A tizenhét éves Maeve Dawn élete kicsit sem mondható átlagosnak. Körbe öleli a luxus definíciója, a harmónia és az igazi családi szeretet. Tragikus, erőszakos múltjuk menekülése óta az édesanyja rövid pórázon tartja. És bár az anyai szigort nehezen...
(Úgy döntöttem, minden fejezethez hozzáírok egy zenét a playlistből, ami folyamatosan bővülni/ vagy változni fog. A mostani részhez:
Papa Roach - Born for greatness)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
ACE NORTH
Izzadság cseppek folytak a halántékomon, le egészen a nyakamig. A pólóm valahol a földön hevert. Az egész testemről ömlött a víz. Fekete, jól beállított hajam most vizesen meredt teljesen össze-vissza állva. A levegővételeimet próbáltam egyenletesen venni. Számat vonallá préseltem az erőlködéstől, férfias morgásaimat elnyelte az ordító zene.
Még hármat. – gondoltam magamban, miközben mindkét kezemben a legnehezebb súlyzókat fogtam. A hatalmas tükörben végig magamat néztem, a bedurrant mellizmomat és a karjaimon kidagadó ereket. Szép munka. Összeszorított fogakkal emeltem még hármat a rohadék nehéz súlyzókkal, és fájdalmasan kiejtettem őket a kezemből, miután végeztem a gyakorlattal. Szaporán vettem a levegőt a számon. Alig jutottam oxigénhez, olyannyira kifáradtam a mai edzésben, de bármennyire is utálok konditerembe járni, muszáj. A box mellett kényszert érzek, hogy több izom legyen rajtam, ezért heti kétszer – háromszor leugrom, és kínzom saját magamat.
De azt hiszem megéri a végeredmény. Ahogy továbbra is egoista módjára bámultam magamat a tükörben, egy elégetett vigyort láttam viszont. Jól néztem ki. A karjaim és a bicepszem hatalmas volt, az ereim jól kivehetően ütöttek át a bőröm alatt. A felsőtestem makulátlanul kidolgozott és tökéletes. Mind a hat kockámat megtaláltam a hasamon, a csípőm alatti "V" vonal pedig tökéletesen látszódott. Ilyenkor belegondolok, hogy mennyire megéri az a sok belefektetett munka, amit az edzésbe teszek. Nyilván jó érzés magamra nézni egy jól sikerült edzés után. Elgondolkodtam egy pillanatra.
Vajon kinek tetszenék még ilyen formámban?
A vigyorom még szélesebb lett, miután a fejemben kigondolt ötletet elkezdtem megvalósítani. A nadrágom zsebéből elővettem a telefonomat, és úgy döntöttem, hogy meglepek valakit egy személyre szóló, friss, edzés utáni képpel. Sosem szokásom mutogatni magamat, az egyáltalán nem az én stílusom, de ha már Maeve a múltkor olyan bátran ringbe szállt velem, nem hagyhatom, hogy ő nyerje a következő csatát.
A kis bestia.
Utáltam abban a pillanatban, amiért olyan ártatlanul, de mégis elképesztő mocskosan viselkedett, és kipréselte belőlem a gyenge oldalamat. Nem vicc. Abban a pillanatban a kocsija tükrét is letörtem volna, annyira szorítottam volna akármit, hogy ne veszítsem el a fejem. Tudta, mit csinál. És ezért volt az ártatlan kislányos külseje mögött az egyik legveszélyesebb lány, akivel találkoztam. És bár azt hinném, hogy megérdemeltem, hogy játszott velem a halloweeni bulin történt kis kaland után, de Maeve tökéletesen tisztában volt azzal, hogy most az ő kezében van a gyeplő, és ő irányít. Szeretem azt hinni, hogy ezt hiszi. Oké, talán kicsit tényleg megérdemeltem, hiszen úgy felizgattam, és úgy próbált ellenállni, mintha csak a templomban lennénk a gyóntatószékben. Visszakaptam. Abban a pillanatban semmi másra nem vágytam volna, csak hogy addig baszhassam a kocsija hátsó ülésén, amíg el nem felejti a saját nevét, és gyónni nem kezdené a saját bűneit. Kezdhetné velem. Végülis, az egyik legnagyobb bűne vagyok. Kár lenne tagadnia. Elég csak rágondolnom, a rövid kis szoknyájára, amiért most először mondok köszönetet az iskolának, és a farkam már szét robban. Nem tudom miért pont ő vált ki belőlem ilyen érzéseket, de rohadtul aggaszt.
