Taszításból vonzódás

12

Lassan megfordulva, egy vigyorgó kisfiút láttam. Dylan most teljesen átment 5 évesbe.
-Ezért most megöllek!-ordítok rá mosolyogva, majd elkezdtem utánna futni a vízben (?). Amikor lefröcsköltem én is, az egész a hajára ment. Jajj ne...

Tétlenül nézem, de amikor megfordul,....mosolyog? Miért?
-fuss-súgja meg mindig mosolyogva. Elkezdtem sikítva elfutni, de ő sokkal gyorsabb volt, és hamar elkapott. Derekamnál fogva felemelt, és jó magasra feldobott. Sikítva értem a vizet.

Ez meg mi? Au? Mi a....korall?! Okeeess. Most hogyan kéne ezt így túlélnem?

A kezemet akartam kidugni a víből, de csak az ujjbegyeim látszódtak. Egy kis sikítást is belevetettem, majd megpróbáltam kihúzni a lábam a korallok közül.
Tiszta Viana

Persze nem sikerült. Tudni kell rólam, hogy nagyon gyorsan betudok pánikolni, viszont jó úszó voltam, ami azt erdeményezi, hogy sokáig tudom benttartani a levegőmet.
Már mióta lent vagyok, de eddig csak lábakat láttam. Várjunk... az Dylan? Megint kidugtam az ujjbegyeimet, hátha meglátta.

Bingó! Meglátta! Gyors beugrott ő is a vízbe, majd odaúszott hozzám. Csak nézte a lábamat, majd fel rám. Valamit keresett...
Szegénynek fel kellett mennie levegőért, ami nekem is hiányzik már.

Már szédültem, mikor megéreztem Dylan kezét a lábamon. A másik kezével próbálta a korallt eltörli egy kővel.
Siker! Ahogy ez megvolt, annyira boldog lettem, hogy hirtelen levegőt akartam venni.
De te fogykos! A víz alatt vagy!

Most már tudom. Elkezdtem fuldokolni, ezért gyors felúsztam, majd ott hagyva Dylan-t, kiúsztam a partra.
Köhögve, vörös lábbal, hínáros vállal (fúj) ültem ki a partra. Dylan-t kerestem a szememmel. Ott van!
Szegény csupa hínár.

Még mindig köhögtem. Olyan mintha ez soha nem akarna elmúlni. Dylan már mellettem ült, és a hátamat ütögette. De csak kicsit ütötte. Nem is fajt.

Már sokkal jobban vagyok. Csak ez felért egy traumával.

Már kezdett sötétedni, és indultunk "haza". Én a buszon Amina mellé ültem le.
-ez rohadt jó volt!-mondja Ami mosolyogva.
-aha.
-Naaaa miaaaz?-nyújtja el az 'a' betűket. Én erre már nem válaszoltam. Elaludtam.

Édes álmomból, egy bucka ébresztett fel. Amikor a fejem visszaérkezett egy... egy vállra?
-Bocsi Ami csak aludhattam.-dörzsöltem meg a szemem. Amikor kinyitottam,-mi a... Dylan?!-az utolsót suttogva mondtam. Én sem értem miért.

-Baj?-kérdezi mosolyogva. Erre nemtudtam mit mondani. Dylan szájjáról lehervadt a mosolya.-értem...-megcsapta a térdé, és feltámaszkodva, ment Amina felé, aki Noah mellett ült. -Legalább nekik legyen jó..-gondolkoztam magamba. Megakartam fogni Dylan csuklóját, hogy visszavonszoljam ide. De nem ment. Helyette majdnem leestem a székemről.

Dylan szemszöge:

Amikor a vállamon aludt, azt hittem ez lesz a legjobb napom. Ahogy a szuszogását hallgattam. Egyszerűen ahh de aranyos!
De ennek most vége. Mentem Amina-hoz, hogy üljön vissza.
-Bocsi, hogy így megzavarom a romantikátokat, de Ami-nak vissza kell ülnie.-nem mosolygok. Semennyire.
Amina dühösen rám emeli a tekintetét, de ahogy meglát inkább csalódott lesz. Remélem azért meg tartani fogjuk a barátságot.

Leültem Noah mellé. Sóhajtva nézek magam elé.
-Tesó mit csináltál? Megint elcseszted..-Noah sajnálóan néz rám. De most ezzel mit kezdjek?! Faszom az egészbe ezt a lányt én rohadtul nem érdeklem.

-Csak... hagyj békén.-ennyi?! Ennyit tudtam kinyögni most komolyan? Többet vártam magamtól.