Újra tizenhat éves lettem melletted,
Egy estére visszatért a tinédzser énem,
Minden mostani problémámat eltemetted.
Kémia, azt mondtad,
De ennyi év után én már nem hiszek.
Az arcom simogattad,
A lelkem pedig magaddal viszed.
Most is hagyok neked egy darabot,
Egy darabot magamból, hogy a tiéd legyen,
Őrizheted, vagy kidobhatod,
Az már nem segít a fájdalmas hegen.
Évekig fel sem tűnt, hogy nem vagy jelen,
Csak hátulról figyeltél csendben.
De innentől figyellek majd szüntelen,
Kezed mégsem érheti el a kezem.
Lassan fújom csak ki a levegőt,
Illatod elszáll, mind eltűnik
Lehunyt szemmel veszek magamon erőt,
Így végre minden megszűnik.
Újra tizenhat éves lettem melletted,
Idill, bor, S miegymás rólad szólt annó,
Most lelkem újra megmentetted.
