Miattad..[1] [Befejezett]

3.

Max Verstappen

Május 26 péntek

És kezdődik! A hétvégén Monacói futam van. Apám ezt a futamot választotta arra hogy kijöjjön megnézni. Péntek van, és ver az ideg. El nem tudom nektek mondani mennyire ideges vagyok pedig mégcsak reggel van.
A Red bull boxa előtt egy nagy levegőt vettem hogy ne kapjak itt helyben pánikrohamot. Az ajtón bementem, de bármelyik pillanatban képes lettem volna megfordulni és inkább elfutni. Nem akartam talákozni apával..Már megint ellepték az agyamat a rossz emlékek. Az öltözőm felé vettem az irányt. Már a végén futottam hogy beérjek, és ne lássa senki ahogyan pánikolni kezdek. Az ajtót magam után becsapva dobtam le minden cuccomat a kanapéra ami ott volt, és a földre ültem elkezdtem kapkodni a levegőt. Féltem hogy apa ma mit vág a fejemhez, hogy ma mi nem fog neki tetszeni, mibe fog belekötni..
Aztán az ajtó hirtelen kinyílt. Felnéztem majd azzal a szempáral találtam magamat szembe amit lehet kerülni szerettem volna az érzéseim vagy valami olyasmi miatt. 

- Úgy tudtam Max!- csukta be egyből a szoba ajtaját majd egy vizes üveg után nyúlt. Nem értettem mit csinál. Legugolt elém, és a térdemre tette a kezét.- Figyelj rám Max! Az egyik újjadal érintsd össze a többi újjadal.- mutatta hogyan csináljam.- Csak a kezedre figyelj!- csináltam amit mondott. Egy idő után megszűnt a gyors levegő vétel, és kezdtem megnyugodni. Miután a légzéssem normális volt abbahagytam. A lány a vizet nyújtotta nekem. Bele ittam míg ő felállt mellőlem és leült a kanapéra.

- Mióta vannak rohamaid? Vagy mikor?- nézett rám mindent tudoan. A szemébe néztem. Már megint az a fura érzés...

- Mit érdekel téged az?!- kérdeztem flegmán. Már megint a bunkó Max mögé bújok.

- Max ne bújj el!- mondta erélyesen.- Mikor vannak rohamaid?- kérdezte mostmár sokkal komolyabban.

- Csak akkor vannak ha apám éppen eltervez jönni egy futamomra!- morogtam. Utáltam hogy apa ezt hozza ki belőlem.

- Miért hozza ki ezt belőled apád?- fordult felém teljes testével. Ő nem tudta...és nem is olvasott utánna. A lányra néztem, aki kíváncsian várta hogy bele kezdjek.

- Tudod Vic..nem mindenkinek van jó apja..az enyém egy szörnyeteg..- kezdtem bele.- Apa azt szerette volna ha jobb pilóta leszek mint ő. Mindig is jobb voltam és ezt ő is tudta. Jos Verstappen viszont nem a kedvességéről híres.- néztem most inkább a cipőm orrát.- Amikor rosszul sikerül egy versenyem, bármelyik kategóriában..ordított velem, volt hogy meg is ütött...azt tanította hogy csak a gyengék sírnak, és csak azok vesztenek akik nem küzdenek eléggé.. Sokszor vágta a fejemhez hogy én borzasztóan szar pilóta vagyok, és hogy nem érdemlem meg azt hogy nagyobb csapatoknál versenyezek... Egyszer ott is hagyott a benzinkúton.. Emlékszem Charles és az apja szettek össze.. elképesztően szégyellem hogy ő az apám..Jos sokszor bántott, nem kellett ahhoz megütnie hogy szarul érezzem magam.. tönkretette a gyerekkoromat....amikor anya és apa szétmentek apa magával vitt, és nem adott válaszait lehetőséget hogy kivel maradjak..attól a naptól fogva pokol volt az életem..- újra a lányra néztem.- 18 évesen elköltöztem tőle...- itt már nem tudtam folytatni..- Innen nem tudom tovább mondani vagy megint pánikrohamot kapok..- vettem egy nagy levegőt hogy még véletlenül se legyen megint rohamom. Jó szarul vagyok.

- Jól van semmi baj Max.- ült le mellém és egyből átölelt. A karjaiba bújtam. A fejemet simogatta, én pedig úgy simultam érintésébe mint egy kisfiú..miért olyan fura ez nekem? Mi történtik velem?