Taszításból vonzódás

2:fura érzés

-Amina vagyok!
Valaki fellökött. Felállok egyedül! KŐ VOLT ELŐTTED!

-inkább segítek!-mondta a srác kedvesen.
-muszáj lesz elfogadom ugye?-néztem rá azzal a "ha hozzám érsz véged" nézéssel. Nem válaszolt, csak felkapott menyasszony pózba és leültetett egy padra. Olyan kellemes illata volt.. olyan.. olyan fiús illat. De nagyon jó! Mikor letett, és én fel akartam állni,.. nem ment. Túlságosan fáj a lábam. Megnéztem. És mikor már jól szemügyre vettem, megláttam rajta egy nagy vágást. Nem vérzett.. annyira, hogy észrevegyem mikor elestem. De azért vérzett. Tudni lehet rólam, hogy nem bírom a vért. Ezért az ösztönök azt mondták: sikíts! Mondom SIKÍTS!
Igen.. sikítottam egyet. Egy jó hangosat. Lujziék a cuccokat tették le ezért ebből semmit sem láttak. Nem baj. Megoldom!

Nem oldod meg.
-De! megoldom!-fogtam a fülemre és ezt hajtogattam, miközben már senki nem volt ott. Esküszöm nekem valami rossz fóbiám van. Mindegy. Próbáltam felállni, hogy elmenjek a legközelebbi faházhoz, de nem ment. Nagyon fájt és csípett is. Ezért visszaültem, ès sìrtam. Igazából már teljesen sötét volt. És én már elterveztem az estém, a padon.
-oké!-csaptam össze a kezem halkan. Mivel már valószínűleg, mindenki aludt.
-itt lesz a fejem, akkor oda rakom a táskám. A táskámban van egy pulcsi, azt felveszem. A cipők maradnak rajtam. A lábam bekötöm ezzel a rohadt nagy zoknival, és minden kész!-motyogtam magamnak. Megcsináltam mind ezt, majd becsuktam a szemem. Gyorsan el is aludtam. Nem volt nehéz, mert este is meleg volt.

Reggel egy puha matracon fekszem és kelek fel. Fel akartam ülni, de bevertem a fejem a felső ágyba. Dejóó két emeletes ágy! Ezért utálom. Mindig beverem a fejem. Mindegy.
Körbenèztem, hogy hol is vagyok, de nem tudtam megállapítani. Csak megint éreztem ezt a tipikus fiú illatot. Próbáltam felállni, és ezúttal sikerült.
-látod kis hangocska! Sikerült!-suttogtam, bár nem elég halkan.
-hangocska?-hallom meg a felső ágyról a tegnapi fiú rekettes hangját.
Megfagytam, és lassan megfordulva, felnéztem. Elpirultam. Vajon ezt mind hallotta? És végignézte?
-Miaz Lius? Még nem láttál engem?-nevetett.
-miért hoztál ide? Ho-honnan tudtad, hogy ott vagyok?-nézek rá "most mivan?" Fejjel.
-meghallottam a motyogásod cigizés közben. És ne-félbe szakítottam✨
-várjál! Te cigizel?! Jézusom! Te tudod, hogy az mennyire káros?!-mondom neki meglepődötten.
-most arra célzol, hogy szokjak le?-mosolyodott el.
-a-ömm.. igen?-mondtam bizonytalanul, a földet bámulva.
-éés mit kapnék cserébe?-nézett rám azokkal a türkizes szemeivel. Megőrít azokkal a szemekkel.
-Amm semmit.. magadért tedd meg. És az én kedvemért.-miközben ezt kimondtam, megfordultam és a táskámban, a fésűmet kerestem.

