám és kezdte el.

- Nem is kellett hogy tudd! Veled minden más volt még jó hogy nem mondtam neked erről semmit..- mondtam lehajtott fejjel. Vic az állam alá tette a kezét hogy ránézek.

- Max együtt vagyunk ebben a kapcsolatban! Ha nem mondod el mi a baj akkor nem tudok segíteni.- mélyen a sötét szemeibe néztem.- Együtt vagyunk lent, és együtt vagyunk fent!..

.