Taszításból vonzódás

8:megismertem..

Arra gondoltam felhagyok ezekkel az előzményekkel, mert valószínűleg azok olvassák ezeket el, akik az előzőeket is elolvasták.

Konkrétan sprinteltem Amina felé. A nyakába ugrottam, és eldőltünk.
Bele a sárba! Gratu Lia!

Jól van na!
-Jézusom! Nem tudod mennyire megijedtem!- Amina a szívéhez nyúl, és tettet sértőtséget.
Csak megforgatom a szemem, és felállok. Amina is követi a mozdulatom.
-Nem tudod mennyire boldog vagyok, hogy itt vagy!-lihegek az előbbi futás miatt.

Még beszélgettünk, és mint kiderült, azért maradt itt, hogy Noah-nál bepróbálkozzon. A szavaival élve;-Igazából Noah miatt maradtam itt. Lehet van köztünk valami!- és itt el nevettem magam.

****

Már ment le a nap, mikor kitalálták a fiúk, hogy elmennek a közeli erdőbe, őzvadászatra. Mit is tennék..
Lia ne menj el. Félsz a sötétben!
Amm mit is tegyeeek...?
LIA NEM!
-Oké! Én is jövök!-jelentem ki büszkén, és elindulok velük együtt. Aminával mentünk egymás mellett és egymás kezét fogtuk, mikor megrezdült a széltől egy bokor.
Hmm... lehet rossz ötlet volt..
Jézusom.

Mikor már javában bent voltunk az erdőben, vaddisznó hangra lettünk figyelmesek. Ilyenkor Amina már Noah mellett ment. Még nem történt semmi köztük, csak Amina így jobban biztonságban érezte magát.-Megértem. Én is jobban érezném magam a crhussom mellett..-

Ekkor hirtelen valami nekem ugrott, és ledöntött a földre. Jézusom ennél rosszabb nem lehet. Felsikítottam, és röhögést hallottam meg. Ezek nem normálisak. Ez csak egy videó volt...
-Utállak Mark!-mondom már félig felkelve a földről. Elkezdtem kergetni Mark-ot, aki lányosan sikított és nevetett egyszerre.

A végén már elfáradtam. Lihegve megtámaszkodtam a térdembe. Most veszem észre.. hol vagyok?!
Amíg te itt lihegtél és a térdednek támszkodtál kb. 15 PERCET! Addig a többiek elmentek.
De jó! Milyen kedvesek! Este. Egyedül. AZ ERDŐBEN! Egyre jobb. És még, hogy rosszabb nem lehet!

Elkezdtem egy irányba menni, ösvényt keresve. -utállak titeket.-mondom fáradt hangon. Végre! Egy ösvény!
Mikor már kellő képpen elfáradtam a fél óra sétában, meghallottam a hangjukat.
-LIAAAA!
-LIA GYERE ELŐŐ!-hallottam az ehhez hasonló kilátásokat. Van egy tervem! Most én ijeszteni meg őket! Elkezdtem sikítani.
-SEGÍTSÉG! SEGÍTSEN VALAKI! *sikítok es csapkodok* A LÁBAAM!! NE! HAGYJ BÉKÉN!
-ordítom. Mikor befejeztem, síri csend. Leülök a földre, és tettetem a halottat.

Meghallom a sok lábdübörgést, és egyszerre torpannak meg. Amina felsikít, de NOAH! A védelmező(xd) megöleli. Hunyorogva nézem Dylan és Mark reakcióját. Ott volt még a másik srác, akinek AZÓTA SEM TUDOM A NEVÉT! Mindenki ledöbbenve nézett. Nehéz volt vissza tartani a mosolygást, de vérprofin ment.

-Hívjunk orvost.-mondja kicsit idegesen Noah.
- E..ez az én hibám...-Mered rám Mark.
-szerintem neki már mindegy.-von vállat a srác.
-ELÉG! ESZEDNÉL VAGY KLYE?!-legalább a nevét megtudtam. A hangjára megremegtem, amit Amina is észrevett.
-MOZOG! MÉG ÉL!-szipogja elhalóan.
-Nyugi Ami.-simogatja meg a hátát Noah.-Lehet még a végén én hozom össze őket!-gondolkozom.

Erre a gondolatomra felkuncogok. A kuncogás után nevetés jött a nevetés után, röhögés. Mindenki engem nézett. Nem értették mivan.
-Sajná.. lom-mondom nevetések közepette-de *nevetés* kölcsön kenyér *ismét nevetés* visszajár!-és újra röhögök Mark és a többiek arckifejezésén. Nem is tudtam, hogy ennyire szeretnek!
Álmodozz csak! Ezek után.. nem hogy nem szeretnek! De még az utálás is gyenge kifeje..

Mindenki nevetni kezdett azon, hogy én már a földön hemperegve piros fejjel nevetek.

Visszamentünk, és sikeres volt a vadászat. Visszafelé 3 őz ment el előttünk az úton. Igazából ennyi. Volt pár fura beszélgetés és azokat meg is mutatom:
Amina továbbra is Noah mellett ment. Én egyedül sétálgattam, mikor észrevettem egy őzikét.
-srácok! Őzike!-mutatok oda. De az őz elfutott. Mindenki kinevet. Azt mondták, hogy hazudok. Pedig nem!
Dylan közben mellém csapódott. -mizus Lius.
-semmi különös. Élvezem a friss levegőt.
-és mond csak.. tényleg volt ott egy őzike?- Nem megszokott, hogy Dylan azt mondja , hogy Őzike. De biztos. -igen, bár te sem hiszed e..
-ja nem hiszem el.-vág közbe. Végre az igazi Dylan. Bár idegesítő, de legalább önmaga.

Eddig nem sokat beszélt ezen az úton. Most viszont nagyon sokat beszélt.
-és mi a teljes neved?
-Lia Nollwig.
-hűhh! Érdekes.
-A tiéd?
-Dylan Rohhvell.
-és még az enyém érdekes.-duruzsolok magamban.
-Úgy érted Dylan MegakarombaszniLiát?-nevet Mark. Én csak nagy szemekkel Dylanre nézek. Szegény full vörös. Én is elpirulhattam.

Kb. Ennyi volt. Most meg már az igazak álmát alszom.
Valaki kopog. Nem válaszolok, de benyit. Gyors fel ülök és félnezek. Egy magas férfi állt előttem. Nem tudom ki ő. Hevesen verni kezd a szívem.
-nem zavarlak?-hallottam meg Dylan suttogását. A szívemhez kaptam, és bólintottam. Valószínűleg nem látta. -nem, nem zavarsz. Igazából csak-gyors lecsekkoltam a telom- 22:47 van.-mondom ironizálva.