Hirtelen mögém került, és a fülembe súgta.
-érted megteszem Lius.-senki nem hív Liusnak. Csak ő. És ez tetszik! Nem tudom.. van bennem valami furcsa érzés. Mikor a közelemben van ez a fiú, (még nem tudom a nevét) akkor nagyon dobog a szívem.. persze ilyenkor nem segít a belső han-

Ezt szerelemnek hívják te értelmi fogyatékos!
Ah kösz a segítséget! Igazi pszichológus vagy! Utállak.
Ha már jól kibeszélgettem magam a belső hangommal!:
-inkább menjünk reggelizni!-fogom meg a táskám, és kilépek az ajtón, otthagyva a fiút.
~
-jézusom de nyálas!-mondja Kate, és beleharap a szendvicsébe.
-mond azt, hogy nem az a pali!-mutat Lujzi arra a bizonyos emberre.
-de.. ő az.-mondom és lehajtom a fejem, hátha nem vesz észre.
-Lia.. LIA IDE JÖN!-lökdös meg Amina. Felnéztek, és látom, hogy elém állt.
-Szia Lius! Ide ülhetek?-mutatott a pad másik oldalára, ami előttem volt. Bólintok, és ő leült. A lányok valamit súgtak mögöttem, majd azt mondták:-mi most elmegyünk a többiekhez!- és kuncogva elfutottak. Megint lehajtottam a fejem.

-most miért kellett idejönnöd?-nézem a füvet az asztal alatt.
-Lius ne már mi a baj?
-szerinted? Nem is ismerlek. Nem tudom a neved! Sőt!... te honnan tudod az enyémet?-nézek rá hunyorítva, miközben beleharapok a szendómba.
-1 Régen egy utcában laktunk de te még kicsi voltál. 2 Dylan vagyok szia, és 3 régen anyukád mondta az enyémnek. És megjegyeztem. Olyan aranyosan játszottál a homokozóban!
-hány éves vagy, hogy mind erre emlékszel?-kapom be az utolsó falatot.
-most leszek 19.-mosolyog öntelten. Az a mosoly annyira cukivá tette azzal a szőkés göndör hajával! (Az a haj ami fent van)
-az jó.. én mentem. Mindjárt kezdődik a kötélhúzás. Szia Dylan!
-Szia Lius.

Elmentem gyors léptékbe a lányokhoz, hogy indulni kéne, mert tényleg kezdődik a kötélhúzás. Mindneki jött kivéve 3 lány valami Avery, Aria és Zoey. A kis ribizlik. Elkezdődött a kötélhúzás a csapatkapitányok Liam és Dylan. Annyira "boldog" vagyok. Én voltam az utolsók közt. Dylan rám nézett és mondta volna a nevem, de elmosolyodott, és Kate-t választotta. Egyszerre voltam boldog, és szomorú is. Dylan csak nevetve nézte ahogy odaballagok Liamhez.

Elkezdődött. A két csk állt elől és pont én álltam Liam mögött, ami azt jelenti, Dylan pont látott engem.
A lábam még nem volt rendesen ellátva és még mindig fájt. Liam volt olyan okos, hogy rálépett a lábikómra✨, elvesztette az egyensúlyát és hátra esett. Rá a lábamra, így én oldalra dőltem. Liammel a lábamon. Sikítottam egyet, és megfogtam a lábam, mert nagyon fájt. Elkezdtem sírni és Kate, Amina és Lujzi odaszaladtak hozzám. Segítettek felállni, és le ültetni egy székre. Liam is odajött és bocsánat kérés közben, nyújtott egy zsebkendőt.

Elvittek egy orvoshoz, aki összevarta a sebem, és azt mondta:
-most egy hétig pihenned kell. Sétálhatsz, de nem futhatsz vagy ez esetben kötélhúzóshatsz.-rázta meg a fejét. A lányok visszavittek a tábortűzhöz. Ebéd már elmúlt, ezért csak pillecukrot tudtam enni. De az is finom volt. Mikor beszélgettünk, Liam odaült mellém, és megfogta a kezem ami a farönkön volt. Dylan előttünk ült, és pillecukrot sütött. Meglátta, hogy Liam megfogta a kezem, és hátulról a másik kezével a derekam felé vette az irányt.
-Liam fejezd be.-szólt rá nyugott hangon.
-ez a bocsánat kérés nálam-mosolygott rám majd vissza Dylanre. Én ránéztem Dylanre egy amolyan "ne csak nézz" nézéssel.