Taszításból vonzódás

27

És ki nem találjátok ki lépett be rajta...

Klye

-Lia! Csak annyit szeretnék mondani, hogy..-nem nyitja ki a szemét. Liheg. Valószínűleg futott.-..nagyon megtetszettél, és tudom, hogy te nem, vagyis nem szeretsz, de ezt muszáj voltam elmondani. Szeretlek.-fújta ki a levegőt amit eddig bent tartott. Majd lassan felnézett.

-Megmagyarázom!-kezdtem el hadakozni.
-Mégis mit?-kérdezi értetlen fejjel. Nem lát a szemétől?
-Hát ez...-fordultam Dylan irányába, de nem láttam sehol.-..t. Hoogy miért ájultan el.-bólogatok. Leül mellém, és figyelmesen hallgatja a következő sorokat.-Tehát.-nagy levegő, kifúj.-Apukámmal nem volt felhőtlen kapcsolatunk. Egyenesen sz@r.-nevettem kínosan-Utált engem, és a bátyámat is. A húgom szerencsére nem ismeri. Szóval apám sokat vert engem kiskoromban. Mindig részegen jött haza.-gondolkozom el. Biztos mindent megosszak vele?-Anya előtt nem csinált ilyeneket. Anya nem is tudott róla.-persze nem tudott.-vagyis csak azt hittem.. mindegy még nem ott tartok. Apa rendszeresen vert. Ha társaságra vágytam, vert. Ha egyedül akartam lenni, vert. Ha mosolyogtam, vert. Ha nem, akkor is. Nem lehetett neki megfelelni. Neki semmi nem volt jó. Viszont egyik napról a másikra, felszívódott. Eltűnt. Azóta nem láttam.-A sírás szélén vagyok, de most nem hagyom neki.-Asszem' tegnap volt, mikor átjöttél hozzánk.-bólogat.-amikor anya lehívott az egyik szobába.-a könnyeim lassan jöttek egymás után. Fájt már a torkom.-akkor mindent megtudtam. Anya is tudott arról amit apa csinált. És tegnap... tegnap ő is megtette.-hajtom le a fejem.-miután apa elment... azóta vannak pánikrohamaim.. hangulatingadozásom. -bámulom a földet könnyek között.-és most Nelli-t is elvitték.. nincsen családom érted? Nincs senki...-kezdek el hangosan zokogni. 

Klye megölelt, majd mondott egy két biztató szöveget pl-minden jó lesz.-itt vagyok én, bennem bízhatsz.-persze ezeket nem vettem figyelembe. Tipikus hülye beszédek. Majd megint megszólalt.
-És mond... amit az előbb, vagyis mikor bejöttem, és elkezdtem a monológom, arra mi a válaszod?-néz rám félve. Nem akarom megbántani..
-Még át kell gondolnom.-mosolygok halványan, majd se köszönés se semmi, elhagyta a szobát.

-majd megbékél vele.-jön be az erkélyről, Dylan.
-Nem hiszem.-mosolygok még mindig. Boldog vagyok, hogy végre valakinek kiönthettem a problémáik.
-Amit mondtál neki... hogy apád rendszeresen vert... igaz? Mármint egyről tudok. Mikor nem tudta, hogy ott vagyok, de többről nem. Azt mondtad nem volt több. Hogy egyszeri volt.-ül le mellém, oda ahol Klye is ült. Gyorsan egy kicsit bólintok, és lehajtom a fejem.-Héé baba.. itt vagyok.-emeli fel a fejem. Új becenév... tetszik<3-itt vagyok. Nem lesz baj.-majd egy mozdulattal közelebb rántott magához, és szoros ölelésbe vont.

-imádom az illatod.-csúszik ki a számon. Véletlen...
-Tényleg?-neveti el magát. Őt is meglepte. Elhümmögtem valami "mhmm" félét, és megint beszívtam azt az illatot, ami képes megnyugtatni. Ahh imádoom.

****

Az orvos haza engedett. Vagyis Dylan-ékhez, de ez az otthonom.

Egymás kezébe kulcsolva a másikét, léptünk be. A nappali az ajtó jobb oldalán volt. A balon, pedig az étkező.
A kanapén, Laur ült, és telefonozott. A konyhában pedig Amy sütött valamit. Valamit aminek nagyon fura illata volt.
-Anya szerintem az odaégetted!-szólalt fel hirtelen, Dylan. Amy hátra pillantott, és a kezünkre csúszott a tekintete.

-Uram isten kegyelmezz meg nekem... TUDTAM! Olyan büszke vagyok rád fiam.-ölelte meg Dylan-t majd puszikkal árasztotta el. Szegényt ilyenkor tudom sajnálni. Jajj ne. Most én jövök...-És Lia! Te egy főnyeremény vagy.-ölel meg engem is, és adott nekem is pár puszit. Dylan csak vigyorgott mellettem, mire szúrós pillantásokat kapott.

-Anya tényleg valami oda ége...-Laur mikor kijött a nappaliból, és észrevette a kezünket, kiesett a telefon a kezéből. De ahogy látom nem érdekelte.-Mi? Mikor? Hogyan? És én erről miért nem tudtam?!-hüledezik, majd nevetve megölelt. Majd megindult a bátyja felé.-Nem hittem volna, hogy lesz egyszer egy barátnőd. Főleg egy ilyen szép.-nézett rám mosolyogva. Tehát mindenki boldog.

Amy hirtelen a konyhába futott.
-Francba! A sütik!